A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-02 / 13. szám

Hlavócová Cecília, Szúnyog Valéria, Duba Emília, Jakubík Margit, Varga István, Kovács József, Duba Ernő és a többiek. Most február közepe van. Mint már jeleztem, a hajtatóházakban serény munka folyik. Kipikíroztak 40 ezer paprikapalántát, 50 ezer korai káposztát és 50 ezer fejes salótapalántát. Nemsokára fólia alá kerül a temérdek palánta, amiből természetesen primőr áru lesz. — Ügy számolunk — jegyzi meg Duba János —, hogy március vége felé piacra kerülhet a saláta, május utolján a paprika és május végén, június elején a káposzta. Említettem már, hogy az asszonyok a puszta két kezükkel.. . Köztudott, hogy a kertészetek gépesítése nálunk ma még gyerekcipőben jár. Egy-egy kisebb szövetkezet képtelen megvásárolni az eddig kifej­lesztett méregdrága gépeket (paradicsombetakarító kombájn stb.), s a majdani korszerűeket sem. Ezért terveznek úgy Fegyverneken — mivel itt az öntözési lehetőségek jók, a talaj minősége kitűnő —, hogy amolyan nagy, 100 hektáros központi kertészetet lé­tesítenek a környező szövetkezetek bevonásával. Mindezt 1980-ig szeretnék megvalósítani. — Ezek szerint Fegyverneken minden a legnagyobb rendben van — állapítom meg tárgyilagosan. — Nem éppen... — mondja Duba János. — Hiányosságként jegyzem meg, hogy ebben az arány­lag nagy gazdaságban csupán két szocialista brigád dolgozik: egy itt a kertészetben és egy a gépjavítók­nál. Mintha a vezetőség nem tulajdonítana elég nagy jelentőséget a szocialista brigádmozgalomnak és a munkaversenynek. Természetesen így aztán ne­héz rendszeresen értékelni a brigádmozgalmat és a munkaversenyt, aminek következményeként a mun­ka díjazása és a jutalmazás sem lehet arányos az elért eredményekkel... Ennek ellenére a kertészet szocialista brigádja kötelezettséget vállalt, hogy ebben oz évben két és fél vagon zöldséget termeszt terven felül. Utoljára marad a virág kertészet. Eddig többfajta cserepes szobai dísznövényt neveltek és virágot, főleg szegfűt. — A virág kertészetet fokozatosan felszámoljuk — mondja Duba János. — Nem mintha nem fizetődne ki, de mivel ólmunk a már említett nagy kertészet kialakítása, nem forgácsolhatjuk szét az erőinket... A virág kerté szét fenntartásának eddig megvolt a maga társadalmi jelentősége. Kérdőn nézek a főkertészre. — Ugyanis a lakáskultúra fejlődése magával hoz­ta az igényt, szinte kikövetelte tőlünk, hogy virág- és dísznövény-neveléssel foglalkozzunk. A valamikori szegény ember, akinek annak idején a legnagyobb gondja az volt, hogy véres verejtékével megszerezze a mindennapi kenyerét, ma nem sajnál két-három­­száz koronát sem arra, hogy újonnan épült, szépen berendezett lakásába dísznövény kerüljön ... Ha semmi másért, ezekért az utóbbi szépen meg­fogalmazott és igaz gondolatokért is érdemes volt Fegyvernekre utaznom. LOVICSEK BÉLA (A szező felvételei) 13

Next

/
Thumbnails
Contents