A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-02 / 13. szám
SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK Nyitra tőszomszédságában fekvő Gerencsér (mielőtt a nagyvároshoz csatolták volna) tipikus Zobor vidéki falu volt, sőt népviseletét tekintve még ma is az. Ma már csak az idősebbek hordják a régi ruhákat, de szinte valamennyi háznál akad belőlük néhány darab. INGEK. A vászon hosszú ing és a féling az alsó és felső ruha szerepét tölti be itt is, akárcsak Ghymesen, vagy a többi Zobor vidéki faluban. A díszítése is a hagyományos szálszámolásos mintával, metéléssel és házi vertcsipkével történt. A későbbiek folyamán ünnepen két inget viseltek, de ezek az ingek má gyolcsból készültek. Alul a szűk- (keskeny), rövid ujjú ún. „tótinget", melyet lapos hímzéssel díszítették. Erre vették fel a „fodros" inget. Nagyünnepen az „egészvarrott" fodros inget viselték és ezt „bukor”-ral kötötték meg. (A búkor keskeny, zöld-piros szálagból csillagalakúra összeszedett csokor, amelynek közepére „flórist" tettek.) SZOKNYÁK: A „pentő" szűk, vászon alsószoknya, melyet legalul viseltek és fűzővel kötöttek meg derékban. Az alját csipkével szegték. Főleg lányok hordták, táncba, mert tánc közben — mivel szűk volt — takarta a lábakat. A csipöt és az alak gömbölyűségét itt is a „far"-ral hangsúlyozták ki. Téglalap alakú vásznat hajtottak össze és ezt kötötték a derekukra a has kihagyásával. A fiatalok ünnepnapon 5—6 apróra ráncolt varrottcsipkés alsószoknyát, az idősebbek flanel vagy karton, az öregek pedig egész sötét szinű alsó szoknyákat viseltek. A felsőszoknyák anyaga különböző volt. Legkedveltebb és legelterjedtebb a „szőr”- (kasmir) szoknya piros, fehér, fekete, zöld, lángszinű (lila) alapon kisebb-nagyobb virág- és rózsás mintákkal. A menyaszszonyi szoknya a „tirangli", vagy a „moly” szoknya (batiszt szerű anyag). Ismert a sima moly, az egészvarrott moly és a pontos moly menyasszonyi fehér szoknya. A fehér és a kékitett tirangli szoknyán a szalagdiszités zöldpiros, vagy halványkék-rózsaszínű öszszeállitású. Az alsószoknyákon is előfordul szalagdiszités. A felső szoknyák házilag plisszirozott apró ráncosak. A szoknyák eleje sima. KÖTÉNYEK: Erre a falura jellemző a kék és zöld szinű kötény, ezenkívül a fiataloknál kedvelt még a fehér organtin kötény, melyet zöld-piros szalaggal díszítenek, és körbe csipkével szegélyeznek. A kötények anyagg selyem, klott, szövet. A zselizi haboskötényt az idősebbek viselték. A kötények közepét színes „kivarrással" (kötéssel) díszítik. A kötényeket egyoldalba apróra ráncolják és nem hagynak ki középen sima részt. Munkába, cseresznyeszedéshez „szikötényt" kötöttek maguk elé az asszonyok. PRUSZLIKOK: Nyáron a felsőtest viseleté a pruszlik. Díszítése ugyanolyan, mint a többi zoboralji faluban. Nemmély kivágás is van rajta, ez kapcsokkal csukódik. A pruszlikok füle rövid és gömbölyű, ez a megkülönböztető jelük. Még ismeretes pruszlik a „lipotyi”, ezen a fülek helyett rövid sima rész van hátul, ami kissé fodros. A pruszlikok anyaga olyan mint a szoknyáké. FEJVISELET: A lányok egész évben nem hordtak kendőt ünnepnap, de munkába és hétköznap olcsó delin vagy kartonkendőt kötöttek. Ünnepen a nagylányok simára fésült hajába hátul a tarkón háromágú hajfonót fontak. A homlokon a hajat itt is kicsipkézték. A hajfonó végébe bukrot tettek. A fiatalabb lánykákat „kétágúra" fonták, hosszú szalagot kötöttek a végükbe. A még kisebbek haját „tyúkosba” fonták. A menyecskék a keményített magoskontyot viselik, ezen a konty-fiketőt. A kontyon egy évig szalagos „fűzővíget", azután szalag nélkülit viseltek. Később a konty mellett igen elterjedt a ,süsü” is. A kontyon vagy süsün mindig kendőt viselnek az asszonyok. A menyasszonyok nyakbavaló láncoskendőjét kipeckölték hátul, erre még kivarrott szalagot is tűztek — a kendő hosszának megfelelően. Nemcsak a menyasszonyok hordtak „nyakkendőt", hanem a lányok és az asszonyok is. A láncoskendőn kívül volt még lyukashimes, selyem, rojtos, klott, ternó és mindenféle színű szőr és zselizi festő nyakkendő. A lányok csak télen viselték a kabát alatt. A KÁBÁT: Vastag, sötétebb színű gangár, motor anyagból készült. A bársony szegélyen kívül gyönggyel, síkkal, tányérkákkal is díszítették és flanellal, vatelinnal bélelték. Kapcsokkal csukódott. Testhez szabott, kicsit a derékon alul érő, hátul a középen kis csúcsba végződő téli ruhadarab. A viselet kiegészítője még a koloni cifra sarkú, keményszárú csizma. A csikorgás csizmát Újvárban varratták. A csizmák kemény szára oldalvarrott. A csizmát kapcával (harisnya nélkül) viselték. A nyakba soksoros fényes gyöngyöt tettek. A lányoknál elmaradhatatlan a kivarrott zsebkendő, melyet különös gonddal hímeztek és érdekesen rakták öszsze. GYERMEKVISELET: Kb. tíz éves korig a fiúk és a lányok egyforma ruhában jártak. A „kocának” nevezett ruhadarabnak volt ujja, a „kecelle" ujj nélküli, ezt nyáron hordták, ilyenkor a lányok női inget, a fiúk pedig férfi inget viseltek alatta. Az egészen kicsik „szalagos fíketőt” vagy „flórisos fíketőt” hordtak. A férfiak viselete itt is a vászongatya; ünnepen babionos ráncos gatyát és kék klott csipkés kötényt viselnek. Az idők folyamán, akárcsak a többi faluban itt is tért hódított a kék és fekete posztó öltöny. Az öltözet kiegészítője a csizma és a kalap. JÓKAI MARIA
