A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-02 / 13. szám
EZEK A HALAK LEVELEK VOLTAK A tavaszi erdő bőségesen kínál mindenféle szép formájú levelet. S ha öszszegyűjtjük és lepréseljük őket, szép képet készíthetünk belőlük. Egy nagy rajzlapot fessünk be világoskékre, ez lesz a víz, alul egy kis csíkot barnára, ez a tengerfenék. Ragasszuk fel a leveleket, és néhány ecsetvonással máris halakká és különleges víziállatokká varázsolhatok. Ez a játék nemcsak a gyerekek fantáziáját fejleszti, de a kép végül a gyerekszoba falót is díszítheti. Mégse a hasznosság legyen az elsődleges, engedjük a gyerekeket egyedül rajzolni, ragasztani, csak éppen útmutatást adjunk. Ne várjunk tökéletes képet: maga a tevékenység a fontos, nem az eredmény. ÜJ IZEK / MADÁRSALÁTA UBORKÁVAL HOZZÁVALÓK: 1 fejes saláta, 10 dkg madársaláta, 1 kisebb uborka, 1—2 db piros paprika; a salátaléhez: víz, ecet, olaj, mustár, só, törött feketebors, Worcester-mártás, cukor, 1 gerezd fokhagyma, metélőhagyma, paradicsom, hónapos retek. A vízből, ecetből, olajból, mustárból, sóból, törött feketeborsból, egy kevés Worcester-mártásból és cukorból ízlés szerint salótalevet készítünk. A madársalátát megmossuk, teljesen lecsurgatjuk, majd a salátalével jól elkeverjük. A fejes salátát leveleire szedjük, gondosan megmossuk, lecsurgatjuk. Egy salátástálat kirakunk a salátalevelekkel, ezekre rárakjuk a kész madársalátát. Az uborkát kefével alaposan lesúroljuk, nem hámozzuk meg. Megízleljük, és ha nem keresnyés, vékony szeletekre vágjuk. A fokhagymát kétfelé vágjuk, villára szúrjuk, és jól bedörzsölünk vele egy tálat. Erre rakjuk a felszeletelt uborkát. Kevés ecetet, olajat, sót, feketeborsot, cukrot teszünk rá. (Víz nem kell, mivel az uborka elegendő vizet enged.) Jól elkeverjük. Rárakjuk a madársalátára. A piros paprikát egy kevés ecetes, cukros vízben kissé megfőzhetjük, de nyersen is felhasználhatjuk, és karikára vágva feldíszítjük vele a salátát. Apróra vágott metélőhagymával gazdagon beszórjuk, paradicsommal és hónapos retekkel díszítjük. (Vladár L. felvétele) CSALÁD ÉS NEVELÉS AMÍG A GYERMEKBŐL OLVASÓ LESZ Közismert a könyv, az irodalom az írott szó rendkívüli nevelő hatása. A gyermek és az ifjúság különösen fogékony e hatások iránt. Számos példa bizonyítja, hogy az olvasás erőteljesen befolyásolja az ifjú olvasó világnézetét, erkölcsi érzékét, megváltoztatja érdeklődésének irányát. A könyvtárosok tapasztalatai szerint a felnőtt olvasók 80 százaléka már gyermekkorában szerette a könyvet. Azaz: aki mint gyermek nem szeretett olvasni, felnőtté válva sem szokik rá. Az olvasás tanítása az iskola feladata, azonban a könyvhöz való jó viszony, az olvasás megszerettetése a szülők dolga. Az óvodáskorú gyermek még messze van az írni-olvasni tudástól, épp hogy csak megtanult beszélni, de kulturális nevelése már megkezdődött. Ekkor a gyermek a környezet olvasni tudó személyeitől függ. Egyre erőteljesebben formálódó kulturális igényeit, tudásszomját csak az olvasni tudó felnőttek segítségével elégítheti ki. E korai szakaszban a szöveghez nem kötött, szabad mesemondás a leghatásosabb. A pszichológusok szerint legjobb rövid, érthető állatmesékkel kezdeni, majd fokozatosan áttérni a különböző emberi kapcsolatokról szóló mesékre. Ilyenek pl. a gyermek és a szülő kapcsolatának erejét, a mély emberi érzéseket (szeretet, ravaszság, irigység stb.) kifejező mesék, illetve népmesék, amelyekben a mesehős igazságos harccal győz a vele szemben álló gonosz erőkön. Az óvodáskorú gyermek szűk világképe kitágul, ismeretei gazdagodnak, ha sok színes, szemléletes képeskönyvet adunk a kezébe. Éveinek számával arányban legyen egyre több a szöveg, de érthető, rövid versikék, mesék formájában, amit a felnőtt olvas fel. Minden gyakorló szülő tudja, hogy többszöri hallás után a gyermek „mímeli“ az olvasást. Ez az első igazi találkozás a könyvvel, a betűvel. Ha ebben az előkészítő szakaszban közel hoztuk a gyermek érdeklődését a könyvhöz, feszült izgalommal várja az olvasás megtanulásának idejét. Az iskolaérettségi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a szellemi lemaradás és a hatéves kori iskolaéretlenség okái között szinte minden esetben felfedezték a mese, illetve a mesélés hiányát (igen megdöbbentő még ma is azoknak az óvodáskorúaknak a száma, akiknek a szülei soha vagy nagyon ritkán szakítanak időt a még oly rövid esti mese elmondására is). Az a tény, hogy a gyermek 6-éves korában megtanul olvasni, döntő módon meghatározza a könyvhöz való viszonyát. Az olvasási készség elsajátítása után a legtöbb gyermek szeret olvasni. Hogyan segíthet ekkor a szülő? Tegye lehetővé az olvasási készség olyan fokú kialakítását, amely szükséges ahhoz, hogy a gyermek önálló olvasóvá váljon, adjon minél több jó olvasnivalót a kezébe. Az önálló olvasás kialakulásának az ideje a 8—10 életévek. A folyékony, értelmes és kifejező olvasás teszi lehetővé, hogy a gyermek igazán belekóstoljon az olvasás gyönyörűségébe. Ahogy a gyermekek olvasnak — olykor naphosszat egyvégtében, teljesen elmerülve egy-egy jó könyvbe — még amikor letették a könyvet, akkor is abban a másik világban élnek. Ez a fajta olvasás már nem tér vissza a felnőtt korban, mert napi gondjaink, elfoglaltságaink megakadályoznak abban, hogy olyan odaadóan elmélyülhessünk az olvasmány világában. A gyermekek szívesen számolnak be olvasmányi élményeikről. Soha vissza nem térő alkalmat mulaszt el az a szülő, aki nem beszélteti a gyermeket az olvasottakról akkor, amikor azok még elevenen élnek a gyermek képzeletében. Az olvasási beszámolók által jobban megérti a gyermek az egyén és a társadalom viszonyát, formálódik világnézete. A család feladata, hogy megteremtse az elmélyült olvasás külső feltételeit (hely, idő, nyugalom). Nemcsak ellenőrzi, mit és mennyit olvas a gyermek, lehetőleg példát is mutat. Sajnos, pedagógusaink tapasztalatai alapján azt kell mondanunk, hogy még ma is sok olyan szülő akad, aki nem értette meg az olvasás fontosságát, nem becsüli a könyveket, az olvasást haszontalan időfecsérlésnek tekinti. „Nem hajt azzal semmi hasznot, ebből néni lehet megélni.“ Vagy: „Épp elég időt veszít el a tévé mellett!“ Ezzel azonban már egy újabb pedagógiai problémát érintünk, amelyre később részletesen kitérünk. Dr. SZEBERÉNYI JUDIT, a nyitrai Pedagógiai Fakultás adjunktusa 21
