A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-05 / 9. szám
Ipolyszakállos (Ipel'sky Sokolec), Lontó (Lontov) és Szete (Kubánovo) népviselete a palóc viseletcsoportba tartozik. Nagyünneplő ruháik apáról-fiúra, anyáról-leányra öröklődtek. Néha három generáció is viselte ugyanazokat az öltözékeket. Ezért aztán Ipolyszakálloson még az egészen fiatal lányok is sötét, gyakran fekete ruhát vettek magukra a nagyünnepeken. A nők a századforduló idején kétféle rövid vászoninget hordtak. A szűkujjú „mérkőtt'’ (hímzett) volt a hétköznapi. A bőujjú vászon „slingelt” egyinget ünnepen viselték, kasmír pruszlikkal kiegészítve. Később a vászon egyinget hasonló szabású gyolcsing váltotta fel, amely a II. világháborúig divatban volt. Az egying bő ujját szalaggal kötötték át. Az I. világháború után a bőujjú gyolcsing is csak félünneplös táncbajáró ruha lett, helyette nyáron a szoknyával azonos szinü és minőségű „lebegőt" vették fel, télen pedig a bélelt „testállókabátot”. A századforduló idején két vászonpéntőt viseltek, ünnepen erre 4—5 fehér vasalt szoknyát vettek fel, melyeknek a „hegye" egy kissé kilátszott a felső szoknya alól. Felsőszoknyáikat mindig az alkalomnak megfelelően választották. Nagyünnepeken csak a fekete vagy sötét alapszínű, nagyvirágmintás, gazdagon ráncolt „vastagselem” szoknyákat viselték. Vasárnap délután és táncba olcsóbb szövetszoknyákat vettek fel. Hétköznap karton vagy barchet szoknyát, gyász alkalmával lángfestő szoknyát viseltek. Kötényeik nagyon gyakran feketék voltak, néha a szoknya anyagával azonos selyemből, klottból vagy festőből készültek. Öltözetüket kásmir vagy selyem vállkendő egészítette ki. Lányok 14—15 éves korukban hosszú, vastag ezüst nyakláncot kaptak, melyet nagyünnepeken viseltek — egészen idős korukig. Lábukon télen csizmát, nyáron cipőt hordtak. Lányok a hajukat hátra fésülték, befonták és szalaggal kötötték össze. A menyecskék fejéről sohasem hiányozhatott a kicsi tarajos „hátrakötőkendő”. Nagyünnepeken erre még minden alkalommal „előkötős" selyem-, gyapjú- vagy szövetkendő is került, mindig az évszaknak megfelelően. Férfiak téli-nyári öltözete a századforduló előtt a vászoning és a bő vászongatya volt. A fekete posztónadrág és kabát csak az I. háború után jött divatba. Télen nagykabátot, subát, ködmönt, szűröket viseltek. A szűr inkább a pásztorok és éjjeli bakterok viselete volt. A suba durvább posztóból készült, féllábszárig ért. Volt felhajtható, vagy a fejre felhúzható. Csak utazáshoz használták. Az ujjas ködmön a juhok fehér bőréből készült, esőben kifordítva viselték. MÉRYNÉ T. MARGIT SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK
