A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 3. szám
Csapiár Erzsébet HEGYÉCSKE SORSA Azt gondoltam, hogy Rusovcéra (Oroszvárra) csupán azok kíváncsiak, akik meg akarják mártani magukat a mosonmagyaróvári termálfürdő vizében. Bár az ilyenek is sokan vannak. Hétvégeken rengeteg gépkocsi fut át a falun. Az út nemzetközi utas- és személyforgalma nagy. Régebben szintén az volt. A történelem forgószele is gyak- j ran végigsöpört rajta. Járt erre Attila serege, amikor Európa ellen indult, s megfordultak itt a Dunavölgyi avar birodalmat megsemmisítő frankok is. Hosszan folytathatnám még a történelmi események sorát a sokszor földdel egyenlővé tett Oroszvárral kapcsolatban. Az 1600 lakosú községben talán még ma is csak kevesen tudják, hogy a házak alatt, a kertekben és a mezőben a keserves múlt emlékei rétegeződnek, illetve keverednek a földdel. Volt a faluban egy nagy domb, Hegyécske, s az árvízvédelemnek sok földre volt szüksége. Az elöljárók azt mondták az illetékeseknek: — Ha földre van szükség, vigyék a dombot, Hegyécskét! — Ez, körülbelül három éve történt. A bulldózerek éhesen haraptak a földbe és kifaragott kőoszlopokat emeltek ki. Kiszállt a múzeum, megkezdődött a kutatás, s feltártak egy csodálatosan szép római kori fórumot. A partos részeken meg avar sírokra, fegyverekkel eltemetett lovak csontvázára bukkantak. SOKAN VISZIK HÍRÉT Nem csupán a történelem kavargásában volt s van benne a falu. Az irodalomban is. Hernádi Gyula ismert magyarországi író a „Tükör" c. lapban nyilatkozta nemrégen, hogy szülőföldje, szülőfaluja egyikének vallja Oroszvárt. Lakhelyének egy „L" alakú házat tüntet fel. Ruffy Péter, a neves és rangos újságíró meg valamelyik riportkönyvében örökítette meg a falut és néhány lakóját. De nemcsak az átutazók, a vendéglőben megpihenők hordják szét Oroszvár nevét Európába és a világba. Van a községben egy park s abban egy kastély. Mindjárt a háború után az állami gazdaság tulajdona lett, az ötvenes évek legelejétől pedig a Szlovák Állami Népi Együttes szálláshelye. Azóta itt folynak a próbák, innen indul ország- és világjáró útjára az együttes Csehszlovákia és Rusovce nevével. Maga a falu is kínálja a látnivalókat. Sok új ház épült, portalanították az utcákat, megjavították a lakosság ellátását, jelentős számú munkaerőt kötöttek le helyben, az állami gazdaságban és a szövetkezetben, és sokan találnak munkát a Duna-parti nagyvárosban. A rossz szomszédság török átok ezen a vidéken, ebben a faluban már végérvényesen a múlté, öszszeölelkeztek a petrzalkai (ligetfalusi), cúnovcei (dunacsúnyi), jarovcei (járfalusi) és oroszvári földek, s a rajta élő emberek szándéka annyira tiszta, mint a hóvirág, amelyből Csúnynál, a Dunamenti erdőkben annyi terem, hogy sokan meg is gazdagodtak belőle. NEHÉZ LÉPCSŐKET JÁRNI Nemrégen szép napos időben sétáltam végig a főutcán. Gyönyörködtem a falu nyugalmában, a Kis-Kárpátok erdőrengetegében, a főváros fölött nyújtózkodó két magas tévétoronyban, az osztrák hegyekben. És az jutott eszembe, hogy lehet akármilyen történelmi múltú egy község olyan nagy város közelében mint Bratislava. Régen ismert, hogy az erősebb csillogás mellett fényét veszti a gyengébb. Úgy nem vesszük észre, mint a távoli égitestek fényében megbújt bolygókat. „Hátrányos” fekvése miatt írunk keveset Oroszvárról, a CSEMADOK helyi szervezetének tevékenységéről stb. S egyszerre elfogott a vágy, hogy megismerkedjem néhány olyan emberrel, akik öt tévéműsor között válogathatnak, bratislavai kulturális és szórakozási lehetőségekkel élhetnek, mégis összejönnek, találkoznak, kezdeményeznek. Hetente egyszer, pénteken este. A művelődési otthon ugyanis ekkor az övék. Nem tudom, mennyire ismerik az oroszváriak Hernádi Gyula könyvét: A péntek lépcsőin-t. Arról szól, hogy a hős belesodródik egy italozó társaságba, míg felesége első gyermeküket várja. Nyilván akadnak ebben a faluban is olyanok, akik a kocsmába menekülnek otthonról esténként. A CSEMADOK helyi szervezete 96 tagjának a legtevékenyebb kultúrmunkásai viszont jó értelemben járják a péntek lépcsőit immár három esztendeje megszakítás nélkül, korábban meg egy évtizedig a kulturális munka lehetőségeit keresve. Mert nagyvárosi színházak, filmszínházak, koncerttermek, kávéházak stb. közelében nehéz a péntek lépcsőit járni. Különösen úgy, ahogy az oroszváriak teszik. Nem a Hernádi regényhős útját járják, hanem önmagukat és másokat nevelve, szórakoztatva az okos és hasznos találkozások örömét keresik. CSAK PÉNTEKEN Találkozás, próba a művelődési otthonban. Csak pénteken veszik birtokukba a lépcsőnek egy-egy fokát. Csapiár Erzsébet vezetésével járnak össze a 82 évesen is fiatal Schneider Ede és a kiváló szólóénekesek: Pupákné Sipos Mária vasúti alkalmazott, Streck Erika gimnazista, Kovács Anna, a jövő cukrásza és Bótyik György mozdonyvezető, Batyánek Ilona szakácsnő (színjátszó és táncos), Javorek László asztalos és Készéi Anna fodrásznő (versmondók), Szappanos Ilona énekkari tag és a kezdő harmonikás Gál Jóska, aki az évzáró taggyűlés kulturális műsorában már megcsillogtatta a tudását. S a „csak” pénteki találkozások eredménye a tizennyolc tagú éneklő csoport és a hattagú dzsesszzenekar (Kuchta László a vezetője) meg a nyolctagú tánccsoport (Rőderné Rigó Ilona a vezetője). Ügy hírlik, hogy a citerások is hamarosan megszólaltatják a citerájukat. Igen, ezeknek a pénteki összejöveteleknek tudható be, hogy a helyi szervezet az esemény jelentőségéhez méltón emlékezhetett meg a CSKP megalakulásának 55., a Februári győzelem 28. és Lenin születésének 106. évfordulójáról; Rákócziról, Eötvös Józsefről, Jilemnickyról és Jankó Král’ról; szórakoztathatta a falu idős lakóit, kirándulni vihette a tagságot Brnóba és a Macochára, Magyarországra és Romániába, hogy egy kis ízelítőt is adjak az idei gazdag programból ... A CSEMADOK tagjai a társadalmi munkát is szívesen vállalják. Kétszáz órát dolgoztak a CSKP XV. kongresszusának tiszteletére. EGY EMBER KÖZELEBBRŐL Nincs helyünk bemutatni minden lelkes oroszvári CSEMADOK-tagot. Csapiár Erzsébet elnökről mondunk el anynyit, hogy a kavicsbánya tisztviselője, a helyi pártszervezet vezetőségi tagja, a hnb képviselője, egy lánygyermek édesanyja, azonkívül esti tanfolyamon érettségire készül a Duna utcai magyar tannyelvű gimnáziumban. Az oroszvári kultúrmunkások valamenniyen elfoglalt emberek, de nem annyira, hogy ezt a heti egyszeri, péntek esti próba megsínylené. Olyankor nincs fáradtság, közöny, bezárulkodás, „nincsenek" tévéműsorok és kivilágított nagyvárosi szórakozóhelyek. Hernádi Gyula falujában a péntek lépcsője igazán okosan, szépen a találkozás és tenniakarós örömével kezdődik. Oroszváron a péntek a kulturális tevékenység egy-egy becsülést érdemlő lépcsőfoka . . . MACS JÓZSEF Absolon és Keszeli felvételei Pupákné Sipos Mária cigánydalokat énekel 4
