A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-19 / 11. szám
_ 0 SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK Csillár (Cifáre) a Nyitra—Léva fő útvonal mentén elterülő település. A Zobor vidéktől és a Palócföldtől egyaránt távol esik, így népviseletét sem a Zobor vidékiek, sem a palócok illése nem befolyásolta. A viselet — amit egyébként csak itt és a szomszédos Tilden hordanak — erősen elpolgárosiasodott. A mai ötven-hatvan évesek is csak erre a polgárias viseletre emlékeznek. Az idősebbek még most is viseletben járnak, a fiatalabbak az ötvenes évek derekán elhagyták a viseletét. Mint mindenütt, itt is a női viselet a szebb, a változatosabb. Ingek: Az ingek szabása teljesen eltér a Zobor vidéki ingek szabásától. Az ingek hozzávarrott ujja rövid. Az ünnepen viselt inget gyolcsból varrták. A fiatalabb nők ünnepkor „széiesujjó" inget, hétköznap, munkába pedig „siposujjó" inget hordtak — az idősebbek csak ezt az utóbbit viselték. A szélesujjó ing ujjának végét kihimezték — slingelték, kikeményitették és vasalták, majd szép ráncba szedték. A siposujjó ing szűk ujját szegőzéssel, keskeny csipkével, récével díszítették. Szoknyák: Az inget derékban szoknyával kötik be az asszonyok, akik csípőben „farmotring“-gal erősítették magukat. A farmotringra 3—4 bő, kemény alsószoknyát vettek fel. A szoknyák alját csipke vagy slingelés szegélyezi. A felső félszoknya anyaga lehet: nagyvirágos selyem, szövet, liszter, delén, karton — a kornak és az alkalomnak megfelelően. Kötények: Fodorral körbe szegélyezett, gömbölyű kötényeket viselnek, amiket hátul maslira kötnek meg. A kötények színe fekete, de más színű is lehet; a fiatalok fehér kötényt hordanak. P r u s z I i k o k: Nyáron az ing fölött viselték az ún. .farkas" pruszlikot. A közvetlenül az áll alatt csukodo es a szoknya anyagából készülő pruszlik alját hótokba rakott fodor veszi körül; a pruszlikot fekete, barna vagy sötétkék csipkével díszítették. Blúzok: A blúzok is rendszerint hasonló anyagból készültek, mint a szoknyák. Olykor vékonyabb anyaggal is bélelték. Elöl-hátul szegővel, csipkével, gombokkal díszítették, a nyakkivágás körül is keskeny fodor vagy csipke szegés volt. A blúznak hosszú, keskeny és sima ujja volt. Télen bélelt félkabátot viseltek, amit plüssből, posztóból varrattak. Téli ruhadarab volt a nagykendő is; háromszögűre hajtva viselték a fejen vagy a vállon átvetve. Fejviselet: A lányok simán hátrafésült haját egy „vrikocsba" fonták és ebből gömbölyű kontyot tekertek a tarkóra. Csak munkába kötöttek kendőt, ünnepnap kendő nélkül jártak. Az asszonyok „picellőt" csináltak a hajukból. Az asszonyi állapot megkülönböztetője a „pipís" (fejkötő). A pipist hímzéssel, virágmintával, fogócskával díszítették, és bélelték is, hogy jobb tartása legyen. Télen plüss kendőt, nyáron selyem kendőt kötöttek ünnepkor. Hétköznap és munkába olcsó karton vagy delin kendőt hordtak. Csiffáron nem kedvelték az élénk színeket. A fiatalok fehér, halványkék, rózsaszínű ruhákat, az idősebbek bordó, sötétkék, barna, zöld és fekete ruhákat viseltek. Lábbeli: A lányok magasszárú fekete vagy barna fűzős cipőt, az asszonyok csizmát hordtak. Nyáron spanglis vagy oldalt gombolódó félcipőt öltöttek. A férfiviselet nem különbözik más vidékek viseletétől. JÓKAI MARIA
