A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-07 / 18. szám
Aki csak egyszer tévedhet életében • Durií kapitány számára ma sem ért véget a háború • Férfimunka a javából ROZSDAHALÁL A géptávíró jelentést kattog a kerületi rendőrparancsnokságon. A lévai körzet jelenti, hogy Zselizen a vízművek dolgozói csatornaépítés közben egy hatalmas repülőbombát találtak. A szolgálatos a géptávíró szalagjára azonnal ráírja: Duris! És Adam Duris rendőrkapitány, a Közbiztonsági Szervek Nyugat-szlovákiai Kerületi Parancsnokságának tűzszerésze azonnal érdeklődik, hozzájuthatnának-e gyermekek a felfedezett bombához vagy állítottak-e oda őrszemet? Perceken belül érkezik a válasz: igen, őrszem van, de a hely így is könnyen hozzáférhető. „Azonnal jövök" — teszi le a kagylót a tűzszerész és gépkocsit rendel. A rendőrségi sofőrök csak sóhajtanak: koradélután van, fél kettő múlt; ráadásul tudják, hogy a csatornaépítés közben talált bombát Duris kapitány az ő gépkocsijukon szállítja majd biztos helyre. — A közelmúltban egy érdekes eset történt Topofcanyban (Tapolcsónyban) — mondja Adam Duris. — Egy helybeli lakos a járásszékhely határában egy kertet vett. Az újdonsült kerttulajdonosok első dolga általában a kerítés megépítése. Ez az illető is vasoszlopokat és sodronykerítést hozott s nekilátott a munkának. Talán fél órája sem ásta még az alapokat, amikor lapátja egy fura, gyanúsnak tűnő fémtárgyba ütközött. Azonnal jelentette a dolgot... és a kert területén egy valóságos lőszerraktárt találtunk, hiszen arról a néhány árnyi területről több száz aknát meg bombát kellett biztos helyre szállítanunk s ártalmatlanná tennünk. És ez csupán egy, a szerencsésen égződött esetek ezrei, tízezrei közül . . . Vajon hogy lesz valakiből tűzszerész? \dam Duris elmosolyodik: — Napjainkban nagyon szigorú válogatás alapján, valamikor azonban szinte teljesen önkéntességi alapon jelentkeztünk erre a szolgálatra ... A háborúban partizánként harcoltam a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a felszabadulás után pedig a Közbiztonsági Szervek Testületébe jelentkeztem. Már szolgálatba lépésem után is foglalkoztam a háborúból maradt lőszerek ártalmatlanná tételével, de „hivatalosan” csak huszonöt évvel ezelőtt, egy szaktanfolyam elvégzése után lettem tűzszerész. így mondja: csak huszonöt évvel ezelőtt, mintha valóban csupán tegnap vagy tegnapelőtt választotta volna ezt a veszélyes hivatást... De amikor azt kérdezem tőle, hogy az elmúlt negyed évszázad alatt hány lövedéket tett ártalmatlanná, tanácstalanul széttárja a karját és szűkszavúan ennyit mond: — Rengeteget... Sokat ^kellene bogarásznom a régi jelentések között, hogy erre pontos választ adhassak... Adam Duris kezdetben négy-ötezer darab ágyúlövedéket, aknát, bombát tett ártalmatlanná évente. Az első években szinte még vadonatúj lőszerrel dolgozott, a robbanószerkezet és a gyutacs tökéletes ismerőjének — a szükséges elővigyázatosságon és körültekintésen kívül — nem okozott ez a munka különösebb gondot. Am az évek múlásával fokozódott a veszély. Rozsda marta a lövedékek burkolatát, a szilárd acélba ágyazott gyutacs szinte porhanyós lett, s ki a megmondhatója, hogy szétmállott-e már a gyújtó rugója is? Ez rendszerint jól olajozott alkatrész . .. Hátha kiállta az idő vasfogátl Ha igen, akkor elég egy mozdulat, és most szakad vége a harminckét-harmincöt éve megkezdett, egy ágyúcső heves csattanásával induló „harci műveletnek” ... A tűzszerész ezért nem kockáztathat, nem végezhet selejtes munkát. Olyan foglalkozás ez, ahol életében csak egyszer tévedhet valaki. Adom Duris tűzszerész közel jár már a nyugdíjkorhatárhoz, de most is — akárcsak öt, tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt — percek alatt gépkocsiba ül, hogy a helyszínre siessen ha valahol felnőttek vagy gyerekek ágyúlövedókre, aknahalmazra vagy repülőbombára találnak. Harminckét éve ért véget a második világháború, de ma is még kéthárom naponként érkeznek a jelentések, hogy a kerület valamely részében robbanóanyagot találtak s kérik, tegyék ártalmatlanná. — A legbonyolultabbak az olyan esetek — mondja a kapitány —, amikor kihívnak, hogy építkezni akarnak, de tudomásuk szerint a földben valahol lövedékek vannak. Három évtized elmúltával az emberek már igen pontatlanul emlékeznek arra, hová hajigálták a lőszert, hogy ne legyen útjukban. A szemétdombok alján például csak a legritkább esetben találjuk meg az érzékeny aknakeresővel is, mert ott sok a zavaró vashulladék. Ilyenkor ásni kell, többnyire vaktában . . . az első világháborúból származó gránátokkal is találkozom. — Vajon bosszantja-e valami a tűzszerészt? Kerek, barátságos arcvonásai most elkomolyodnak. — A lőszerrel való ostoba bánásmód és az emberek könnyelműsége. Főképpen a katonaviselt férfiak gondolják, hogy értenek a lőszerhez, közben hallatlan veszélynek teszik ki magukat ha hozzányúlnak ... A rozsdás, kilőtt vagy elakadt ütőszegű lőszer még engem is fokozott óvatosságra int; előfordul, hogy nem is merem elvinni, hanem a helyszínen robbantom. Ha erre nincs mód, a tenyeremben vagy az ölemben viszem el valami biztos helyre . . . Sok bosszúságot okoznak a gyerekek is, akik minden figyelmeztetés ellenére előszeretettel játszanak különböző rozsdás lőszerekkel. Pedig a gránát- vagy aknafeszegetés a világ legveszélyesebb játéka! — A kiutazási napló bejegyzései szerint napjainkban is sok lőszert találni még... — Sajnos, lassan fogy a rejtett lőszer mennyisége. Csatornázás, közművesítés közben vagy az új lakótelepek talajrendezési munkálatai során szinte mindig előbukkan valami. A közelmúltban például a most épülő bratislavai, ligetfalusi lakótelep háztömbjeinek alapozása közben is tekintélyes lőszerhalmazra találtak .. . Ilyenkor, tavasszal pedig különösen sok helyre hívnak. A hóolvadás és az esőzések révén a föld ezekben a hónapokban veti ki magából a legkönnyebben a testébe fúródott idegen anyagot. Feltehetően még tizenöt, húsz évig is találunk majd lőszert a földben, hiszen néha-néha még Hogyan pihen egy tűzszerész? Szerencsére, Adam Duris ebben a tekintetben kis igényű ember. Megszokta már, hogy a nap bármely órájában sürgős munka várhatja. A szabad idejét a kertjében vagy a családja körében tölti. Gyerekei és egy sorsába beletörődött felesége van, aki évtizedek során sem tudta megszokni, hogy férje mindennap a halál torkában jár, hogy aknákat gyűjt halomra és rozsdás ágyúlövedékeket vagy gránátokat hord az ölében . .. Mert Adam Duris rendőrkapitány számára még nem ért véget a háború; ő még mindig a hősies hétköznapok csatáit vívja a rozsdás acélban rejlő veszedelemmel. (—i) (Jozef Baran és Adam Duris felv.) 16
