A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-26 / 12. szám
A CSEMADOK XII. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉRE KÉSZÜL. A SZÖVETSÉG LAPJA, A HÉT AZ ESEMÉNY JELENTŐSÉGÉT ÚGY KÍVÁNJA növelni, hogy HOGYAN TOVÁBB? CÍMMEL HASÁBJAIN MEGSZÓLALTAT ÉRDEMES KULTÚRMUNKÁSOKAT, CSEMADOK-TISZTSÉGVISELŐKET, ÉS HELYET AD A SZLOVÁKIAI MAGYAR KULTÚRA ISMERT SZEMÉLYISÉGEI ÍRÁSAINAK IS. TESZI EZT AZZAL A CÉLLAL, HOGY A KULTURÁLIS MUNKA SZÍNVONALA TOVÁBB JAVULJON. MAI SZÁMUNKBAN DAVID TERÉZÉ A SZÓ. DÁVID TERÉZ HOGYAN TOVÁBB? Honnan kezdjem el a tapasztalatok felmérését? A felszabadulás után megtett első lépésektől, amikor a csehszlovákiai magyar amatőr színjátszás élni kezdte a maga életét? Valamelyik régi iskola termében, kultúrháznak kinevezett dohos kocsmahelyiségben? Ha fűtöttek, füstölt a kályha, egyetlen villanykörte világította meg a „színpadot”, a díszletek kezdetlegesek voltak stb. Szívesen tűztek műsorra régi operetteket, poros népszínműveket, avítt polgári vígjátékokat. . . Akkor még adakozni kellett egy-egy komolyabb darab műsorra tűzéséért. Csak a lelkesedés volt az igazi. Ennek köszönhető, no meg az aktív politikai és szakmai továbbképzésnek, hogy eljutottunk az első Jókai-napokig. Az avatás szavalóversennyel kezdődött. Az ötvenes évek elejétől évente megrendezett kerületi versenyek győztesei mérkőztek az első helyezésért. Aztán mindez író-olvasó találkozóval folytatódott. így kezdődött 1964-ben az az ünnepély, amelyből az évek folyamán a csehszlovákiai magyar nemzetiségű dolgozók nagy kulturális seregszemléje kialakult. A tárgyilagosság kedvéért kell megemlítenem, hogy néhány gyakorlott rendezővel rendelkező városi csoport már a kezdet kezdetén a mezőny átlagos színvonalát meghaladó teljesítményt nyújtott. A CSEMADOK komáromi szervezetének színjátszó csoportja 1952- ben első helyezést ért el Gergely Sándor: Vitézek és hősök c. darabjával, az amatőr színjátszók Prágában megrendezett országos seregszemléjén. Barta Lajos: Szerelem című darabját a csoport már a hivatásos színjátszás szintjén adta elő. 1961-ben, Martinban a dunaszerdahelyiek értek el első helyezést Afinogenov: Kisunokám című darabjával. Az azóta elhúnyt dunaszerdahelyi rendezőt, Riedl Sándort az amatőr színjátszásban elért eredményeiért Tyl aranyéremmel tüntették ki. De emlékezetes előadásokat tartottak az újváriak, a bratislavaiak, a fülekiek, a lévaiak, a losonciak és a rozsnyóiak is. Az évek folyamán városainkban és falvainkban modern művelődési otthonok épültek, s a rendszeres rendezői szemináriumok, szakmai tanfolyamok is kedvezően éreztették hatásukat. Élre törtek a gútaiak, kassaiak és naszvadiak is. A magát irodalmi színpadnak nevező, de egész estét betöltő darabokat is bemutató bratislavai Forrás 1971- ben Balassagyarmaton a magyarországi irodalmi színpadok országos seregszemléjén elnyerte a legszebb színpadi beszéd díját. Minden évben eljut a komáromi szemlére egy-egy falusi csoport. Az élenjáró színjátszók soraiba küzdötték fel magukat a vágkirályfaiak is. Ami a műsorpolitikát illeti, örvendetesen kielégítő. Mind művészi, mind eszmei szempontból. A csoport vezetői, rendezői végre felismerték küldetésüket. Az utóbbi évtizedben kitűnő színdarabok kerültek bemutatásra. Amatőr színjátszóink nem hanyagolták el a klasszikusokat és a haladó nyugati szerzőket sem. Külön dicséretet érdemelnek a dunaszerdahelyi, a komáromi, a rimaszombati színjátszó csoport vezetői, akik hazai magyar szerzők darabjainak az ősbemutatóival is kísérleteztek. Pozitívumként könyvelhető el tovább^ hogy a színpadképek világítási effektusok korszerűsödtek, kevesebb lett a színpadon a fölösleges kellék, a fölösleges gesztus, a divatjamúlt pátosz. Ha van még kívánnivaló, akkor az elsősorban a szép színpadi beszéd, a tiszta és érthető kiejtés. Éppen itt, ennél a pontnál jutnak jelentős szerephez az igényesen fejlődő, olykor valóban figyelemre méltó teljesítményt nyújtó irodalmi színpadok. A mozgalmat a versmondók indították el, s az ő érdemük az is, hogy az utóbbi években fellendült az irodalmi színpadok munkája. Feltehető, hogy idővel az amatőr színjátszók szerepét teljesen átveszik az irodalmi színpadok tagjai. Ebben a műfajban ugyanis egyre kevesebb az oratórium, a statikus állóképeket felváltja a cselekmény, a mozgás, sőt nem ritkán a humor is. És ebben nincs semmi meghökkentő. Kevesebb eszközzel, külsőséggel többet nyújtani: ez a modern színjátszás útja. Tudnivaló, hogy a Jókai-napok évenkénti kulturális seregszemléje ösztönzőleg hat a színjátszó csoportokra. Vannak színjátszók, akik egész évben erre az alkalomra készülnek. Ha nem tudnak eljutni Komáromba, megsértődnek, kedvüket vesztik. Példa erre a párkányi színjátszó csoport, amely 1964-ben nem készült el időben a kiválasztott darab előadására, s emiatt nem jelölték Komáromba. A további próbálkozáshoz már nem volt kedvük a szereplőknek. S ez nem egyedülálló eset. Éppen ezért helyes lenne, ha a csoportok már ősiszel eldöntenék, mivel készülnek a Jókai-napokra. Tanácsadókat kérhetnek a járási és a kerületi népművelési központtól. Tanácsadóra mindenképpen szükség van, ha a csoportok versenyben akarnak maradni az élenjáró színjátszókkal. A Jókai-napok műsora így lesz egyre változatosabb. így érhetjük el, hogy Komáromban új színjátszó csoportok is színpadra lépnek. Most még röviden arról, mit kellene tennünk, hogy a színjátszó csoportok munkája tovább javuljon. El kellene érnünk, hogy a vendéglátó város a Jókai-napokkal egyidőben más országos akciót ne rendezzen. Itt az 1976-os Puskin-napokra gondolok. Gondoskodnunk kellene arról is, hogy a már hagyományos író-olvasó találkozók méltó keretet kapjanak. A közönségszervezésre határozottan több figyelmet kell fordítanunk. Megvalósíthatónak tartom, hogy a bratislavai Népművelési Intézet által megtartott sajtótájékoztatóra a lapok szerkesztőin kívül néhány szabadon alkotó költőt, írót is meghívjanak, ötleteikkel, elképzeléseikkel feltétlenül hozzájárulnának a Jókai-napok színvonalának az emeléséhez. Ha minden fesztiválon ki tudnak adni „Fesztivál Újságot”, miért ne tehetnék ezt a Jókai-napokon is? Az újság beszámolná az előző napi előadásokról, a bíráló bizottság döntéséről, a hozzászólásokról, a várható meglepetésekről, a szereplők, a csoportok terveiről, munkájáról, a Dunamenti Múzeum kiállításáról stb. Az újság megjelentetése mindenféle szempontból helyes és hasznos lenne. Szeretnék a pedagógusok címére is valamit elmondani. Komáromnak számos iskolája van, s nem szól a tanerők aktivitása mellett, hogy a szavalóversenyek, az író-olvasó találkozók szinte üres nézőtér előtt folynak. Az iskolák vezetőinek tudatosítaniuk kellene, hogy a rájuk bízott ifjúság idővel a kultúra A Jókai-napokon évről évre a legjobb színjátszó csoportok vesznek részt terén is átveszi a fáklyát, diákjaikból lesznek a jövő magyar színjátszói, szavaiéi, írói, olvasói és nyelvművelői... Egyébként teljesen elfogulatlanul kell azt is megmondanunk, hogy a komáromi Jókai-napok évről évre veszít fényéből, hangulatából. A Jókai-napok rendező bizottsága a város elöljáróival közösen több figyelmet szentelhetne a kulturális felvonulások megszervezésére. Az első két napon, a szavalóversenyen részt vevő fiatalok nyüzsgése még élénkké teszi a kultúrház környékét, később azonban már csak az előadásra készülő színjátszókat látjuk az épületben és az épület körül, meg azt az évek folyamán hervadásnak indult néhány színes zászlócskát, amelyeket bágyadtan lenget a Dunáról fúlydogáló szél... DAVID TERÉZ A jó színdarab és a jó játék vonzza a közönséget. 6 A CSEMADOK naszvadi helyi szervezetének színjátszó csoportja annak idején nagy sikerrel mutatta be a Koldus és királyfi c. darabot
