A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-30 / 17. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK A szlovákiai magyarság legszínesebb, fejlődés tekintetében a legváltozatosabb népviselete az Ipoly menti palócoké. Akárcsak a Zobor alján, itt is megtaláljuk szinte minden faluban a hagyományos öltözetet abban a formájában, ahogy még a századforduló idejében viselték. Az Ipoly menti falvak egy néprajzi csoportba (Hont) tartoznak, de viseletűk számos kisebb csoportra osztható. A legnagyobb és legjellemzőbb népviseleti egység az Ipolybalog környéki falvak öltözete. Ipolykeszi (Ipefské Kosihy) népviselete átmenetet képez az Ipolybalog környéki falvak régi és újabb viseletéi között, bár öltözetében több a régies vonás, mint az új. A kivetkőzés itt is a hatvanas években kezdődött meg, de e legidősebb korosztály még ma is népviseletben jár. A női nyári öltözet alapját itt a fehér gyolcs „karikás ing”, a mélyen kivágott selyem pruszlik és a fehér hímzett vagy színes selyem vállkendő képezte. A féllábszárig érő, leggyakrabban selyem felsőszoknyákat apró vasalt ráncokba szedték, ezt mindig fekete szakácska egészítette ki. A szakácskákat színes szalagokkal díszítették, és elöl kötötték maslira. Téli öltözetük a bélelt vizitke, amely a második világháborúig volt divatban, Mellette megtaláljuk a hímzett női ködmönt is, amely még ma is divatos téli kabát. A vállkendők viselésében az ipolykesziek eltérnek az általánosan ismert vállkendö-viselési módtól. Itt a vállkendőt nem hátul kötik meg, csupán elöl keresztbe téve szabadon hagyják lógni és széles színes szalaggal (az övvel) szorítanak le, melyet elöl kötnek maslira. A fiatalok a vállkendőt viszonylag korán elhagyták. A mélyen kivágott pruszlik szabását ennek következtében nem változtatták meg, de a nyakkivágás eltakarására a pruszlikba kis kasmír kendőt tettek. Ehhez széles gyöngysort is viseltek. A fiatalok kedvelték a világos színeket, az idősek viszont sötét szinű ruhákba öltöztek. Ha a lány nem ment időben férjhez, már lány fejjel is sötétebb ruhákat viselt. Ipolykeszin a lányok a hajukat középen választották és „dupétosan,r fésülték. A fül fölött kétoldalt befonták, majd hátul egy copfba fogva széles virágos szalaggal becsavarták, a végére pedig maslit kötöttek. A menyecskék a hajukat szintén „dupétba” fésülték, hátul kontyfára tűzték, a kontyra „szarvaskendőt” tettek. Nagy ünnepeken a szarvaskendő fölé mindig fehér hímzett, „tilan" vagy mintás selyemkendőt kötöttek. Figyelemre méltók a fehér himzett, fej- és vállkendöik. Az Ipoly menti vizeleteknek nagyon szép kiegészítői a kézzel kötött fehér vagy színes harisnyák. Ismerték a cserfaleveles, rózsabimbós, rozmaringos, bogyós, pávafarkas mintákat, amelyeket mindenki magának készített. A harisnyát nyáron cipő vagy papucs, télen csizma egészítette ki. A férfiak viseletében is megtaláljuk a jellegzetes fehérhimzést mind a vászoningek elején, mind a vászongatyák alján. A férfiak viseletének elmaradhatatlan tartozéka a fekete szakácska, amelynek egyik végét mindig feltűzve viselték. Az első világháború után jött divatba a posztó öltözet, de az idősebbek egészen a második háborúig megmaradtak a bő vászongatya mellett. MÉRYNÉ T. MARGIT
