A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-04 / 22. szám
A KULTÚRA A SZOCIALIZMUSBAN Kulturális forradalmunk jelenlegi szakaszának egyik jellegzetes sajátossága, hogy mind jobban növekszik és kibontakozik a néptömegek alkotó tevékenysége, s a dolgozók nemcsak birtokba veszik az emberiség által létrehozott értékeket, hanem inkább annak alkotóivá is válnak. A társadalmunkban végbemenő nagymértékű és gyors változások, a fejlődés kiváltotta átalakulások egyrészt feledtetik azt a felbecsülhetetlen kincset, amelyet népünk alkotó ereje az évszázadok során megteremtett, másrészt viszont ma, a tudományos-műszaki forradalom korában egyre nő az érdeklődés az egykor virágzó népművészetek iránt. Falumúzeumok sorától a népi díszítőművészetet bemutató kiállításokon át a népzenei és néptánc-fesztiválokig minden nemzet menti, illetve rekonstruálja az egyéniségét őrző alkotásokat. Nem kell külön hangsúlyozni az önismeret fontosságát az egyén életében, szerepét, súlyát az egyéni sors alakulásában. Éppen ennyire fontos az önismeret a közösség, a nép, a nemzet vagy nemzetiség életében is. S amikor a közösségi önismeretről beszélünk, akkor mindenekelőtt népünk életének ismeretére kell gondolnunk, a termelő, dolgozó közösség életének mozzanataira, jellegzetességeire. S ezt az önismeretet társadalmi igénnyé kell formálni, amely alapja mai és holnapi önmagunknak. Erre az igényösztönzésre még inkább késztetnek bennünket a tudományos-műszaki forradalom hatásai és lehetséges következményei. „A dolgozó nép, bármennyire változik is, nem tűnik el, s a társadalmi termelésben betöltött szerepe továbbra sem csökken" — írja Lenin. Tehát a népélet népélet marad továbbra is, bármennyire is módosul, és a nép sem tűnik el akkor sem, ha belső rétegeződésében komoly változások is mennek végbe. A tudományos-műszaki forradalom a szocialista társadalmi rendszerünk biztosította feltételek között a termelőerők gyökeres változását vonja maga után, s meghatványozza az emberi tényezőknek a jelentőségét. Egyre inkább hangsúlyt kap a társadalmi elkötelezettség, a képzettség s ezzel kapcsolatban az ember teljesebb önrealizálódásának a jelentősége. Mindez az alkotóerők kibontakozását és teljes mértékű érvényesülését feltételezi a társadalmi életben. Vitathatatlanul az ember sokoldalú fejlődéséhez tartozik kulturális érdeklődése és szükséglete is. Az emberek szükségleteinek és érdeklődésének a kielégítése a szocialista társadalomban a pozitív fejlődés fontos feltétele. A szükségletek és az érdeklődés a tevékenység olyan erős meghatározói, amelyek az emberek pszichikumát aktivizálják és kihatnak az önképzés és a fejlődés eredményességére, elmélyítik a megismerési folyamatot, s ennek következtében az ember egyéniségét gazdagítják. Az egyén kulturális érdeklődését nem értelmezhetjük autonóm területként, hanem harmonikusan összefügg az egész gazdasági- és társadalmi fejlődéssel, az anyagi szükségletek kielégítésének fokával, az emberek társadalmi-gazdasági helyzetének minőségi változásával, munkájukkal, kulturális fejlettségükkel és életmódjukkal. A kulturális szükségletek és érdeklődés kutatásával foglalkozik a Kultúrakutató Intézet. A közelmúltban Szlovákia lakosságának kulturális érdeklődésével kapcsolatban végzett felmérést. Megállapította, hogy a szabad idő meghosszabbodásával valamennyi szociális csoportban alapvető változás állt be a kulturális érdeklődés és szükségletek terén. Minden szociális csoport érdeklődik a könyv, a folyóiratok, a film, „Az összes kulturális és művészeti értékek ma már hozzáférhetők valamennyi dolgozó számára. Ugyanakkor dolgozóink sokoldalú öntevékeny művészeti munkával maguk is részt vesznek a társadalom kulturális értékeinek teremtésében. Az amatőr művészeti tevékenység a szocialista életmód elválaszthatatlan, szerves része, az emberek alkotó képességei fejlesztésének jelentős eszköze.“ (A CSKP XV. kongresszusának beszámolójából) a televízió, az előadások, tanfolyamok és nem utolsósorban az amatőr művészeti tevékenység iránt. (Városokban a megkérdezetteknek 14%-a. falvakban 11°/o-a nyilvánított érdeklődést e tevékenység iránt.) A felmérés is mutatja, hogy az aktív amatőr művészeti tevékenység iránt megvan az érdeklődés, csak kellő szervezéssel és munkamódszerekkel az érdeklődésnek teret kell biztosítani. Arra kell törekednünk, hogy az amatőr művészeti tevékenység természetes velejárója legyen minél több ember mindennapi életének. Állandóan növelni kell az amatőr művészeti tevékenység tömegbázisát és kifejezőbben érvényre kell juttatni az egyes rendezvények műsorában az eszmei és tartalmi elkötelezettséget, a műsorpolitika irányításában fokozottabb mértékben kihangsúlyozni a haladó népművészeti hagyományokat. Ami a csehszlovákiai magyar öntevékeny művészeti mozgalmat illeti, ez az a terület, amely a legnagyobb tömegeket mozgatja meg. Az elmúlt öt-hét év alatt a mozgalom jelentős mennyiségi és minőségi fejlődésen ment át. Még például 1972-ben a CSEMADOK helyi szervezeteinek keretében 112 színjátszó csoport és irodalmi színpad működött, ezek 528 alkalommal léptek fel, addig 1976-ban elérte a 166-ot s egy év alatt 700 alkalommal léptek színpadra. 1972- ben a CSEMADOK 119 folklór, illetve néptánc-együttest tartott nyilván, s ezek 509 alkalommal álltak közönség elé, 1976-ban már 140 ilyen csoport működött és 735 alkalommal adtak műsort. Az énekkari mozgalom terén különösen szép eredményekkel büszkélkedhetünk, összehasonlításul: 1972-ben 102 énekkart és éneklő csoportot tartottunk nyilván, 1976-ig viszont számuk több mint megkétszereződött, ma 248 énekkar fejt ki tevékenységet. Ezekből a statisztikai adatokból is kitűnik, hogy a hazai magyar öntevékeny művészeti mozgalom fejlődött és helyes irányban fejlődött. Évről évre magasabb igényeket támasztottunk a zselizi Országos Népművészeti Fesztivál és a gombaszögi Országos Kulturális ünnepségek szervezési és műsorpolitikai előkészítésével szemben, színvonaluk állandó emelésének érdekében. Ugyanezt kell tennünk a járási dal- és táncünnepélyek előkészítése és megrendezése terén is. Következetesen kell törekednünk arra, hogy az öntevékeny művészeti mozgalom terén is az eddiginél sokkal jobban kiszélesítsük az együttműködést az állami népművelési intézményekkel és az egységes földművesszövetkezetekkel, különösen a csoportok jobb anyagi feltételeinek biztosítása érdekében. Ez év januárjában Léván rendezték meg az amatőr művészeti tevékenységgel foglalkozó II. szlovákiai országos konferenciát. Ez behatóan elemezte az e téren elért eredményeket és kitűzte a további fejlődés irányvonalát. A CSEMADOK KB 1977. április 2-re Érsekújvárba összehívta az amatőr művészeti mozgalom területén dolgozók konferenciáját, hogy megtárgyalja a II. szlovákiai országos konferencia eredményeit és a saját viszonyaira lebontsa az ennek program határozatában szereplő feladatokat. Legfőbb célunk, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozóknak minél szélesebb rétegeit vonjuk be az amatőr művészeti tevékenységbe, hogy ne csak passzív „fogyasztói”, hanem aktív alkotói legyenek a szocialista kultúrának. DR. GYÖRGY ISTVÁN a CSEMADOK titkára Prondl Sándor felvételei 4
