A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-21 / 20. szám
RÉGI KOROK ORVOSTUDOMÁNYA Mezopotámia 1. VARÁZSLÓK VAGY ORVOSOK? Mezopotámiában ringott az emberi kultúra bölcsője — állítja sok művelődéstörténész. A két „testvérfolyó", a Tigris és az Eufrátesz mentén letelepedett (homályos eredetű) sumérok voltak úgymond az elsők — i. e. három-négy ezer évvel —, akik (mai mércével mérve is) fejlettnek nevezhető civilizációt teremtettek és megalapították az első igazi városállamokat. Hogy valóban így volt-e, arról talán lehetne vitatkozni, de úgy vélem: fölösleges. Elvégre mit sem von le az egyiptomi kultúra jelentőségéből az, hogy a sumérok néhány száz évvel korábban „rajtoltak". Az utókor számára ugyanis a kultúra kibontakozásának iránya és az eredmények a fontosak. A mezopotámiai kultúrákról sok szép és érdekes dolog mondható el: figyelemre méltó az építészetük, az irodalmuk, a törvényhozásuk (gondoljunk Hamurappi rendeletéire), a közigazgatásuk. Csillagászaik jó megfigyelők voltak, matematikusaik bonyolult és a gyakorlati életben fontos matematikai feladatokat oldottak meg (csak érdekességként említjük: két ismeretlenű, kvadratikus egyenletekkel bíbelődtek és kétezer esztendővel Püthagorász előtt ismerték a Püthagorász-tételt), s tudományukat olyan magas szintre emelték, amelyet az egyiptomi matematikusok soha sem értek el. Ezzel szemben — sajnos — a mezopotámiai orvostudományról (helyesebb volna csak orvoslást mondani, mellőzve a „tudomány" szót) már igen mértéktartóan kell nyilatkoznunk. Mert míg az egyiptomi orvosok a sok mágikus és vallásos elem „zavaró" hatása ellenére is megkísérelték a szervezet működését és a betegségek keletkezését egy racionális elmélet alapján magyarázni, addig a mezopotámiai orvosok képtelenek voltak túljutni a misztikus szemlélet határain. Módszereikről sok minden elmondható, csak az nem, hogy tudományos (még akkor sem, ha több sumerológus — nyilván elfogultságból — az ellenkezőjét állítja). Varázslás és szelleműzés — ez a mezopotámiai orvoslás clapja; ezt bizonyítja az a több mint 800, orvosi szövegeket is tartalmazó agyagtábla, amelyet eddig tüzetesebben áttanulmányoztak. Bájos szelleműző versikék, rontás elleni varázsmondókák, kiegészítve egy-két gyakorlati tanácscsal — többnyire ebből áll egy betegség gyógyításának leírása. ízelítőül idézzünk egy fogfájás elleni varázsmondókát: Anu órjás eget teremt Ég igen nagy földet teremt Föld nagy folyóvizet teremt Folyó kis csatornát teremt. Csatorna csöpp mocsárt teremt Mocsár pici férget teremt Féreg sírva fut Somoshoz, Éa előtt könnye csordul: Ennem ugyan mit adsz nekem, innom ugyan mit adsz nekem? Enned érett fügét adok, innod lágy barackot adok! Érett fügét ne adj ennem, lágy barackot ne adj innom! Emelj inkább tenyeredre s tégy az iny és fog közéi Hadd igyam az ínyből a vért, hadd egyem a fog gyökerét I — Szúrd be a tűt, kapd el a lábát I Ládd-e, gonosz pici féreg, Éa bosszúja emészt el I S ime a varázs-szertartás: önts a sörhöz olajat, tégy bele sza-kil-bir növényt, ismételd el háromszor a mondókát és tedd (a keveréket) a fogadra I (Rákos Sándor fordítása) (Magyarázatként csak annyit: Anu a főistenség, Éa a bölcsességnek, a vizek mélyének és a jóslásoknak az istene, egyben az orvosok patrónusa; Samas a napisten. A vers következő sora: „Szúrd be a tűt, kapd el a lábát“ az orvosnak szóló utasítás. A „féreg" a betegség okozója.) A mezopotámiaiak valamennyi betegséget egy-egy démonnak tulajdonítottak, s ezért arra törekedtek, hogy bármi módon elűzzék ezeket a rossz szellemeket. Természetesen a démonok máskor is kellemetlenkedtek: ha valaki bűnt követett el, akkor a démonok vitték rá; ha egy lány nem vonzódott a fiúhoz, akkor a fiú joggal gyanakodhatott a rossz szellemekre. S a démonokkal egyre több lett a baj, mert állandóan szaporodtak: az eltemetetlen halottak lelke, a meggyalázott emlékű halottak lelke stb. démonná vált. Ezért talán nem is meglepő, ha a mezopotámiai orvoslásban kevés az ésszerű elem. Az emberi szervezet felépítéséről még annyit sem tudtak a babiloni orvosok, mint egyiptomi kollégáik. Többnyire az ebédre elfogyasztott madarak és négylábúak alapján képzelték el az emberi test anatómiáját, nem tudtak különbséget tenni az inak és az idegek között; szerintük az értelem a májban, az ész a szívben, az ügyesség a gyomorban székelt. — ez — (folytatjuk) ILYEN A Ml Jóllehet már több mint két évszázada felmerült az a lehetőség, hogy az égbolton látható halvány ködfoltok esetleg csillagrendszerünkhöz hasonló és attól nagyon messze levő égitestek, mégiscsak századunk második harmadában kezdtek e különös objektumokkal részletesebben is foglalkozni. Amikor néhány spirál alakú csillagrendszer távolságát sikerült meghatározni, nem volt többé kétséges, hogy ezek valóban nem tartozhatnak a Tejútrendszerünkhöz. (Az egyetlen, szabad szemmel is megfigyelhető Tejútrendszerünkön kívüli objektum az északi égbolton az Andromeda-köd, már az i. sz. 903—986 között élt arab csillagász, Al-Szufi is tudósít róla. A déli égbolton két Tejútrendszerünkön kívüli objektum, a Kis- és Nagy- Magellán felhő látható szabad szemmel.) Nagyobb távcsövek segítségével sok, úgynevezett extragalaxis tanulmányozható, sőt a legnagyobb teleszkópokkal végzett megfigyelések alapján arra következtetnek a csillagászok, hogy a galaxisok száma akkora, mint a Tejútrendszerben található csillagok száma, tehát több mint százmilliárd. Képzeljünk el százmilliárdszor százmilliárd csillagot! Az extragalaxisok (szemléletesen csillagvárosoknak is nevezik őket) megjelenési formáikban eltérnek egymástól: vannak elliptikus, spirális és irreguláris (szabálytalan) rendszerek, de szinte valamennyire jellemző, hogy lapos, korong alakú. A térben különböző irányban helyezkedhetnek el: egyesek „élükkel“, mások „lapjukkal“ fordulnak felénk. A hozzánk 4,3 millió fényévnyire levő Andromeda-köd Tejútrendszerünkhöz hasonló szerkezetű galaxis, félig a lapjával fordul felénk. A két galaxis abban is hasonlít egymáshoz, hogy mind a kettőnek két kisebb, irreguláris galaxis a kísérője. (Tejútrendszerünket a már említett Magéiián felhők kísérik „holdként“, körülbelül 160 ezer fényévnyi távolságban.) VILÁGUNK Az Andromeda-köd Az egyes galaxisok mérete és életkora is eltérő. Az elliptikus galaxisokat zömmel idősebb, sokmilliárd éves csillagok alkotják, kevés csillagközi anyagot tartalmaznak, az irreguláris galaxisok viszont „fiatal képződmények“, számottevő csillagközi por- és gázfelhővel. Tajútrendszerünk a legnagyobb tömegű galaxisok egyike, természetesen azonban nagyobb tömegű csillagvárosok is léteznek (példának okáért az Andromeda-köd). A csillagok szerveződése nem ér véget a galaxisok szintjén. Már szó volt a Tejútrendszert kísérő két Magellán felhőről. A csillagászok meg„Elével“ felénk forduló galaxis a Bereniké haja csillagképben Nagy látómezpjű óriástávcsővel készített felvétel a Herkules csillagképről. A fénylő pontok nem csillagok, hanem galaxisok — a képen egy több száz extragalaxisból álló galaxishalmaz látható figyelték, hogy az extragalaxisok többféleképp csoportosulnak. Leggyakoribbak a galaxispárok, ezekben a két csillagrendszer között erősebb vagy gyengébb fizikai kapcsolat van. Az egyes tagrendszerek közös tömegközéppont körül keringenek. Sok olyan galaxispárt találtak, amelyeknek tagjait vékony „hidak“ kötik össze. Spirálgalaxisok esetében gyakori jelenség a két rendszer karjainak egymásba olvadása. A galaxisláncokat, amelyeket négy-hat galaxisból álló füzéreknek képzeljünk el, H. C. Arp fedezte föl. Zömmel elliptikus extragalaxisok csoportosulnak ilymódon. Vannak olyan extragalaxis-társulások is, amelyekben nem két-három, hanem több száz, esetleg több ezer csillagrendszer figyelhető meg. E roppant kiterjedésű anyagfelhőket nevezzük galaxishalmazoknak. A Tejútrendszer (a két Magellán felhővel), továbbá az Andromeda-köd (amelynek két közelebbi és három távolabbi galaxis kísérője van) tagja egy nagyobb, úgynevezett Lokális Galaxis Csoportnak, amelynek mintegy két tucatnyi tagja van. Nagyobb galaxiscsoportok, -halmazok találhatók a Nagy Medve, az Oroszlán, a Kemence vagy a Herkules csillagképben. A szakemberek úgy vélik, hogy ezeknek a galaxistársulásoknak a tanulmányozása hasznos lehet annak megmagyarázásában, hogyan alakulnak ki bizonyos objektumok a világegyetemben. MÉSZÁROS ATTILA A Nagy-Magellán felhő 22
