A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-08 / 1. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK hátul „kóbászt“ fontak a vrekocsba. A vrekocs végébe „szitkát" és „lapátkát" kötöttek. Munkába a lányok is kendőt viseltek. Az aszszony fejére a lakodalom hajnalán konty került, amitől már soha nem válhatott meg. Ghymesen a drót konty régebbi, mint a kemény konty. Formájuk azonos. A fiatal menyecskék fűzővégén rózsaszín hajkötő van, amit egy évig hordanak, ezután a fűzővéget hajkötö nélkül viselik. A kontyot negyven éves korig hordják, aztán már csak süsüt kötnek a kendő alá. A süsü szabása és díszítése a. fejkötöével azonos. Munkába könnyű, vékony, világos színű, karton vagy delin kendőt hordanak. Ünnepnapon rojtos selyem bársonykendőt, vasalt „tívős“ vagy „állítás“ kendőt illetve klott kendőt tesznek a fejükre. Csizma egészíti ki az ünnepi öltözetet. Háromszög alakú volt az ünnepi csizma sarka, színes varrással és szögekkel díszítették. Templomba nyáron is csizmát húztak kapcával, nem hordtak harisnyát. Az öltözetet nyakban a sokszoros gyöngy egészíti ki. Sárga, piros, kék, ragyogás, zöld színű volt, ezt még munkába is viselték. A kötényen ünnepen két pecsétes hajkötö lógott, de hétköznap is elől kötötték meg a rózsaszín vagy zöld haraszt pántlikát, amely a kötény közepéig ért. A férfi viselet alapanyaga a Zobor vidékén is a házi kendervászon volt. Ebből készítették az inget, gatyát, ami felső és alsó ruha volt. A négyszél gatya hátul ráncba szedett. A bő gatya szárát télen a csizmába tűrve hordták. A rojtos gatya alját mesterke szegélyezte. Ünnepen fekete klott kötényt kötöttek, munkába vászon ruhát. A bélelt kékposztó öltöny már a huszas évek ünnepi öltözete. JÓKAI MARIA ° A zoboraljai népviselet legősibb formáját Chymes (Jelenec) őrzi leghűbben, ami a vászonneműek egyszerű díszítő elemeiben nyilvánul meg elsősorban. A harmincas években bekövetkezett tarkulás a ghymesi viseletét nem kerítette hatalmába. A nők viseletében kétféle inget — hosszúinget és félinget — különböztetünk meg. A hosszú ing a zoboralji viseletnek legjellemzőbb és legősibb ruhadarabja — kettős szerepet tölt be. Egyszerre felső és alsó ruhadarab is volt. A felső ruhaként hordott ing ujját fehér-fekete hímzés és metélés, valamint házilag készített vert csipke díszítette. A Zobor-alján a pendelyt a hosszúing helyettesítette. A féling a hosszúing szabása szerint készült, de csak a csípőig ért, az ujja pedig díszesebb volt. Q Az ingek fölé nyáron a rongyosaljú, mélyen kivágott, hátul gazdagon díszített pruszlikot vették, télen a lepejes bélelt kabátot, amelyet bársonnyal, síkokkal, gyönggyel díszítettek. Az alsó testen a hosszú ingre a kemény szoknya „far" került. Erre vették fel o 3—4 vasalt szoknyát, amelyen kötött csipke volt, fölötte piros vagy zöld szalagdísz. A vasalt szoknyák fokozatosan rövidülnek, legalulra kerül a leghosszabb, hogy valamennyi látható legyen. Ezekre került a még rövidebb felsőszoknya, amely alkalmakként változott (karton, kangár, klott, szatén, bársony, selyem, sáfoly). A szoknyát 4 szélből szabták, és nagyo apróra szedték, házilag „pliszírozátk." Télen-nyáron a viselet elmaradhatatlan darabja a „nyakba kendő", amit nemcsak ünnepen, de munkában is hordtak. Színes rojtú klott kendőt, lyukas hímzésű vasalt kendőt és sáfolykendőt is viseltek. A „nyakba kendőt" a pruszlik fölé kötötték, télen pedig mindig a kabát alá ... © A nagy lányok középen elválasztott haját a homlokon „kipapozták" („kicsipkézték"),
