A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-09 / 14. szám
Pillanatkép a hnb tanácsüléséről • (Prandl Sándor felvételei) VARGA ERZSÉBET: SZEMBESÍTÉS (Medvesalji változások) Kit kivel, mit mivel akarok szembesíteni? Medvesalját Medvesaljával, Pontosabban: a mai Medvesalját a negyven év előtti Medvesaljával. Mert csakis ilyen szembesítés alapján mérhetjük le azt a hosszú-hosszú utat, amelyet Medvesalja szorgos kezű palóc-magyar népe a felszabadulás óta eltelt évtizedek alatt megtett. Nem lenne ildomos Medvesalját például a Csallóközzel szembesíteni, Valószínű, hogy akkor jómagam is ugyanabba a hibába esnék, mint az a bizonyos „egyszeri újságíró", aki ködön át nézte Medvesalját, s a köd megakadályozta őt abban, hogy lásson: hogy világosan lássa a medvesalji emberek életének változásait. Mert hazánknak ezen a részén sem állt meg az élet: bolyongásaink során majd meggyőződünk erről. A következő néhány héten ugyanis az erdő koszorúzta Medveshegység vidékével ismerkedünk. Egyetlen kalauzunk a múlt: egy régi-régi — negyven év előtt írt — riport, Kosztinyi József riportja, amely A határszéli magyarok között címmel látott napvilágot 1937. június 22-én, az akkori egyetlen kommunista szellemű magyar újság, az ostravai Magyar Nap hasábjain. S természetesen, saját kíváncsiságunk is vezet majd bennünket. De nem szaporítjuk tovább a szót, indulunk Medvesaljára . . . * * * „ . . . fájós kérdés Medvesalján a kocsiút. Ősztől tavaszig itt úgyszólván lehetetlen a közlekedés." önkéntelen is ezek a sorok jutnak eszembe, midőn a portalan-sártalan aszfaltúton bekanyarodunk a Medveshegység alá. Kocsink minden akadály nélkül fut az egymástól alig 2—3 kilométer távolságban elterülő falvak között, noha ősz és tavasz között járunk. Igaz, két autóbusz talán nem férne el egymás mellett ezen az úton, annyi azonban bizonyos, hogy a kocsiút már nem fájós kérdése Medvesaljának. Hogy melyek ezek az egymához közeli falvak, amelyeket meglátogatunk? Mielőtt bármelyikbe is belépnénk, kalauzunkat, Kosztinyi Józsefet idézem: „Az erdő koszorúzta Medveshegység völgykatlanában, messze a vasúttól, a civilizációtól éli eldugott, egyhangú életét öt kis határmenti falu: Óbást, Egyházasbást, Vecseklő, Tajti és Hidegkút robotos magyar népe. Alig 2—3 kilométernyire esnek egymástól ezek a falvak. Egyik kisebb, szegényebb, elnyomottabb, mint a másik. Derék, dolgos palóc-magyar lakóinak legtöbbje két keze munkájából él. A telkesgazdák leggazdagabbja sem rendelkezik 25— 30 holdnál nagyobb terjedelmű birtokkal. Hidegkút és Vecseklő pedig tipikus proletárfalu.“ Nos, a vasúttól talán manapság is messze van Medvesalja — a legközelebbi vasútállomás, Hajnácka (Ajnácskő) mintegy tizenkét kilométer távolságra van innen —, a civilizációtól azonban nem esik távol. A CSEMADOK studenái (hidegkúti) helyi szervezetének munkáját például országszerte ismerik: az öt falu fiatalsága a közelmúltban kapott új klubhelyiségeket, s mind az öt faluban felépült már az új kultúrotthon. Tachty (Tajti), Studená (Hidegkút), Stará Basta (Óbást), Nová Basta (Űjbást, a régi Egyházasbást), Vecelkov (Vecseklő) manapság is 2—3 kilométernyire esnek egymástól, az itt élő embereket azonban nem választják el a kilométerek. Az öt község lakossága 1971 novemberében közös közigazgatás alatt egyesült, s csatlakozott hozzájuk egy közeli — nyolcvanegy lakosú — puszta, Bakóháza is. Az egyes községekben polgári bizottságok tevékenykednek, a közös helyi nemzeti bizottság pedig Újbáston működik. Gondolom, azt már nem is kel! említenem, hogy manapság már a Medves alatt sincsenek telkesgazdák és proletárok. Van viszont egy jól működő szövetkezet, amely körülbelül 500—600 személyt foglalkoztat. Az öt falu egyesült szövetkezete — járási viszonylatban — több téren is a legjobb szövetkezetek közé tartozik. A falvak lakossága tavaly több mint öt millió korona értékben épített különféle épületeket, s ezzel a középszlovákiai kerületben első helyezést értek el, s százezer koronc jutalmat kaptak. Az egyes építményekről a tovób biakban még szót ejtünk. Hogy mindezt honnan tudom? Február végén részt vettem az Újbáíti Helyi Nemzeti Bizottság tanácsülésén, ahol megismerkedtem mind az öt község képviselőjével: a tajti Pál Mártonnal, a hnb elnökével, az újbásti Benesik Jánossal, a hnb titkárával, az óbásti Csirke Ernővel, az egyesült szövetkezet elnökével, az újbásti Mede Lászlóval, a hnb alelnökével, a vecseklői Végh Lászlóval, a szövetkezet bérelszámolójával, Mag Miklóssal, a hidegkúti polgári bizottság, és Pál Jánossal, a tajti polgári bizottság elnökévei, valamint Rácz Júlia SZISZ-elnökkel és Simon Annával, a tajti művelődési otthon vezetőjével. Mede Lajossal, az óbásti polgári bizottság elnökével jóval előbb, egészen más körülmények között találkoztam. De róla majd a későbbiek folyamán beszélek. Az iménti névfelsorolás olvasóm számára talán unalmas volt, de nem szeretném, ha később esetleg az a vád érne, hogy riportom egyes adatait nem ellenőriztem kellőképpen, hogy csak a hasamra ütöttem ... * * * „ .. . az itteni munkások nem keresnek" — írta negyven évvel ezelőtt a Magyar Nap riportere. Nos, 1976-ban a szövetkezet dolgozóinak évi átlagkeretese pontosan 18 630 korona volt — tisztán. A mechanizációban dolgozó szövetkezeti tagok 2400—2600 koronát kapnak kézhez havonta. A szövetkezetnek egyébként szinte minden berendezése újkeletű: harmadik éve üzemel az új fejőberendezés, amelyet tulajdonképpen tejgyárnak is nevezhetnénk. Tajtin két évvel ezelőtt adták át az új sertéshizlaldát. Óbástban százhúsz darab anyasertés számára építettek ólat, Vecseklőn pedig tavaly adták át rendeltetésének a növendékszarvasmarhák számára épített istállót. De ne gondoljuk, hogy a medvesalji szövetkezet építkezései ezzel egyszer s mindenkorra befejeződtek: most épül a tajti víztároló, amelyben 900 00 köbméter víz lesz: ezt a vizet öntözésre használja majd a szövetkezet. Az új mesterséges tavat még ez év folyamán átadják. Ugyancsak az idén adják ót Újbástban a központi javítóműhelyt. És tervbe vették már az új irodahálózat kiépítését is. „A legjobban kereső (munkás) legfeljebb 100 koronát kap egy hétre a füleki gyárban, abból is levonják még a saját élelmezésére fordított konzumi bevásárlást" — idézzük újra Kosztinyi József riportját. És nézzük meg most már, mennyit „keresnek" ma, 1977-ben például a medvesalji nyugdíjasok! Az öt községben pontosan 612 nyugdíjas él, akik havonta összesen 516 297 koronát kapnak. Egy nyugdíjasra tehát napjainkban körülbelül havi nyolcszáznegyven korona esik. Azt hiszem, ehhez nem kell magyarázatot fűznöm . .. (folytatjuk)
