A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-19 / 11. szám
Következő szórnunk tartalmából: CSILIZKÖZI VÁLTOZÁSOK HALLOD-E, ROZIKA, TE... JÉGZAJLÁS VII. SZORGALMAS TÉL - GONDTALAN TAVASZ MINSZK SZENVEDÉLYE A SZÍNHÁZ r----------------------7------------------n Címlapunkon V. Pribyl, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő. Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Pártunk megalakulása óta, tehát már 56 éve, minden lehetőségére álló eszközzel harcolt és harcol ma is, valamennyi Csehszlovákiában élő dolgozó jogaiért, tekintet nélkül nemzetiségükre. A marxizmus—leninizmus' alapján mindenkor egybekapcsolta az osztályharcot a nemzetiségi egyenjogúságért vívott harccal. Igaz viszont az, hogy ahogyan a mindennapi kenyérért vivott harc sem volt mindig egyformán eredményes, úgy a nemzetiségi egyenjogúságért vívott harcban is többször lehettünk tanúi olyan buktatóknak, melyek akadályozták pártunk célkitűzéseinek fokozatos megvalósítását, a párt osztályalapokra támaszkodó nemzetiségi politikájának gyakorlatát. A Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig hűséges tanítványként követte az orosz bolsevikok példáját, akik sok nemzetiségű hazájukban valamennyi, még a legkisebb nemzetnek, népnek, népcsoportnak is teljes egyenjogúságot biztosítottak és biztosítanak. Még a húszas években olvastam a pártunk által kiadott népnaptárban egy cikket Kalinyin elvtárstól, melyben úgy nagyjából a következők voltak: az, aki meg akarja fosztani embertársát, bármilyen formában is, egyik legdrágább kincsétől, anyanyelvétől, akármilyen elgondolásból teszi is ezt, bármilyen jó forgatója is az illető a tolinak és mestere a szép szónak, ezzel nem tesz jó szolgálatot sem magának, de még kevésbé az emberiség haladásának. Még fokozatosabban kell hogy megértsük ezt, és elítéljük az ilyen törekvéseket ma, mikor az imperializmus ideológusai mindent elkövetnek annak érdekében, hogy szocialista országainkban az egységet megbontva, gyöngítsék a szocializmus alapjait, egyenetlenséget szítsanak a szocialista közösség országai között az „oszd meg és uralkodj” jelszó alapján. Minden lehetőt el kell tehát követnünk, hogy megtanítsuk dolgozóinkat, de a világ valamennyi becsületes és békeszerető emberének is tudtára adjuk, az ország nemzetei és nemzetiségei végre megtalálták igazi, szabad hazájukat a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Saját bőrünkön tanultuk meg, hogy minden becsületes dolgozó munkás, paraszt vagy értelmiségi, egyedüli ellensége mindenütt a világon, tekintet nélkül nemzetiségükre, a termelőeszközöket jogtalanul bitorló kapitalisták rendszere. És ha hasznuk érdekében időről időre összemarakodnak is, mint ordasok a koncon, egy dologban mindig megegyeznek: a kizsákmányoló rendszer fenntartásában, a dolgozók szabadságvágyának a legkegyetlenebb vérbefojtásában. Ennek érdekében a legvérszomjasabb „ellenfelek” is mindig szövetkeznek, közös ellenségeik, a jogaikért harcoló dolgozók ellen, tekintet nélkül az országok határaira vagy nemzetiségükre. Hogy ez mennyire igaz, azt éppen a mi generációnk, tehát azok tudják a legjobban, akik átéltük a két világháborút. Azoknak az európai kisorszógoknak, népeknek fiai, amelyek már jó pór évszázada csak figuráknak számítottak az imperialista nagyhatalmak sakktábláin. Sokszor felhasználtak bennünket egymás ellen, a világ újra felosztása érdekében. De ha kizsákmányoló rendszerük forgott veszélyben, megszűnt köztük minden ellentét és közös erővel fordultak ellenünk a szabadságukért, önállóságukért fegyvert fogó népek ellen. így ismerjük ezt a régmúlt történelemből, Dózsa, Rákóczi és Petőfiék harcaiból, de még jobban ismerjük mind ezt az újkori történelemből, melynek már mi magunk is résztvevői és nagyon sok esetben szenvedő alanyai voltunk. Főleg azok után ismerhettük meg osztályhelyzetünket, amikor már többről is szó volt, mint egyik vagy másik nemzet önállóságáról, mikor már egyik-másik ország né-KÖZÖS ÖTÖN pei már nem idegen, ha nem saját érdekeikért fogtak fegyvert a kizsákmányolás megszüntetéséért vagyis közös osztályérdekeikért, egy osztálymentes társadalmi rend felépítéséért. A legfényesebb példát erre éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme szolgáltatta, amikor a legnagyobb ellenségek, az antant hatalmak, egyetértésben a szövetséges hatalmakkal, támadtak rá minden erejükkel a fiatal szovjetországra, arra az országra, melynek dolgozó népei a történelem folyamán először vették kezükbe saját sorsuk intézését, megszüntették a kizsákmányolást, az osztály- és nemzetiségi elnyomás minden formályát. De nem kell meggyőző példákért sem a régmúltba, sem határainkon túlra mennünk, mert itt helyben is éppen elegendő tanulságos példát ismerhetünk meg, még a magát legdemokratikusabbnak nevező Benes-féle burzsoá demokrata rendszerben is. Emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, amikor a magyar grófok, bárók, földbirtokosok földjein, majorjaiban sztrájkoltak, harcoltak a nagyobb darab kenyérért a szlovák és magyar béresek, cselédek és aratók, azoknak a nagybirtokain, akik a Csehszlovák Köztársaság megalakulása óta mindvégig és fokozatosan ásták alá közös hazánk, a Csehszlovák Köztársaság alapjait. Ezen híres magyar urak pirulás nélkül hívták segítségül az akkori csehszlovák burzsoázia csendőrségét és hogy hasznukat biztosítsák, a nagyobb darab kenyér helyett rálövettek a magyar és szlovák dolgozókra egyaránt. Ez történt meg Kosúton, Verebélyen a szlovák és magyar zsellérekkel, ugyanúgy mint Certizne és Habura ukrán és szlovák favágóival avagy az északcsehországi Duchocovban a német bányabárók érdekeit védve a cseh és német bányászokkal és proletárokkal. Vagyis vérrel pecsételték meg az ország népei azt a szerződést, melyet pártunk Csehszlovákia Kommunista Pártja elmélete alapján kötöttek meg e népek dolgozói közös harcuk megvívása érdekében. Én magam a saját bőrömön is meggyőződhettem a kapitalizmus nemzetközi munkásellenes egységéről 1941- ben, mikor hazatérve Spanyolországból a már Horthy megszállás alatt szenvedő Kassára, Horthy pribékjeinek kezébe kerültem. Legnagyobb meglepetésemre egész spanyolországi levelezésemet felhasználták ellenem, azokat a leveleimet is, melyeket még 1937—1938- ban, tehát 1939-ig még Csehszlovákiában írtam szüleimnek és elvtársaimnak. Vagyis a Csehszlovák burzsoá hatóságok átadták leveleimet és kiszolgáltatták egész múltamat azon magyar fasisztáknak, akik aktív részesei voltak a Csehszlovák Köztársaság feldarabolásának, a közös szabadságukért harcolók legkegyetlenebb elnyomóinak. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy a magyar fasiszta hatóságok mindjárt a megszállás kezdetén nagyon jól voltak informálva elvtársaink csehszlovákiai tevékenységéről, vagyis tudták nagyon jól, hol kell keresniök azon egyéneket, kik veszélyeztetik közös osztályérdekeiket. Mindebből világosan láthatjuk, hogy a nemzetiségi kérdés problémái nem is olyan egyszerűek. Vagyis nagy hiba lenne, ha a nemzetiségi kérdést leszűkítenénk csupán a nyelvi kérdésre. A 147/1968. számú alkotmánytörvény a gyakorlatba van hivatva megoldani az itt élő nemzetiségek minden alapvető problémáit, gazdasági, szociális, oktatásügyi, kulturális és nyelvi szempontból egyaránt. Pártunk gondosan ügyel arra, hogy a megválasztott képviseleti testületekbe arányosan legyenek beválasztva a nemzetiségek képviselői is. Hogy nemzetiségi iskoláinkban saját anyanyelvükön tanulják meg gyermekeink a betűvetésen kívül a szocialista építés valamennyi problémáját is, hogy kellően fel legyenek készítve azon feladatok elvégzésére, melyek jó elvégzése boldog szocialista életünk egyedüli előfeltétele. Mint tudjuk, Szlovákia általános elmaradottságán belül éppen a nemzetiségek lakta területek voltak iparilag a legelmaradottabb részei az országnak, ami még jobban éreztette az ott élő dolgozók elnyomását, vagyis kettős elnyomás alatt nyögött az itt élő nép. Ezért pártunk gazdaságpolitikájának célkitűzése megvalósításának szempontjából ezen vidékekre rendkívül nagy gondot fordítottunk, és ma örömmel állapíthatjuk meg, hogy hazánk ezen részei már gazdaságilag nem elmaradott, mostoha részei hazánknak. Sokat lehetne írni még mindazon örvendetes változásokról, melyeknek főleg az utóbbi ötéves terveink idején voltunk szemtanúi. Mostani hatodik ötéves tervünkben is Szlovákia déli részei az ipartelepítés szempontjából gyorsabban fognak fejlődni, mint az ország más részei. Az új ipari létesítmények mellett, a már meglévő gyárak és vállalatok kiszélesítését is feladatként tűztük magunk elé az ország magyarlakta déli vidékein. Ezen iparosítási programunk természetszerűleg magával hozza a mezőgazdaság modernizálásán kívül például a szolgáltatások gyorsabb ütemű fejlődését, az egészségügyi és az iskolahálózat fejlődését és korszerűsítését, de nem utolsósorban a szakkáderek képzését is, valamennyi ismert formában saját anyanyelvükön is. Lakásépítés szempontjából a magyarlakta vidékek már eddig sem maradtak el az ország más részei mögött, és főleg az utolsó tíz-tizenöt évben volt a fejlődés örvendetes. Mostani ötéves tervünk, de további távlati terveink is minden föltételt megadnak a további még gyorsabb ütemű fejlődéshez, és ezen szépet ígérő jövő a felismerhetetlenségig változtatja majd meg városaink és falvaink arculatát, teszi szebbé életünket minden téren. Magyar dolgozóink azzal hálálják meg pártunk ezen gondoskodását, hogy hűen követik útmutatásait és becsületes munkájukkal példásan hozzájárulnak közös szocialista hazánk építéséhez. így mérjük le mi kommunisták a marxista-leninista nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítását. Eredményeink ezen a téren is azt igazolják, hogy jó irányba haladunk, és hogy ha még előfordulnak fogyatékosságok, megoldatlan problémák, pártunk vezetésével meg fogjuk őket oldani fokozatosan azért, mert ezvalamenynyiünk, a szocializmus érdeke. FABRY ISTVÁN a CSEMADOK KB elnökségének tagja 2
