A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-11 / 23. szám
SZOMJAZUNK... A nagyvárosi ember gyakran kényszerül arra, hogy ideoda szaladgáljon, itt vagy ott intézkedjék. Közben persze elfárad, megéhezik és megszomjazik, ami érthető, hiszen a nagyvárosban közlekedni, eljutni valahová, körülbelül olyan dolog (vagy még rosszabb), mint úttalan utakon órákon át turistaként gyalogolni. Igaz, a fáradtság végeredményben kipihenhető, a koplalás meg talán kapóra is jön, amúgy is van néhány kiló súlytöbblet, amelytől nem árt megszabadulni — no de a szomjúság, azzal mit csináljon az ember? Menjen be a legközelebbi büfébe vagy étterembe és rendeljen magának valamit, elvégre az ilyesmi nem lehet probléma — gondolhatná a nem nagyvárosi ember, és joggal, hiszen neki természetes (ami nekem nem az), hogy kedvére válogathat a jobbnál jobb, kellemesebbnél kellemesebb üdítő italok között. Mármint valahol, valamelyik kisvárosban természetesen. Azt álmában sem képzelné, hogy egyszer, ha majd esetleg útja lesz mondjuk Bratislavába, ő lepődik meg a legjobban, mennyire szerencsétlen a szomjas ember a nagyvárosban. Mert igaz ugyan, hogy vannak jóízű üdítő italaink — csak találomra sorolnék föl néhányat: szőlő márka, citromos és narancsos mirinda, különböző gyümölcslevek stb. —, amelyek ráadásul még elfogadható áron is kaphatók — mégis azt kell mondjam: itt a nagyvárosban bizony szomjazunk. Hiába ez a nagy választék, ez a fajtabőség, mi ennek csak a töredékét látjuk. S bár nem tartom magamat az ügyben szakértőnek, azért a problémáról — személyes tapasztalataim révén — sikerült ezt-azt megtudnom. Nézzük meg, mi kapható például az imént fölsorolt italok közül Bratislavában! Állandóan egyik sem. Néha fölbukkan a márka, de azonmód el is fogy. A citromos és narancsos mirinda ízére én már nem emlékezem (csak arra, hogy finom) — s utoljára egy hatalmas reklámplakáton láttam két üveggel belőlük. A gyümölcslevekkel sem jobb a helyzet — valahogy nem eléggé „előkelőek“ a nagyváros számára. Pedig kellemes ízűek (nemrégen Léván ittam nagyon finom ribizlilevet), oltják az ember szomját, és — ez sem lebecsülendő dolog — nem kell sokáig a pénztárcában matatni, amikor fizetni akarunk. Mégis mi az, ami kapható, ami eléggé előkelő? Természetesen a coca-cola — a jó, drága coca-cola minden mennyiségben. (Hogy a szomjamat nem oltja, mert olyan édes, az senkit nem érdekel.) Különösen a második árosztályú vendéglőkben kínálgatják előszeretettel, ott ugyanis két-három koronával (hogy mennyivel pontosan azt nem tudni, pincérektől függ) drágább — majdnem többe kerül mint egy szerény ebéd. Van még aztán pepsicola, meg kinines itóka, négyféle is: kinines mirinda, chito beváltható üvegben, chito be nem váltható üvegben (hogy az üveget miért nem veszik vissza, rejtély), és az igen előkelő (mert drága és külföldi) kinines Korai. Ezeket az_ italokat kisgyermekek nem ihatják (a kinin-tartalmúakat ráadásul a terhes nők sem) — ők elégedjenek meg a vineaval, ami voltaképpen nem lenne rossz ital, ha frissen kerülne az üzletekbe, csakhát épp az a baj, hogy rendszerint huzamosabb ideig „pihentetik“ valahol, ennek következtében a lé megerjedt és az íze egyre inkább az ecetesedő boréhoz lesz hasonló. Aztán ihat még az ember mindenféle dzsúszokat (ezeket hol hűtik, hol nem), palackozott és csapolt kofolát — valamikor kellemes volt az íze, mostanában a kátránypapírra és a mosószappanra emlékezteti az embert — és természetesen különböző ásványvizeket, amelyek valóban kitűnőek és jól hatnak az emberi szervezet működésére, csakhogy a szomjas ember nem rájuk gondol elsősorban, amikor „kiszáradva“ betér valahová... Hamarjában több alkoholmentes ital neve nem is jut eszembe — de ez csak részben az én hibám, mivel néhány színes (sárga, meggypiros, halványzöld stb.) lének egyszerűen nincs neve, tehát nem is emlékezhetem rá, bár ebben az esetben a névtelenségnél is jobban bosszant az, hogy sejtelmem sincs róla, miből készülhettek ezek az üdítő italok. A sör nem alkoholmentes ital, de üdíthet, feltéve, ha jól lehűtötték — csak módjával kell fogyasztani. Nos újabban már erről is gondoskodnak bizonyos üzletekben: hogy a kedves vevő ne öntsön föl felelőtlenül a garatra, eleve nem kap teli palackkal sört, csak félig megtöltve — de persze az eredeti áron. Hogy ez meg már mi? Hát én is ezt kérdeztem, sajnos fölöslegesen. Képzeljék el: bemegy az ember az önkiszolgáló boltba, keresi a sört és csak üres palackokat lát. Amikor aztán jobban odanéz, látja, hogy nem is olyan üresek azok a söröspalackok, némelyik majdnem félig meg van töltve. Elébb a kupakra gyanakszik, de amikor látja, hogy az sértetlen és légmentesen zár, akkor mindenféle dolog az eszébe jut, s bizony még az is, hogy hátha elromlott a palackozó gép ... Mihamar itt a nyár, a kánikula, és én, őszintén bevallom, egy kicsit félve várom, hogy beköszöntsön. Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy az itókákat gyártó és palackozó üzemektől nyugodtan alhatok, ők fölkészültek a nagy melegekre, de vajon elmondható-e ez a kereskedelemről is? — lacza — A montreali olimpia egyik győzte- Ogu félszigeten, Észak-Japánban, még ma is használatosé, a rokonszenves Nikolaj And- sok ezek az őskori típusú csónakok. Kivájt fenyötörzsböl rianov szorgalmasan tréningezik — ■ készülnek, de már nem evezővel, hanem négylóerös s mint látjuk, nincs egyedül: az benzinmotorral hajtják őket. Tulajdonosa szerint a motor ifjabb Andrianov ugyancsak kedveli hamarabb tönkremegy, mint a csónak, o tornát. O A Rank Organisation új állatfilmjének egyik .főszereplője“ egy vidra: annyira megszerette a filmeseket, hogy éjjel-nappal velük van. Különösen a felvevőgép érdekli — nagyon szeret a keresőjén keresztül nézni. A Ciné-revue hetilap szerkesztősége ankétot rendezett: kit tartanak olvasói a legnépszerűbb színésznekT A győztes Alain Delon lett. 1 I Az () ügyes fényképész szembetűnő ellentétet kapott lencsevégre a párizsi utcán: fekete ruhában Catherine Deneuve, a francia film ünnepelt „dámája" tipeg; előtte, az olcsó szvetterben, Jane Birkin látható. A sarkkörön túl áprilisban még hó van. Ebben a hónapban rendezik meg Murmanszkban a hagyományos „Észak Ünnepét“: az ünnepséggel egybekapcsolt kutyafogatversenyeken és a tömeges siversenyeken nem egy olimpiai bajnok is részt vesz. A látogatókat talán meg sem tudnánk számolni... 18 0 ö
