A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-07 / 18. szám
KÉPES KRÓNIKA Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök fogadta Dimitrij Usztyinov marsallt, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét, aki hivatalos baráti látogatáson szovjet kotonai küldöttség élén tartózkodott hazánkban. Képünkön: Gustáv Husák átnyújtja Usztinyov marsallnak a Csehszlovák Fehér Oroszlán Érdemrend első fokozatát, amelyet a csehszlovák néphadsereg és a szovjet hadsereg fegyverbarátságának elmélyítésében, valamint Csehszlovákia és a Szovjetunió népe barátságának megszilárdításában szerzett érdemeiért adományozott. Vlagyimir lljics Lenin születésének 107. évfordulójáról Prágában és Bratislavaban diszünnepélyen emlékeztek meg. Felvételünk a bratislavai Hviezdoslav Színházban készült: a szónoki emelvénynél Miroslav Bod'a, az SZLKP KERB elnöke. Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának a fasizmus elleni harcban és a béke megszilárdításában szerzett érdemeiért Nemzetközi Lenin Díjat adományoztak. ^ Elisio de Figueiredo, az Angolai Népi Köztársaság állandó ENSZ-képviselője egy New Yorkban rendezett sajtótájékoztatón határozottan elutasította azt a rágalmat, mely szerint hazája agreszsziót követ el Zaireban. Hangsúlyozta, hogy Zaireban nincsenek sem angolai, sem kubai katonai egységek, belső konfliktusról, népi felkelésről van szó, amely már nemcsak a déli tartományokat és Shabát érinti, de Zaire más területeire is kiterjedt. (Felvételek: CSTK) Májussal jött a béke Harminckét éve, hogy a hitleri német birodalom valamikor legyőzhetetlennek hitt hadseregének maradványai feltétel nélkül letették a fegyvert az antifasiszta koalíció szövetséges hadseregei előtt^ Véget ért a közel hat évig tartó öldöklő háború, amelynek millió és millió emberélet esett áldozatul. Felmérhetetlen értékű anyagi eszköz pusztult el. Városok és falvak, üzemek ezrei dőltek romba, értékek semmisültek meg néhány pillanat alatt, melyeket az emberi munka évtizedek szorgalmas munkájával hozott létre. Aki átélte, az elmúlt esztendők távlatából úgy emlékszik ma a háború éveire, mint lidércálomra, mely a pokol kellős közepén játszódik le. Ám nem volt ez álom, de valóság, szerte a világon számtalan katonatemető — névtelen katonák sírjai, tömegsírok s Lidice, Lezóky, Oradour romjai szolgálnak rá bizonyítékul, örök mementó ez az emberiség — a békéért harcoló emberiség számára. Arra figyelmeztet, hogy bár nehéz és hosszú a harc, a világbékéért és az imperializmus ellen, de megéri, mert száz- és százmilliókat ment meg a borzalmas szenvedéstől és haláltól. Harminckét évvel ezelőtt, május 9-én az egész világ örömmámorban úszott, boldogok voltak az emberek, mert véget ért Európában a háború. A boldogság és az öröm pillanataiban sokak szemében még ott csillogott a könny, emlékezve azokra, akik már soha többé nem térnek vissza szeretteik közé, mert áldozatul estek a háborúnak. A könynyek mögött mégis ott volt az öröm, hogy a háborút túlélt milliók most már hozzákezdhetnek a sebek behegesztéséhez, békében építhetik az új életet. Nagy része volt ebben az örömben annak is, hogy mindenki átérezte: a szövetséges hadseregek a hitleri fasizmus legyőzésével megmentették az emberi civilizációt. Az emberek úgy érezték, hogy most már semmi akadálya annak, hogy a világ népei békében éljenek, hogy nincs már erő, mely egy ilyen öldöklő háború után újabb háborús kalandot szervezne. Hisz az emberiség a szörnyű áldozatok ellenére is azzal vigasztalta magát, hogy nem voltak hiábavalók az áldozatok, milliók kiontott vére, és ebben benne volt az a meggyőződés, hogy a milliók és milliók élete árán kiharcolt béke sok-sok generáció számára tartós lesz, mert az emberiség sokat tanult a történtekből és levonta a szükséges következtetéseket. Csak kevesen sejtették vagy tudták, hogy még jóformán alig ért véget a háború, az imperialista hatalmak hírszerző központjaiban, kormányaik és katonai vezetőik titkos ülésein már egy újabb háború terveit kezdték szövögetni. Az amerikai és a többi imperialista hatalmak ugyanis keserű szájízzel vették tudomásul, hogy Kelet-Európa népeit a szovjet hadsereg szabadította fel és itt szocializmust építő népi demokratikus rendszerek alakultak. Ennek a folyamatnak ellensúlyozására már a háború közvetlen befejezése után mindent megtettek a fasiszta hadigépezet kádereinek megmentésére. Előbb csak titokban, de később nyíltan állást foglaltak a nyugatnémet revansizmus fejlesztése mellett. Ezek az imperialista-antikommunista erők régen ismeretesek számunkra. A szocializmus és a béke elleni aknamunkájukat nyomon lehet követni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a fiatal szovjet állam ellen szervezett külföldi katonai intervenció szervezésétől, a Magyar Tanácsköztársaság vérbefojtásán, a Csehszlovák Köztársaság müncheni elárulásán keresztül, a koreai, indokínai, közelkeleti, angolai, dél-afrikai, chilei, salvadori eseményeken keresztül napjainkig. Ezek az erők állnak az Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában lejátszódott katonai puccsok mögött. És nemkülönben ezek azok az antikommunista erők, melyek napjainkban mindent elkövetnek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet helsinki záródokumentumban foglalt megállapodások szabotálására és a fegyverkezési hajsza fokozására. Ugyanezek az erők azok, melyek napjainkban az emberi jogok védelmének ürügyén szervezik a szocialista országokban aknamunkájukat, védelmükbe veszik és minden eszközzel támogatják a politikai élet perifériájára került szocialistaellenes erők maroknyi dekadens csoportjait, .mint például nálunk a Charta '77 szerzőit és aláíróit. Ezek után az is teljesen világos, hogy nem az imperialista hatalmakon múlott, hogy az eltelt harminckét év alatt az emberiség viszonylag békében élhetett és a lokális háborúk nem nőttek át világégésbe. A második világháború óta eltelt évek békéjét csakis a Szovjetunió következetes békepolitikájának köszönhetjük, melynek népe a legnagyobb áldozatokat hozta a hitleri fasizmus elleni harcban. Hiábavalónak bizonyult az antikommunista központok aknamunkája a béke és az emberi haladás ellen, cselszövéseikkel ugyan fékezhetik a haladás kibontakozását, de megállítani nem tudják. Ezt példázza a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt 60 esztendő, mely történelmi eseményt ezek az erők 1917-ben és még később is úgy interpretálták, hogy „a szovjet állam csak földrajzi fogalom“. Ma viszont kénytelenek tényként elfogadni, hogy ez a szerintük „földrajzi fogalom" meghatározó tényező a világ további alakulásában, sőt kénytelenek elfogadni azt is, hogy a Szovjetunió mellett ma már a szocialista társadalmi rendszerű országok egész sora létezik, melyek éppen a német és japán fasizmus felett aratott történelmi győzelem következtében jöttek létre. Hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság is a fasizmus felett aratott győzelemnek köszönheti felszabadulását és függetlenségét. Felszabadulásunkat és békés életünket a szovjet katonák hozták meg az ország minden nemzetének és nemzetiségének. Az ő vérük pecsételte meg Csehszlovákia és a Szovjetunió népeinek örök és megbonthatatlan barátságát. Erre a barátságra és a többi szocialista országokhoz fűződő internacionalista barátságra épül egész szocialista jövőnk, függetlenségünk, biztonságunk és szocialista társadalmunk további dinamikus fejlődése. Ez a barátság, a szocialista államok egységes fellépése a világpolitika porondján biztosítéka annak is, hogy az antikommunista központok által irányított ármánykodás eleve kudarcra van ítélve. Az antikommunizmus elleni eszmei harc hovatovább egyre élesebb lesz, ebben a harcban, a szocialista országok mellett részt vesz a nyugati világ kommunista és munkásmozgalma. Afrika, Ázsia legtöbb országa felszabadult, és Latin- Amerika népei elkeseredett harcot folytatnak nemzeti és szociális felszabadulásukért, az egész világ haladó emberiségének támogatásával, ezért nem kétséges ennek a harcnak a kimenetele. Az sem kétséges, hogy ennek a gigászi küzdelemnek végén az antikommunizmus és a háború erői éppen úgy a történelem szemétdombjára kerülnek, mint a hitleri fasizmus harminckét évvel ezelőtt. VARGA JÁNOS 5
