A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-21 / 20. szám
SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK Kelenye (Klenany) Ipoly menti falu a nagykürtösi járásban. Rövidszoknyás vizelete a palóc viseletek nagy csoportjába tartozik. Az SO-es évekig az egész falu népviseletben járt, ma már csak az idős asszonyok. A nők kétféle inget viseltek: hétköznapokon, télen-nyáron a „simaujjú" vászoninget, ünnepeken a „dudlos" ujjú slingelt inget. Ez utóbbihoz mindig fölvettek egy selyemből, szövetből vagy „gácsi"-ból készült és mélyen kivágott pruszlikot. A pruszlikra nagyünnepeken fehér himzett, fekete vagy színes gácsi vállkendő került. A vállkendő a második világháború előtt elmaradt, s ekkor vált a pruszlik gazdagabb díszítésűvé. Télen a simaujjú vászoning fölött „frakkos kabátot" viseltek. A vasalt alsószoknyák alatt vászon „pendelt" hordtak, amelyeket „galonggal* kötöttek meg. A felső szoknya anyaga szövet, karton, gácsi lehetett, de viselték a szőrszoknyát is. Szakácskájuk (kötényük) az I. világháború előtt fekete brokátból, gyolcsból vagy selyemből készült. A szakácskát zöld, piros, vagy rózsaszín pertli és szalag is díszítette. Később közkedveltté váltak a fehér és színes kötények is; szabásuk is megváltozott: szőkébbek lettek. A lányok a hajukat két oldalt „dupétba", majd hátul a két oldalsó fonatot egy „brekocsba" fonták be. A brekocs végébe hosszú szines virágos szalagokat kötöttek. A menyecskék fejviselete többször változott: az első világháborúig ünnepeken szines szalagokkal, csipkékkel, gyöngyökkel gazdagon díszített „fiketőbe" jártak. A fíketö alá „vidluskát" tettek, s a hajukat „dupétosan" fésülték. A vidluska két centiméter széles, körülbelül 20 centiméter hosszú pántlikára varrott apró gyöngysor. A vidluskát úgy teszik a homlok fölé, hogy az a főkötőből kilátszon. Amikor a fíketö elmaradt, „szarvaskendőt" kezdtek viselni. A szarvaskendő alá simán hátra fésülték a hajukat, befonták és konytba tűzték. A vidluska is elmaradt, helyette pertlit tettek a szarvaskendő alá. A szarvaskendő az 50-es évekig volt divatban. 1953—55-ben, amikor a kivetkőzés már megtörtént, a szarvaskendő is elmaradt, de divatba jött a hasonló szabású „kontyomkendő", amely kisebb és előre elkészített kis főkötő; kb. a hatvanas évek közepéig volt divatos. A menyecskék a fejviseletükre sokat adtak. Esküvőre fiketőbe mentek, ez volt a legünnepibb. Utána ördöglakatos szarvaskendőt kötöttek, de egy lakodalom alatt két-három félét is. Vasárnap délutánonként is többször váltottak szarvaskendőt. A fiketőre és a szarvaskendőre vasárnaponként „tilan" vagy selyem felsőkendűt is kötöttek. Viseletűk elmaradhatatlan tartozéka a nyakban viselt 4—5 soros gyöngy és a hímzett zsebkendő. Lábukon ünnepen fehér kötött vagy horgolt harisnyát viseltek, télé csizmát és magasszárú cipőt, nyáron félcipőt. A menyasszony a húszas évekig piros szoknyában és fekete szakácskában esküdött. 1925 után kezdtek a menyasszonyok fehérben esküdni. A férfiak viselete jellegzetes ipolymenti viselet, amely kitűnik csodálatosan szép és gazdag hímzéseivel. A férfiak vászon vagy pamutos ingeinek elejét csaknem teljes szélességében fehérrel hímezték, „kiazsúrozták", s ugyanúgy a vászongatyák alját is. A fekete posztó lajbikat gazdagon díszítették ezüst gombokkal, amelyeket leggyakrabban pásztorbot alakra helyeztek el. A fekete szakácska a férfiaknál is elmaradhatatlan. A „gugora" (a szakácska kötője) mindig kétféle szinü volt. Az egyik kék, a másik piros. Ezt mindig elöl kötötték. Télen meleg posztó kabátot viseltek. A második világháború előtt jött divatba a fekete posztó nadrág, amelyet az idősebbek is viseltek egészen az 50-es évekig. A gyermekek 7—8 éves korukig „oroszimosó" virágocskás, pettyes anyagokból varrott ruhákban jártak. Akkor kapott a fiú inget, gatyát a lány pedig szoknyás viseletét. MÉRYNÉ T. MARGIT
