A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-11 / 23. szám
VILLÁMGENERÁTOR A Tádzsikisztán központi részén, háromezer méter magas hegyek között működő kísérleti állomáson azokat a fizikai folyamatokat tanulmányozzák, amelyek a magas hegyekben húzódó villamos távvezetékekben mennek végbe. Az állomáson olyan generátort helyeztek üzembe, amellyel hárommillió volt feszültségű kisüléseket hozhatnak létre. Ezekkel a mesterséges villámokkal a villamos távvezetékek szigetelését tanulmányozzák majd. el is készültek. Az újfajta óra folyadékkristályos kijelzővel jelzi az órákat és a perceket (másodperceket nem). Gombnyomásra kissé gépies hangon (angolul) közli is a pontos időt. Ez szilárdtest-memóriájának köszönhető, amelybe egytől hatvanig valamennyi számot betápláltak. A gombnyomásra az időjelző szerkezet és a memória összekapcsolódik, és a törpe hangszóróból megszólal a pontos időt közlő géphang. A „Sonatime” nem nagyobb egy közönséges karóránál — áráról még nincsenek pontos értesülések. AZ ELEKTRON STABILITÁSA A ma ismert 200-nál több elemi részecskéből mai tudásunk szerint csupán az elektron, a proton, a neutrínó és a fénykvantum stabil. Az elektronok stabilitásának ellenőrzésére alkalmas egyszerű módszerről számolt be nemrégiben az aacheni neutrínó-konferencián A. Pomanszkij szovjet tudós. Ha ezek a részecskék elbomlanának és eközben eltűnne a töltésük, lassanként az egész földgömbnek fel kellett volna töltődnie. Ennek viszont állandó töltéskicserélődés lett volna a következménye a környezettel. A mérleg gyakorlatilag — Pomanovszkij vizsgálatai szerint — kiegyenlített. A megfigyelt értékekből az elektron átlag-élettartamára 5 . 1022 év vezethető le. BESZÉLŐ ÓRA Legkésőbb 1977 karácsonyára forgalomba hozzák az Egyesült Államokban az első beszélő órákat. A „Sonatime” mintapéldányai már OLTÓANYAG A FOGSZUVASODÁS ELLEN Londoni immunológusok és mikrobiológusok csoportja már évekkel ezelőtt felfigyelt rá, hogy a sok szuvas fogú ember nyálában kevesebb a fogszuvasodást, a kárieszt okozó baktériumok, a Streptococcus mutans elleni antitest, mint az egészséges fogú, vagy a káriesztől csak kevéssé érintett emberekében. Ez a megállapítás felcsillantotta a fogromlás elleni oltóanyag létrehozásának lehetőségét. T. Lehner és munkatársai valóban készítettek ilyen oltóanyagot elölt Streptococcus mutans baktériumokból, és a főemlősökön végzett kísérleteikből megállapították, hogy a vakcina valóban hatásos. Kutatásaikat tovább folytatják: a Nature című tekintélyes angol tudományos folyóirat hasábjain nemrégiben tették közzé azoknak a vizsgálatoknak az eredményeit, amelyekkel megállapították, hogy miként fejti ki hatását az oltóanyag, szervezetünk immunrendszerének melyik részét veti harcba a Streptococcus mutans baktériumok leküzdésére. GYORS LÁZMÉRÉS Egyetlen másodperc elegendő a beteg lázának megmérésére, vagy egy mélyhűtőkamra hőmérsékletének meghatározására azzal az újfajta hőmérővel, amelyet egy szovjet fizikus dolgozott ki. A mákszemnyi készülékben parányi félvézetőkristály helyettesíti a hagyományos higanyt. A parányi hőmérő méréstartománya meghökkentően nagy: a plusz fokoktól mínusz 272,9 Celsius-fokig, vagyis az abszolút nulla fokot megközelítő hőmérsékletig terjed. VÍZTISZTA „SPECTROSIL” Tökéletesen átlátszó, semmit sem torzít a 100 milliméter vastag „Spectrosil”-tömb, az Angliában kifejlesztett szintetikus üvegszerű kvarc. Az anyag annyira mentes a szennyeződésektől, hogy a belőle készült 1000 milliméter hosszú, 75 milliméter átmérőjű csőbe pillantva olyan a látvány, mintha a tiszta levegőbe nézne a szemlélő. A „Spectrosil” nagyon erős, szélsőséges hőmérsékletnek is ellenálló anyag, hőtágulása is kicsiny. Minthogy nincsenek benne buborékok, kitűnően használható például mélytengeri kutató járművek ablakaként. Nyers hengereiből, hasábjaiból, kockáiból a legkülönbözőbb optikai elemek, lencsék készíthetők. RÉGI KOROK ORVOSTUDOMÁNYA Mezopotámia 3. Egy régi patikában Egy i. e. 2100 körül élt ismeretlen nevű sumer orvosnak köszönhetjük azt a recept-gyűjteményt, amelyre szinte valamennyi sumerológus és a mezopotámiai orvoslás iránt elfogult tudománytörténész hivatkozik, amikor bizonyítani kívánja a mezopotámiai orvostudomány fejlettségét. Nézzük meg közelebbről, vajon mit is tartalmaz az a 16X9,5 cm nagyságú agyagtáblára rótt szöveg? A több mint tucatnyi receptben 25 különböző, részben „belföldi", részben kelet-ázsiai eredetű — sajnos, többnyire a mai napig nem azonosított — növényfaj neve olvasható; a növénynek szinte valamennyi részét fölhasználták, így a magját, kérgét, levelét, ágát, gyökerét, gyantáját, illóanyagait stb. (Az azonosított növények: fűzfa, körtefa, fügefa, datolyapálma, jegenyefenyő, kakukkfű, mirtusz, cassia — Afrikában honos, a hüvelyesek rendjébe tartozik.) A sumérokat követő babilónok természetesen kibővítették ezt a jegyzéket; ők körülbelül 250 növényfajt használtak. De maradjunk még a suméroknál. Az agyagtábla szerint előszeretettel alkalmazták a konyhasót, a káliumnitrátot, a kaolint, a mézet, a bort és a különféle balzsamokat; fontos szerepet játszott a kígyóbőr és a teknősbéka páncélja is — ezt igazolandó, álljon itt két recept: „Mérj le ... kálisót, konyhasót, teknőspáncél szarut és cassiát, keverd össze és főzzed porrá tört asszannal („asa foetida" — bizonyos ázsiai növények gyökeréből kivont, majd megszárított gyanta). Keverjed erős sörrel és forró vízzel. Ezt az oldatot tedd rá (a beteg testrészre). Adj még hozzá olívaolajat és apróra zúzott fenyőtobozt." És a másik tanács: „Tisztítsd meg és vágd apróra a vízi kígyót, önts vizet a . . . (?) növényre, adj hozzá mirrhafű-gyökeret, kálisót és apróra tört fényőgyantát valamint árpát. Ezt keverd össze és főzzed meg. A főzet levével mossad (a beteg testrészt). Ezután tégy még rá olivaolajat.” A recepteket tartalmazó agyagtáblának mind a két oldalán volt szöveg. Sajnos csak a recept-rész olvasható, a másik oldal szövege — amely arról szól, milyen betegségek ellen ajánlják az egyes recepteket — annyira olvashatatlan, hogy csak a jellegét sikerült megállapítani. Martin Levey, amerikai kémia-történész kiderítette, hogy a sumérok minden esetben szűrték a főzeteket. A babilónok — akik mellesleg igen rendszerető emberek is voltak — különböző „hatóanyagtáblázatokat" szerkesztettek. Ezeken feltüntették a gyógyszert (első oszlop), a betegséget, amely ellen használatos (második oszlop) és a használati utasítást (harmadik oszlop). Például így: Édesfa gyökere — köhögés elleni szer — dörzsöld szét és idd meg olajjal és sörrel. Az első olyan kert létrehozását, amelyben kizárólag gyógynövényeket termesztettek II. Mardukapaliddina (i. e. 772—710) babilán király rendelte el. Néhány növény a füvészkertből: alma, szőlő, mandula, szentjánoskenyérfa, uborka, dinnye, bab, borsó, saláta, ökörfarkkóró, sáfrány, tamariszkusz, télizöld, nád stb. Amint a jegyzékből is látható, többnyire a véletlenen múlott mit tartottak gyógynövénynek és mit nem. Azt viszont el kell ismerni, aki ezeket a növényeket fogyasztotta nem szenvedett vitamin-hiányban ... A mezopotámiai orvosok kedvükre válogattok az állatok között is. Az oroszlán, a hiéna, a farkas, a róka, a keselyű, a hattyú, a gólya, a strucc stb., mind-mind jó volt valamire. Egészen részletes utasítások maradtak ránk, például ilyenek: a marha veséjének vére, a fekete kígyó zsírja, a bagoly szárnya. Nem hiányoztak természetesen az úgynevezett „piszkos gyógyszerek" sem: a vizelet, a birkatrágya, a fekete kutya heréje, egy darab koponyacsont stb. A démonűzés céljára ajánlatos volt ezeket a gyógyszereket a szokásos hatóanyagokkal keverni, például a frisszöldséget az emberi láb izzadmányával, a cikóriát a leveli békával stb. Arról vajmi keveset tudunk, milyen hatékonyak voltak ezek a gyógyszerek. Ha az egyiptomi orvosokról azt mondtuk: nagy hatással voltak görög kollégáikra, akkor a mezopotámiai orvosokról mindenképp el kell mondanunk, hogy ők viszont a perzsa orvostudomány jellegére hatottak. A perzsa orvoslás — jóllehet komolyabb eredményeket nem tudott fölmutatni — abban játszott fontos szerepet, hogy hidat teremtett a nyugati és keleti civilizációk orvostudománya között. — ez — (folytatjuk) 22
