A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-19 / 11. szám
RUDNAY ÉS A GÖMÖRI TÁJAK A szakmabeliek, tanítványok és a képzőművészet értő szerelmesei tavaly emlékeztek meg halálának húszadik évfordulójáról. Nekünk gömörieknek nincs szükségünk semmilyen bekarikázott dátumra ahhoz, hogy újra meg újra kinyilvánítsuk: magunkénak tudjuk és valljuk őt. Behynce (Beje) község nevét hallva mindenkinek Tompa Mihály jut az eszébe, és Petőfi, aki 1847-ben meglátogatta itt szeretett Miska barátját. De azt már jóval kevesebben tudják — ha nem . gömöriek —, hogy ebben a faluban töltötte legszebb gyermekéveit Rudnay Gyula festőművész. Kossuthdíjas alkotóként halt meg, s életművét tekintve a szakemberek minden idők egyik legnagyobb festőjeként tartják számon. „Rudnay Gyula — írják róla egy helyütt — a művészet tiszta virága." Festői mondanivalója nehéz és komor, mert ilyen volt a nép sorsa, a nép múltja. Napsugár alig tűzött át a vészt hozó fellegek között Rudnay előtt soha senki a néplélek televényébe oly mélyen nem nyúlt, mint ahogyan ő tette. Mindent a népből vett, s a dolgok gyökeréig hatolt. A fel* bugyogó forrást kereste, melyet a Nyugat szelleme még nem zavart meg. S ezt az ősi, legtisztább szellemiséget tárja elénk. Művei nem „szépek" a szó általános értelmében. Világa fanyar, kesernyés, nyers, és sokszor „ott leselkedik a halál mögötte". Ennek a szellemiségnek keresett formát, hogy a világ számára is érthetővé, elfogadhatóvá tegye. Fiatalkori nagy élménye az orosz kritikai realista irodalom volt, ennek hatására fordult a népélet tanulmányozása felé. 1929-ben a barcelonai világkiállításon elnyerte a Grand Prix-t. Képei pompájának tartalma csaknem mindig zenei indítékú volt. Sok képe csupa melódia. Persze e melódia igen messziről jön, a népen keresztül, az idők messzeségéből. Túllép Bartók és Kodály muzsikáján, mert ezeket a megsejtéseket már csak festészettel lehet érzékeltetni. Tájképeiből zivatar bomlik, hogy azután átragyogja az éteri tisztaságú égbolt. A fák súlyos foltok, gallyaik között szélroham süvölt. Tornyosuló felhők játéka, a dombokra kanyargó utak megannyi hangulatba ringatják a vásznak szemlélőit. „Régi templom" című képe például az elhagyatottságot jelképezi, fölötte mindent elsöprő orkán baljós felhői gyülekeznek. Némely képein korlátlan csapon- , gás pompázó, hömpölygő áradatát látjuk. Alakjainak már a megjelenése is döbbenetes. Az „Öreg magyar“, a „Kozák fej“, a „Vén kanász", vagy az „öreg paraszt pár“ egy-egy hősi himnusz a paraszti életről. A „Cigánylány" vagy a „Korsós asszony" bármely világhírű remekművel állná a versenyt, Rudnayt olykor Goyával vetik össze a piktúra ítészei, de ennek semmi köze a lényeghez. Rudnay megfoghatatlan lényege a „sorok között" rejtőzik. Képeinek zöme az értelemhez szól. Ezen a ponton emelkedik ki Rudnay nagysága, ezért sorolható világviszonylatban is a legnagyobbak közé. Amiként Bartók és Kodály a zenében, RuJnay új hangot ütött meg a festészetben. Legjobb alkotó- i külföldi gyűjteményekben húzódnak meg. Ezrl, fel-Rudnay Gyula: Anyaság (A Gömöri Múzeum tulajdona) kutatása nemes feladat, a haladó hagyományok igazi megbecsülése. Rudnay Gyula élete utolsó éveit a Somogy-megyei Bábonyban töltötte. Párizsból gyakran sietett haza szülőföldjére, Pelsőcre és a lice-gicei határba. Régi álmok, új vágyak beteljesülését kereste. Apja — mint regálebérlő — sok tájat bejárt családjával, a sors szeszélyétől hányatottan. Olykor jól ment a sora, máskor árverezték. Pelsőcön még ma is él a nép ajkán a „Rudnay-kert" elnevezés. Sokszor, kocsira rakva kis holmijukat, új „hazát" kellett keresnie a családnak. Ha úgy adódott, télvíz idején keltek útra. Salgótarján, Rudabánya ... még Miskolcra is eljutottak.,. Am igazi pátriájának mindig a Sajó völgyét tartotta a művész. Sajógömörön is koptatta egy ideig az iskola küszöbét, az álmok faluja azonban Beje volt számára. Legszebb emlékei Ide fűződtek, legszebb gyermekéveit itt töltötte. „Itt szívta magába a tájat, a népet, és minden színt és ízt" — írják róla. Később mindez csupán kiterebélyesedett és tudatosult benne. Beje édes terhét egész életén át magával hordozta. Ebből élt, innen táplálkozott művészete. A dombok, a kőhíd, a falu, a Túróc-patak, s a cigánysor figurái... A pásztorokat Is sokszor megcsodálta, cifra tarisznyájukat, ólmosbotjukat. Este a fonóban meséket hallgatott. A kocsmaablakon éjjel betyárok, nappal vándorszínészek zörgettek be. A család díszkötésű Petőfi-könyvét minden ünnepnapon kitették az asztalra. „Sokat szavaltam Petőfi költeményeit — mondogatta élete utolsó éveiben, — rohantam a füzesbe, s csak úgy magamnak szavaltam, és az ég madarainak ,,,“ OZSVALD ÁRPÁD VIRÁG AZ ASZTALODON Virág az asztalodon. Két napja figyel, fejét félrebillentve, mint a madár, öregszik ő is. Fehér szirmain májfoltok. Mellette fonnyadó levél. Ónja már az egyhangú némaságot. Beszélni kellene hozzá, mesélni kellene néki a hűség fehér kövéről, melyet magányos utadon hányszor s hiába kerestél, bolondos, kusza álmaidról, árvácskák nagy kék szeméről; elmondani, mit üzen a tarka nőszirom, réti boglárka, sárga gyűszűvirág ... Virág az asztalodon. Két napja figyel. Szólni kellene ... — de csak néztek egymásra hallgatag. DOHÁNY TIBOR A PILLANAT MEGÁLLT M. 5. professzor emlékére Koponyád üregében a vér tengerré áradt S fejed mint Zeuszé Emléked bennünk gyökeret vert A fájdalom az arcunkra örökre oda száradt Most csend honol a tájon, S Te elindulsz Liptóból — ezüst hó-szikrák ködéből — minden január elején szótlanul lábujjhegyen hozzánk A „Vén kanász"-t, a „Korsós asszony"-t, a „Cl* gánylány"-t és 90k más remekművét mind Beje ihlette. „Gyermekkoromban oly Jó ízű kenyeret ettem — emlékezett vissza idős korában — amilyet azóta sem. Elszállt az Ifjúság: amikor benne vagyunk, észre sem vesszük, csak amikor visszagondolunk rá, akkor becsüljük Igazán.“ Jó tíz évvel ezelőtt még találtam a faluban olyan aggastyánokat, akik együtt jártak Rudnayval elemi iskolába. Mesélték, hogy már akkor is rajzelgatott a t^'ára krétával. Lovakat, szekereket, embereket. Ennyit tudtak róla. Pöttöm legénykeként élt a kép'L,.. későbbi mester. A dgár'y*elep eltűnt, a Túróc-patak képe if megváltozott A füzest is hiába keresném. De a Túróc új hídja - .zllva, a rezzenetlen olkonyl csöndben érzem hogy a legnagyobb titkok végtelen szelleme vesz körül. Vándor, ha erre jársz, állj meg egy percre Te is a bejei Túróc-parton ... VERES JÁNOS 11 A Túróc-patak mostani hídja Bejében
