A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-23 / 16. szám

KORSZERŰ SERTÉSTELEP A sertéseket sokan még mindig csak mint mocsokban turkáló, mindig koszos, bűzös állatokat tudják elképzelni, s a velük való munkát az utolsók között. Pedig a sertésgondozás is lehet tiszta munka. S hogy a megváltozott körül­mények és az állatokban élő ösztönök hatására egész tanulékonyakká, sokszor eszesekké válnak, arról legutóbbi utam alkalmával magam is meggyőződhet­tem. A Horná Zlatná-i (fölaranyosi) sertés­hizlaló farmon jártam. Pár évvel ezelőtt hat szövetkezet közös vállalkozásában létesült ez a korszerű sertéstelep. Az egyik alapító szövetkezet később vissza­lépett, ebből is látható, hogy kezdetben komoly nehézségekkel küzdöttek. Prob­lémák ugyan még mindig vannak, de az eredményekre már jogosan büszke az ott dolgozó harminchét ember. Ök mesélték, hogy a nyári hőségben hogyan hűsöltek a disznók. Amúgy is kevés az ivóvíz a telepen. A gondozók nem mertek mosdani, hogy maradjon elég az állatoknak. Azok meg egymást váltva nyomták a vízcsap fogantyúját s hasaltak az alattuk folydogáló hűsítő vízben. Előfordul, hogy a sertések ha­marabb megéheznek, mint ahogy eljön az etetés ideje. Sebaj, „gondolja" a szélső, amely naponta kétszer is látja, milyen mozdulattal nyomja le az ön­etető karját a gondozó. Kicsit felágas­kodik hát, lenyomja a kart, és már ömlik is a takarmány. De hát maradjunk mindjárt a takar­mánynál. Miért van az, hogy akármelyik mezőgazdasági üzemben járok, sehol sem elégedettek a takarmány szállítá­sának időpontjával? Már szinte „hiány­zott" volna, ha Czirfusz Sándor telep­vezető nem ezzel kezdi a problémák felsorolását. Hiába rendeljük meg tíznaponként előre, mikor milyen tápra van szüksé­günk, a nagymegyeri keverő üzem nem minden esetben igazodik az igényeink­hez. Azt küldenek, ami raktáron van. Így előfordul, hogy a kismalacokkal hízótápot etetünk, vagy éppen meg­fordítva: a kocákkal szopósmalacoknak valót... Semmi sem tökéletes. A vadonatúj sertéstelep sem volt az. Már üzemelt, amikor bebizonyosodott, hogy a beren­dezésen itt is, ott is módosítani kell. Eredetileg a törzsépületben lánccal voltak megkötve az állatok. Elsőnek ezt szüntették meg. Rácsot raktak az etető Vidám kollektíva Czirfusz Sándor telepvezető padlójára, mert addig naponta több­ször is szivaccsal kellett a gondozók­nak felszárítaniuk a talajt. Azután át­építették a takarmányvonalat, hogy ne­­csak szemcsés, hanem ömlesztett keve­réket is etethessenek. S mindezt saját erejükből, a napi munkaidő alatt. Elő­fordult, hogy az egyik ketrecben ellett a koca, a másikban pedig hegesztettek. A hízók sem emészthettek békésen. Ott is közben-közben szerelni kellett vala­mit. Nem csoda hát, ha az állomány 23,36 százaléka, mintegy 735 ezer koro­na értékben elhullott. Két évi üzemelés után ideje lenne már eltávolítani a műszaki átvételkor észlelt hibákat. Mindezideig nem tud­ják lezárni a telepet, ami pedig egész­ségügyi szempontból nagyon fontos lenne. A kerítés befejezése és a csator­nahálózat megépítése a csallóközara­­nyosi földművesszövetkezet, mint az egyik társtulajdonos, feladata. A ha­szonból 40 százalékot kap. Úgyszintén a nemesócsai szövetkezet, amelyre a mázsáló üzembehelyezése vár. Mind­kettő égetően sürgős. Ha esik az eső, naponta több tucat tartálykocsira való vizet is kifuvaroznak a telepről. Nem állja kerítés az útját a mezei vadak­nak, pedig ezektől megfertőződhet az állomány. Nem tudják lemérni a telep­re behozott takarmányt, sem az elszál­lított állatokat. Kénytelenek elfogadni a szállítólevélen feltüntetett mennyisé­get. Az elején azt írtam, korszerű ser­téstelep, de lehetne korszerűbb is. Még nem működik a szeparátor, amely a trágya száraz és folyékony részeit vá­lasztaná szét. Ahhoz, hogy üzembe le­hessen helyezni, csak egy egész kicsi kis valami hiányzik, mégpedig a komá­romi Meliorációs Munkákat Kivitelező Társulás „jóvoltából". A dolgozók iparkodnak, de nem csak rajtuk múlik, hogy ezt az évet a tava­lyinál is jobb eredménnyel zárják. Mindennapi lelkiismeretes és becsüle­tes munkával a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom tiszteletére tett több mint hatszázezer korona értékű kötele­­zetsségvállalásuknak is eleget akarnak tenni. Ez pedig az említett objektív ne­hézségek leküzdésétől is függ. FISTER MAGDA (A szerző felvételei) Korszerű, tiszta sertésólak Sikerek és feladatok Ezerkilencszázhetvenhét jubileumi év. Hatvan esztendeje, hogy az oroszországi munkások, parasztok, katonák diadalra vitték a marxiz­mus—leninizmus elveit, a szocialista forradalom eszméit. A világ emléke­zik és felméri a hat évtized alatt végbement változásokat. Sikeresen megvalósítottuk a 6. ötéves tervidő­szak első évének feladatait: tovább gyarapodott országunk gazdasági ereje, tovább javultak a dolgozók életfeltételei, erősödött a nép és a párt egysége. Az élet napról napra igazolja, hogy szocialista társadal­munk sikeres előrehaladásának dön­tő feltétele a Szovjetunióhoz fűződő testvéri szövetség és barátság erősí­tése, együttműködésünk elmélyítése. Ezen a téren fontos küldetést telje­sít a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség — mondotta beszámolójá­ban Száraz János, a CSSZBSZ voj­­nicei (bátorkeszi) helyi szervezetének elnöke az évzáró tagsági gyűlésen. A 150 tagú szervezet a múlt évben is a CSKP XV. kongresszusának ha­tározatai megvalósításán fáradozva dolgozott, az idén pedig tevékeny­ségük további alapjául a CSSZBSZ VIII. kongresszuának előkészítése szolgál. A helyi szervezet politikai népnevelő munkájával az elmúlt év­ben is hozzájárult a község lakossá­ga kulturális színvonalának emelé­séhez. Aktívan részt vett a képvise­lőtestületi választások előkészítésé­ben, május elsejének és kilencedi­kének, a Szlovák Nemzeti Felkelés és a Nagy Októberi Szocialista For­radalom méltó megünneplésében, a Nemzeti Front választási program­jainak megvalósításában. Munkájuk egyik fő célja megismertetni a tag­ságot és a község többi lakóját a Szovjetunió népeinek életével, mun­kájával, gazdasági, kulturális, sport­­stb. eredményeivel, jól szervezett előadássorozat keretében. Ugyancsak ezt a célt szolgálta a „Mit tudsz a Szovjetunióról“ országos vetélkedő, amelybe a bátorkesziek is bekapcso­lódtak. A csehszlovák—szovjet ba­rátság hónapja alkalmából könyv­árusítással egybekötött könyvkiállí­tást rendeztek. A múlt évben meg­kezdte munkáját a szovjetbarát klub, ennek jelenleg 60 tagja van. A klub tagjai közül hárman részt vettek a vers- és prózamondók or­szágos Puskin versenyén, s a „Ba­rátság dallamai“ nevű versenyen tavaly egy első és egy harmadik helyet szereztek a klub tagjai. A szervezet életében igen jelentős esemény volt a tagkönyvcsere. Az elfogadott határozat sok és igényes feladatot tűz ki erre az évre. Ilyenek: a lakosság internacionalista érzésének és gondolkodásmódjának erősítése, a csehszlovák—szovjet kapcsolatok szilárdítása és fejleszté­se, a szovjet dolgozók sikereinek ismertetése, tapasztalataik népszerű­sítése és terjesztése. A helyi szervezet munkatervében szerepel továbbá a tagállomány nö­velése s az, hogy a tagok közül mi­nél többen és minél jobban elsajá­títsák az orosz nyelvet. Mindent megtesz a szervezet annak érdeké­ben, hogy tagjai közül minél többen eljussanak a Szovjetunióba. Tovább szeretnék növelni a szovjetbarátok klubja tagjainak számát és megfele­lő formában irányítani a klub mun­káját. Az újonnan megválasztott ve­zetőség azon lesz, hogy ezek a fel­adatok maradéktalanul megvalósul­janak. MIRIÁK FERENC 4

Next

/
Thumbnails
Contents