A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-16 / 15. szám
az angol, a holland és a fiammand festői iskola remekműveiből sikerült néhány remekművet kiállítanunk. A Galéria homlokzatát alkotó új épületrészben az európai hírű szlovákiai grafikusművészet fejlődésének és több kiváló alkotásainak bemutatására fordítottunk külön figyelmet. — Állandó tárlatok és kamarakiállítások rendezését is tervezik? — Kiállítási tevékenységünk hét esztendei szünetelésére való tekintettel a közeljövőben állandó tárlatot nem nyitunk, hogy minél többet tudjunk közszemlére bocsátani a Galéria tulajdonában lévő, több mint 30 000 képzőművészeti alkotásból. Annál inkább tervezünk azonban kamarakiállításokat. Ezek lehetővé teszik számunkra, hogy a képzőművészek és alkotásaik minél gazdagabb választékát tárjuk a nagyközönség elé. — Milyen nemzetközi kapcsolataik vannak? — Először talán hazai kapcsolatainkkal kezdeném. Hagyományosan jó együttműködést folytatunk a Prágai Nemzeti Képtárral. Tulajdonképpen sokoldalú kölcsönös kapcsolataink révén sikerült az elmúlt esztendőkben közösen szervezett tárlatokat rendeznünk Moszkvában, Párizsban, Brüsszelben, Varsóban, Berlinben és több más világvárosban. Ezek a tárlatok nagyban hozzájárultak kölcsönösen előnyös külföldi kapcsolataink elmélyítéséhez. Nagy érdeme van ebben a Gyermekrajzok Bratislavai Biennáléjának is, mely a maga nemében egyedülálló képzőművészeti rendezvény a világon. Az idén, a BIB '77-en már közel száz ország részvételét várjuk. Visszatérve hazai vonatkozású kapcsolatainkra még azt kell elmondanom, hogy elsősorban a Prágai Nemzeti Képtárral, de alkalmas időpontban a kerületi vagy más hazai képtárakkal is a kiállítások kölcsönös cseréjét tervezzük. — A Galéria tárlati termeinek kiállítási felülete az újjáépítés során jelentősen bővült, mégis valószínű, hogy ez sem tudja kielégíteni sokoldalú aktivitásukat ... — Igen, az idei BIB-et is például újra a Művészetek Házában rendezzük és más alkalmas termeket is felhasználunk majd alkalmi képzőművészeti kiállításainkra. Nem titok, a jövőben is gyarapítani kívánjuk gyűjteményünk meglévő állományát, — Befejezésképpen hadd kérdezzük még meg: milyenek a megnyitástól eltelt hetek első gyakorlati és művészeti tapasztalatai? — A közönség érdeklődése felülmúlta várakozásainkat: március első felében több ezren látogattak el az újjáépült Galériába. Lehet, hogy egyeseket a rendhagyó stílusban épült többszintes homlokzati csarnok iránt kíváncsiság vonzzott hozzánk, de ennek ellenére örömmel láttuk a Galéria régi épületében létesített tárlatok iránti érdeklődést is. Azt szeretnénk, hogy a Szlovák Nemzeti Képtár a hazai és a nemzetközi kulturális élet egyik rangos intézménye legyen. (M) Prandl Sándor (1) és J. Ucniková felv. ÚJJÁÉPÜLT A GALÉRIA Kereken hét esztendeig jártak a bratislavaiak kérdő-kíváncsi tekintettel a Duna-parti sétányon, a Szlovák Nemzeti Képtár régi épülete előtt. Évekkel ezelőtt csak alig-alig valamit lehetett látni a magasra emelt építkezési védőpalánk mögött folyó munkálatokból; lényegében csupán egy szűkszavú felirat hirdette, hogy újjáépül, teljesen új köntöst kap Szlovákia központi fontosságú képtára... De amikor az 1700-as évek stílusában épült egykori „Vízikaszárnya“ homlokzatát, azaz a Duna partjához futó két oldalszárnya közötti csaknem félszáz méternyi távolságot egy emeletes, korszerű fémkonstrukcióval hidalták át, az egyszerű járókelők és a szakemberek körében is szinte ezernyi vita szikrája pattant a korszerűsítés és a Galéria kibővítésének műépítészeti helyességéről. Igaz, ez a vita mindmáig sem csillapodott le teljesen, ám az építészek időközben befejezték a több szempontból is rendhagyó újjáépítési munkálatokat és 1977. március 1-én — hét esztendei szünet után — a széles nagyközönség számára újra megnyíltak a Szlovák Nemzeti Képtár kapui. A megnyitást követő napokban Stefan Mruskovic docenssel, a Galéria igazgatójával beszélgettünk arról; mivel várja a képzőművészeti alkotások kedvelőit az új köntöst öltött Szlovák Nemzeti Képtár. — A Galéria újra teljes díszben várja a széles nagyközönséget — kezdi a társalgást az igazgató. — Igaz, az elmúlt hét esztendő sem telt el tétlenül, hiszen folyamatosan folytattuk a gyűjtő- és tudományos-feltáró tevékenységünket; sőt Bratislava kisebb kiállítási termeiben, továbbá Zvolenben, Ruzomberokban, Púchovon s más vidéki városokban állandó jellegű tárlatokat is rendeztünk. Tudatosítjuk azonban azt is, hogy legnagyobb adósságaink Szlovákia fővárosával szemben vannak, ezért a következő esztendőkben elsősorban ezt a lemaradást igyekszünk majd behozni. Galériánk csak így teljesítheti központi jellegű kulturális-nevelői jellegét. — Milyen képzőművészeti tárlatokkal várták az újonnan megnyílt SZNK első látogatóit? — Első kiállításaink tematikailag Szlovákiához fűződnek. A Galéria régi épületében egy érdekes válogatás tekinthető meg a 13. század derekától a 16. század végéig készült szlovákiai képzőművészeti alkotásokból. Nagy visszhangot váltott ki a 1ó—18. századból származó kelet-szlovákiai ikongyűjtemény, valamint a szlovákiai reneszánsz és barokk művészet néhány különösen értékes alkotása. Külön forgatókönyv szerint állítottuk össze a 19. században készült szlovákiai képzőművészeti alkotásokat bemutató tárlatot és századunk szlovákiai képzőművészei alkotásainak válogatását is. Itt kell elmondanom, hogy a hazai szlovákiai képzőművészeti anyag mellett gazdag kitekintést nyújtunk világhírű képzőművészeti alkotásokra is. Főképpen az olasz, a német, 4
