A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-04 / 22. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK Nagycsalomja (Vefká íalomia) népviselete jellegzetes Ipoly menti palóc viselet. Igaz, ma már senki sem jár a hagyományos öltözetben — a hatvanas években megkezdődött a „kivetkőzési folyamat", de minden háznál megtalálni még az akkori utolsó divat szerint készített ünnepi brokátruhákat, sőt régebbi ruhadarabok is bőven akadnak. A nagycsalomjai viselet az Ipolybalog környéki falvak viseletcsoportjába tartozik. A falvak lakóinak öltözete nagyon sok közös vonást mutat fel, mondhatnánk, majdnem teljesen azonos. De minden falu viseletében van azért valami sajátos vonás, úgyhogy meg lehet különböztetni a szomszéd falubéliektől. Ipolykeszin apró függőleges ráncokkal készül a felsőszoknya. Ipolybalogon hosszabb a szoknya, apróbbak a ráncok. Nagycsalomján alul szélesedő nagy ráncokba szedték a féllábszárig érő szoknyákat. Nagycsalomja viselete a Dejtár-i viselettel azonos. Legrégibb ruhadarabjaik közül kiválik a mellévarrott ujjú gazdagon ráncolt és fehérrel hímzett pamutos ing, amelyet nyáron ünnepeken viseltek. Később a pamutos vásznat tüll váltotta fel, amelyet ugyancsak fehér hímzés díszített. A sípujjú vászoning hétköznapi ruhadarab volt. Ehhez vasárnap délután fehér gyolcsból készült, színes pamuttal hímzett pruszlikot vettek föl. Télen a bélelt „farkasblúzkát" hordták. Slingelt alsószoknyáik fehér gyolcsból készültek. Régebben 12—14-et is felvettek, a második világháború után már csak 4—5-öt. Felsőszoknyáik (főleg az utóbbi időben) virágos mintás, vastag brokátból készültek, de kedvelték a posztó, bársony és mosóanyagokat is. Szakácskáik többnyire feketék, előfordultak azonban színes kötények is. A második világháború után már csak fekete szakácskákat viseltek. Ezeket gazdagon díszítették szalagokkal, de a színes pamuttal hímzett szakácska is kedvelt volt. Fejviseletük jellegzetes Ipoly menti palóc fejvíselet. Itt is megtalálni a fehér tüllből készített „hejkötős" fíketőt, ami kb. az első világháborúig volt divatos. Azóta a „szarvaskendő" lett a menyecskék általános főkötője. Kézzel kötött fehér vagy színes harisnyát viseltek, nyáron félcipővel, télen csizmával. A nagycsalomjai női viselet nagyon sokat változott, kivált az utóbbi időben. A századfordulótól kezdve nyomon követhetjük a hagyományos öltözet teljes elvárosiasodását. A vászon, majd tüll ingujjakat felváltja a szoknya anyagából készült „farkasblúzka", majd a szoknyákat körül „lerakják" és elhagyják a kötényt. Később a blúz egészen modern szabású lesz, a szoknya fölé kerül, és derékban övvel szorítják le. Ez a formája marad meg a hatvanas évekig, amikor is felváltja a modern városi öltözet. A férfiak viseletében egyaránt megtaláljuk a házi kendervásznat és a posztó anyagot. Vászoningük és bő szárú gatyájuk fehér hímzéssel készült, az ingekre apró színes gombokat varrtak. Az öltözéket posztómellény és fekete szakácska egészítette ki. A posztómellényt apró sárgaréz gombokkal díszítették. A radványi posztóból készült zsinóros nadrágot is viselték, de csak a gazdagabbak, mivel a posztó drága volt. A harmincas évek után lett általános viselet a posztónadrág, kabát és lajbi. MÉRYNÉ T. MARGIT
