A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-09 / 14. szám

A CSEMADOK XII. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉRE KÉSZÜL A SZÖVETSÉG LAPJA, A HÉT AZ ESEMÉNY JELENTŐSÉGÉT ÚGY KÍVÁNJA NÖVELNI, HOGY HOGYAN TOVÁBB? CÍMMEL HASÁBJAIN MEGSZÓLALTAT ÉRDEMES KULTORMUNKÁSOKAT, CSEMADOK-TISZTSÉGVISELÖKET ÉS HELYET AD A SZLOVÁKIÁI MAGYAR KULTÚRA ISMERT SZEMÉLYISÉGEI

írásainak is. teszi ezt azzal a céllal,

HOGY A KULTURÁLIS MUNKA SZÍNVONALA tovább javuljon.

MAI SZÁMUNKBAN MAJOR FERENCÉ A SZÓ.

MAJOR FERENC

Sokak előtt ismert a CSEMADOK Nővé Zámky-i (érsekújvári) helyi szervezetének színes és sokrétű munkája. Nyolc jól működő szakcsoport fejt ki rendszeres tevékenységet, s további két szakcsoport időszakonként hallott magáról. Itt jegyzem meg mindjárt, hogy csupán a szakcsoportok léte nem elegendő a jó munkához, hiszen szervezetünknek számos olyan tagja, vezetője van, akik szívükön viselik a nemzetiségi kultúra ápolásának ügyét, időt és fáradságot nem kímélve dolgoznak. És most nem a helyi szervezetünkről akarok beszélni, hanem e szervezetben folyó honismereti munkáról, amely egyre fontosabb szerepet tölt be városunk és a környék kulturális életében.

Honismereti körünk immár húszéves múltra tekint vissza. A szükség hozta létre. Sokan tudják, hogy Érsekújvár Dél-Sziovákia egyik legtöbbet szenvedett városa volt. Az ismétlődő bombázások, embereket, házakat, kulturális értékeket semmisítettek meg. A nagy pusztulást, megsemmisülést látva, többen úgy éreztük, hogy menteni kell a romokból, ami menthető, ami érték a jövő számára, ugyanakkor a lakosság tudatába be kell vésnünk városunk dicső múltját, a történelemben játszott fontos szerepét, s meg kell ismertetnünk az emberekkel munkásmozgalmi múltunkat, hagyományainkat is.

Amikor a háború sebei begyógyultak városunkban, újabb változásnak lehettünk szemtanúi. Az elavult, régi házak helyén újak épültek, toronyházak, lakónegyedek. Az emberek egészséges lakásokba költözhettek. A fiatalok közül sokan talán nem is sejtik, hogy az új negyed helyén, ahol laknak, nem is olyan régen még szalmatetős, sárból, vályogból épült házikók álltak, faragott kapufélfák, díszes kerítések őrizték a lakók nyugalmát. A régi kunyhókon, házikókon kívül persze olyan épületek is áldozatul estek a város fejlesztésének, mint az Arany Oroszlán szálloda, a Pázmány-palota, a régi városháza stb. Ezek az épületek városunk múltjának egy-egy darabját jelentették.

HOGYAN

Honismereti körünk tagjainak fájt az értékes kulturális emlékek pusztulása. Mindent megtettek azért, hogy megmentsék az értékeket. Ha másképp nem lehet, meg kell menteni írásban, képben, dokumentációban. Gyűjteni kezdték a képeket, a régi írásokat, lefényképeszték a régi házakat, utcákat, elbeszélgettek idős emberekkel, érdeklődtek a régi élet, a régi munkaformák iránt. Gyűjtötték a népi szokásokat, a szájhagyományokat. Felkeresték a régi munkásmozgalmi harcosokat, a koncentrációs táborok volt foglyait. Gyűjtöttek, jegyeztek, fényképeztek. Közben

nem feledkeztek meg önművelésükről sem. Havonként, kéthetenként klubesteket, összejöveteleket tartottak, ahol az időszerű problémákról kicserélték a nézeteiket. Vitaindító előadásokat szerveztek, helytörténeti és általános problémákról. Klubnapjaik gyakran a késő éjszakai órákban értek véget.

Nem feledkeztek meg azokról sem, akiknek nem volt idejük ellátogatni a körbe, de érdekelte őket a történelem, a múlt, a hagyomány és a mai élet. A honismereti kör tagjai új megvilágításban dolgozták fel a város történetét, mellőzve minden állromantikát és téves nézetet. Városunk történetéről előadássorozatot indítottak, ezeknek páratlan volt a sikere. Nem egy előadásukat képek vetítésével tarkították. Volt úgy, hogy háromszázan érdeklődtek egy-egy téma iránt. Nagy érdeklődést váltottak ki a történelmi, társadalmi és szociológiai témák. Az előadók helybeliekből, amatőr történészekből, kutatókból, hazai és magyarországi tudósokból kerültek ki. A közönség szívesen végighallgatja az ilyen előadásokat, hiszen ismereteit gyarapítja vele. Fiatalok és idősek, munkások és értelmiségiek hall-TOVÁBB?

gatják előadásainkat, mert látják, hogy a történelem, a néprajz, a képzőművészet és a társadalomtudomány köréből szakavatott tudósoktól, kutatóktól kap tájékoztatást.

Honismereti körünk tavaly nyitotta meg Honismereti Kóvéházát. Tavaly négy, az idén öt előadás hangzott el olyan témákról, mint Rákóczi-emlékek nyomában, A magyar rovásírás, Korunk művészete, A mohácsi csata és helyének feltárása, Lantos és parittyás (Ady), Környezetkultúra — környezetesztétika, a kőbaltától az űrhajóig stb. A honismereti kör tagjai évről évre megrendezik a Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napokat. A márciusban és áprilisban megrendezett irodalmi és kulturális napok műsorában ünnepi akadémia, kiállítások, író-olvasó találkozók, irodalmi vetélkedők, Czuczor és Jedlik rokonainak találkozója, színházi előadás szerepelnek. Említhetném még a tanulmányi kirándulásokat is Esztergomban, Mohácsra, Kelet-Szlovákióba és Kelet-Magyarországra.

Változik a falu, változik a város. Lassan elfelejtjük a nehéz paraszti életet, a nélkülözésekkel teli munkássorsot. A díszes népviseletek a fiókok fenekére kerülnek, lebontják az utolsó nádfödeles parasztházat is. Ma már egy dűlőnév, utcanév, egy-egy mondóka, kiszámoló alig mond valamit. Ha nem jegyezzük, ha nem kutatjuk az eredetét, a feledés homályába vész. És milyen kár lenne, mennyit veszítenénk vele, mennyit veszítene a falu, a város, a társadalom. Határozottan szegényebbek lennénk.

Minden községnek, városnak megvan a története. Az egyiknek gazdagabb, a másiknak szegényebb. Itt-ott még népmeséket őriz a szájhagyomány,

a gyermekek még mondják a mondókákát, kiszámolókat. De vajon tudják-e, mi az a pilicke, mi a csűg, az umpaszta? Játszanak-e még nemzetest, csigáznak-e még? Talán még számos helyen él a tollfosztás hagyománya, ahol érdekes történetek hangzanak el betyárokról, boszorkányokról. Nagy mulasztásunk lenne ezeket nem feljegyezni I

A honismereti munka érdekes és sokrétű. Ha sok helyen nem is lehet olyan szinten művelni, mint Érsekújvárott, valamit tenni lehet az érdekében. Mindenütt akad egy-egy vállalkozó szellemű kultúrtórs, aki maga köré tudja gyűjteni az érdeklődőket. Akik feljegyzik a községükre, városukra vonatkozó adatokat, összegyűjtik a szájhagyományokat, a feleslegessé vált tárgyi emlékeket. Sokat segíthetnek a honismereti munkában a CSEMADOK helyi szervezetei és az iskolák. Az iskolák különösen sokat tehetnek a tanulók eljutnak mindenhová, és tudnak lelkesedni. Dél-Szlovákia iskoláiban jó lenne megszervezni a honismereti köröket, és e körök munkáját központilag kellene irányítani. A tanulók ezekben a körökben megkezdhetnék és megszeretnék ezt a munkát. A szükséges irányítást a járási múzeumoknak kellene vállalniok.

Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy nagyon sok helyen folyik honismereti munka. A tevékenység azonban nem mindenütt rendszeres és szervezett. Jó lenne, ha a CSEMADOK KB népművelési osztálya megalakítaná a honismereti körök munkáját irányító csoportot. Tudjuk, hogy a múltban voltak ilyen irányú próbálkozások, de komolyabb munkát nem mutatott fel a csoport. Először talán a CSEMADOK járási bizottságainak kellene megalakítaniuk a honismereti körök munkáját irányító csoportot. A honismereti munka fellendítését segítené az is, ha lapunkban, a Hétben rovatot nyitnának a honismereti körök számára, ahol az egyes csoportok rendszeresen beszámolnának eredményeikről, munkájukról.

Faragott kapu a Gúgi utcában