A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-08 / 1. szám

KÖNYV ÉS TUDOMÁNY

Mór-mór közhelynek számít: a tudományos kutatás jóvoltából olyan ütemben gyarapodnak ismereteink, hogy képtelenek vagyunk őket maradéktalanul beilleszteni valamilyen logikai rendszerbe. Hol vannak már azok az idők, amikor egy fizikus még szót értett a kémikussal? Ma ott tartunk, hogy egyazon tudományág művelői sincsenek tisztában

egymás dolgaival. Aki mégis megkísérli, hogy rendet teremtsen ebben a zűrzavarban, az mindenképp tiszteletet érdemel, még akkor is, ha fáradozása felemás eredménnyel jár.

Mindez eszembe jutott akkor, amikor megtekintettem a budapesti Akadémiai Kiadó könyveiből rendezett kiállítást a bratislavai Egyetemi Könyvtárban. Száznál is több könyv — a természettudományok, a társadalomtudományok és a műszaki tudományok szinte valamenynyi területét felmérő összeállítás. Lexikonok (Világirodalmi Lexikon — már a

4. kötetnél tartanak; Új Magyar Lexikon, Biológiai Lexikon stb.), szótárak, összefoglaló művek (csak találomra kiragadott címek: Magyarország története — -tíz kötetre tervezett kiadvány; Biofizika: Atomok és molekulák kvantumelmélete; Magyar Népzene Tára stb.), a legújabb tudományos eredményeket ismertető magyar- és idegen nyelvű könyvek, s nem utolsósorban az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő tudományos folyóiratok. Azt hiszem nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy a kiállítás rendezői nem törekedhettek a teljes bemutatásra, ráadásul csak az elmúlt két-három év kiadványaiból válogathattak. Ennek ellenére több okból is tanulságos volt ez a kiállítás. Először is betekinthettünk az Akadémiai Kiadó munkájába és meggyőződhettünk róla, hogy a kiadó könyvei jogosan közkedveltek mind Magyarországon, mind pedig külföldön, s természetesen Csehszlovákiában is. Ezekre a kiadványokra nemcsak a körültekintő, alapos szerkesztés, hanem az ízléses elrendezés és a szép külalak is jellemző. A kiállítás egy további tanulsága volt, hogy képet alkothattunk róla, hogyan tudnak megbirkózni az Akadémiai Kiadó szerkesztői a szinte megoldhatatlannak tűnő feladattal: milyen legyen

az a könyvkiadói gyakorlat, amely képes arra, hogy — legalábbis részben felszámolja az információ-robbanás eredményeként létrejött nehézségeket. Úgy vélem: az Akadémiai Kiadó munkája ezen a téren is példamutató.

—ez—

(Prandl Sándor felvételei)

KOZMIKUS LELTÁR

Hány emberkéz alkotta szerkezet indult el eddig az űr felkutatására és mennyi kering még belőlük pályáján? 1975 december 31-ig összesen 8833 objektumot juttattak kozmikus pályára — a kisebb testek (a rakétákról, mesterséges holdakról ledobott védőburkolatok, töredékek) száma meghatározhatatlan. A 8833 objektumból 5000 a megadott határidőig felizzott és elégett a Föld légkörének sűrűbb rétegeiben, vagy lezuhant a Földre. A maradék 3833 objektumból 3637 a Föld körül, 85 a Nap körül, 83 a Föld-Hold gravitációs rendszer középpontja körül, 21 a Hold körül, 4 a Mars körül, 2 a Vénusz és 1 a Naprendszer középpontja körül (ez a Naprendszert néhány év múlva elhagyó Pioneer-10) keringett 1975 december 31-én. Ezenkívül 156 objektum van a holdfelszínen, 24 a Vénuszon és 9 a Marson. 4670 objektummal a Szovjetunió áll az élen a kozmikus listán. Ezután az Egyesült Államok következik 3896, Franciaország 79, Kína 15, Japán és az ESRO/SA (az úgynevezett Európai űrkutatási Bizottság) 14—14, az NSZK 13, Nagy-Britannia 11, Kanada 7, Hollandia és Olaszország 4—4, az NSZK és Franciaország közösen, továbbá Nagy-Britannia és az USA közösen

2—2, India, Spanyolország és Ausztrália pedig 1 — 1 objektummal. Kilenc objektum ismeretlen eredetű. A startok száma (1558) lényegesen kisebb, s ez annak taulajdonítható, hogy egyetlen starttal több mesterséges hold juttatható pályára. A Szovjetunió áll az élen itt is 878 indítással, a második helyen pedig az USA 620 starttal. Egyébként a startok száma csaknem egy évtized óta állandó, 1965—1975, között az évi átlagos startszám 115.

AZ ELSŐ H0L0GRÁF-FILM

A közeljövőben nyugat-európai mozik is játszani kezdik a „Logan futása" című amerikai filmet — az első holográfikus hatásokkal készült filmet. A nézők térben látják majd a film főszereplőjét és ehhez semmiféle optikai segédeszközre nem lesz szükség. A holográfiát egyébként a Nobel-dijas Gábor Dénes dolgozta ki 1947-ben. A lézer felfedezése lehetővé tette a holográfia gyakorlati megvalósítását, mert a hologramok készítéséhez tökéletesen koherens fényre van szükség. Jóllehet ezzel a fényforrással már nem jelent gondot a hologramok készítése, eddig csak élettelen objektumok megörökítésére alkalmazhatták ezt a módszert, mert a fényforrás sok veszélyt rejteget az élőlények számára. Most az Egyesült Államokban kidolgozták az integrál-holográfia módszerét, amellyel már emberek is megörökithetők. A filmszereplőt forgó dobogón helyezik el és lassan forgatva egyes felvételeket készítenek róla. A dobogó minden harmadfokos elfordulásakor készítenek egy-egy felvételt, így egy teljes fordulat során 1080 kép készül. Előhívás után az eddig a pillanatig hagyományos eszközökkel forgatott mozifilm a lézersugarakkal dolgozó holográl-pinterbe kerül. Ezzel az eljárással alapjaiban 0,5 mm széles nyílásba kényszerítik a moziképet. Az eljárás befejeztével — meg'elelő megvilágítást alkalmazva — megjelenik a három dimenziós kép.

DAGANATOK

„ELNYOMÁSA"

HIDROGÉNNEL

Meghökkentő kísérleti eredményről számoltak be az amerikai Baylor E- gyetem kutatói: aktív bőrrákban szenvedő egereket hidrogénnal töltött nagynyomású kamrába helyeztek, és azt tapasztalták, hogy néhány nap múltán daganatuk elszárad, megfeketedik és kezd leválni, mintha begyógyult seb varja lenne. Malcolm Dole és munkatársai eredetileg a hidrogénnek a polietilén besugárzásakor keletkező szabad gyökökre kifejtett hatásait akarták tanulmányozni. Azt találták, hogy a hidrogén rendkívüli mértékben meggyorsítja a gammasugárzás révén keletkező szabad gyökök elbomlósát. Tudták, hogy szabad gyökök rosszindulatú daganatokban is vannak, így elhatározták, hogy a hidrogén hatását bőrrákos egereken is kipróbálják. Az egereket egyfajta mélytengeri búvárharangba zárták. 97,5 százalék hidrogéntt és 2,5 százaléknyi oxigént (ennyi éppen elég a légzés fenntartásához) tartalmazó nem robbanó keverékkel töltötték fel a kamrát és a nyomást fokozatosan 8,3 atmoszférára növelték. Tíz nap múltán az élénkvörös színű bőrdaganat megfeketedett és kezdett leválni alapjáról. A nagy nyomás és a redukáló atmoszféra nyilványvalóan akadályozta a rákos sejtek életfolyamatait, és lehetővé tette, hogy az állat immunrendszere megvívja hatásos harcát a daganattal. A kutatócsoport most más típusú daganatokon (emlő- és tüdőrákon, továbbá melanómában szenvedő kísérleti állatokon) is ki akarja próbálni a hidrogén terápiát.

22