A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-02 / 13. szám
Hlavócová Cecília, Szúnyog Valéria, Duba Emília, Jakubík Margit, Varga István, Kovács József, Duba Ernő és a többiek. Most február közepe van. Mint már jeleztem, a hajtatóházakban serény munka folyik. Kipikíroztak 40 ezer paprikapalántát, 50 ezer korai káposztát és 50 ezer fejes salótapalántát. Nemsokára fólia alá kerül a temérdek palánta, amiből természetesen primőr áru lesz. — Ügy számolunk — jegyzi meg Duba János —, hogy március vége felé piacra kerülhet a saláta, május utolján a paprika és május végén, június elején a káposzta. Említettem már, hogy az asszonyok a puszta két kezükkel.. . Köztudott, hogy a kertészetek gépesítése nálunk ma még gyerekcipőben jár. Egy-egy kisebb szövetkezet képtelen megvásárolni az eddig kifejlesztett méregdrága gépeket (paradicsombetakarító kombájn stb.), s a majdani korszerűeket sem. Ezért terveznek úgy Fegyverneken — mivel itt az öntözési lehetőségek jók, a talaj minősége kitűnő —, hogy amolyan nagy, 100 hektáros központi kertészetet létesítenek a környező szövetkezetek bevonásával. Mindezt 1980-ig szeretnék megvalósítani. — Ezek szerint Fegyverneken minden a legnagyobb rendben van — állapítom meg tárgyilagosan. — Nem éppen... — mondja Duba János. — Hiányosságként jegyzem meg, hogy ebben az aránylag nagy gazdaságban csupán két szocialista brigád dolgozik: egy itt a kertészetben és egy a gépjavítóknál. Mintha a vezetőség nem tulajdonítana elég nagy jelentőséget a szocialista brigádmozgalomnak és a munkaversenynek. Természetesen így aztán nehéz rendszeresen értékelni a brigádmozgalmat és a munkaversenyt, aminek következményeként a munka díjazása és a jutalmazás sem lehet arányos az elért eredményekkel... Ennek ellenére a kertészet szocialista brigádja kötelezettséget vállalt, hogy ebben oz évben két és fél vagon zöldséget termeszt terven felül. Utoljára marad a virág kertészet. Eddig többfajta cserepes szobai dísznövényt neveltek és virágot, főleg szegfűt. — A virág kertészetet fokozatosan felszámoljuk — mondja Duba János. — Nem mintha nem fizetődne ki, de mivel ólmunk a már említett nagy kertészet kialakítása, nem forgácsolhatjuk szét az erőinket... A virág kerté szét fenntartásának eddig megvolt a maga társadalmi jelentősége. Kérdőn nézek a főkertészre. — Ugyanis a lakáskultúra fejlődése magával hozta az igényt, szinte kikövetelte tőlünk, hogy virág- és dísznövény-neveléssel foglalkozzunk. A valamikori szegény ember, akinek annak idején a legnagyobb gondja az volt, hogy véres verejtékével megszerezze a mindennapi kenyerét, ma nem sajnál két-háromszáz koronát sem arra, hogy újonnan épült, szépen berendezett lakásába dísznövény kerüljön ... Ha semmi másért, ezekért az utóbbi szépen megfogalmazott és igaz gondolatokért is érdemes volt Fegyvernekre utaznom. LOVICSEK BÉLA (A szező felvételei) 13