A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-05 / 5. szám
A déli irányból érkezőket a fennségesen hömpölygő Odera folyam vezeti a Balti-tenger felé, Szczecinbe. A látogató útközben — önkéntelenül is arra gondol, hogy mi várja ma egy olyan városban, ahol 1945-ben romokban hevert a lakóházaik 50 százaléka, az ipari létesítmények csaknem háromnegyede s az egész városban kiégett tankok, szétlőtt ágyuk bizonyították az imperialista háború feleslegességét és esztelenségét. Ezt a várost akarja a látogató megismerni — ma. S hogy milyen Szczecin? A válasz nem egyszerű. Ezerarcú, különleges, izgatóan érdekes kikötőváros. Az idegenek közül sokan elsősorban a letűnt századok dicsőségét keresik itt: patinás középkori palotákat, nemesvonalú szobrokat, girbe-görbe utcácskákat, letűnt korok hangulatát. Sajnos, o háború folyamán sók műemlék elpusztult. Hiába keresnénk a korhűen helyreállított középkori belvárost (ahogyan azt Varsóban, Gdanskban, Poznanban láthatja a turista). A várost a kor igényeinek megfelelően építették újjá. Ahol erre mád volt, gondosan karbantartott parkokat létesítettek a lebontott háztömbök helyén. A város azonban a letűnt századok művészetét kedvelőknek sem okoz csalódást A XV. században emelt reneszánsz stílusú vára régi pompájában várja az érdeklődőket, ám eredeti küldetésétől eltérően békés célokat szőlgál: a szczecini vajdasági kultúrotfhonnok nyújt reprezentatív környezetet. Meg kell nézni a gótikus-barokk elemekkel díszített ódon városházát, a 18. századból fennmaradt két városkaput, de a belváros utcáin is nagyon sok értékes és érdekes műemléket láthat a turista'. A lengyel irodalom ismerői és barátai egy pillanatra megállnak a nagy költő, Adam Mickiewicz szobra előtt, a Zeromski park közelében. Szczecin azonban elsősorban és mindenekelőtt — kikötő. Vitatkozni csők azon lehetne, hogy folyami vagy tengeri. Végeredményben — ez is, az is. A kikötő az Odera folyó számos ágaira telepedett, csaknem 70 kilométerre a nyílt tengertől, tehát jól védett. Sétahajón jártuk be a sokfélé ágazó folyót, de nem mondhatnám, hogy pontos képet koptunk a kikötőből. Óriási kiterjedésű, rengeteg a kikötői medence, s mindenütt hatalmas tengerjáró hajók a világ minden részéből. Mindezt látva, ma már nehezen hihető, hogy 1946-bam mindössze 45 ezer tonna árut raktak át itt. Akkor még mindenütt a pusztulás nyomaival találkozhatott az ember, az Odera folyó két fő ága, a Pornica és a Regalica, valamint a sok-sok mellékág elsüllyesztett hajó temetője volt, a hatalmas daruk kiégve, felrobbantva gubbasztottak a dokkok romjai felett... A szocialista Lengyelország háború utáni országépítési eredményeiről igen sok szó esett már. S ha konkrét példa kell — meg kell tekinteni ezt a várost, ezt a kikötőt, a hajógyárakat, a javítóműhelyeket, az óriási raktárakat. Negyedszázaddal a felszabadulás után a kikötő áruforgalma már meghaladta a 20 millió tonnát s napjainkban olyan patinás kikötőket is megelőz, mint Gdansk, Stockholm vagy a többi híres balti kikötő. Naponta hajók tucatjai érkeznek és indulnak innen, lengyel szénnel, csehszlovák gépipari termékekkel, szovjet nyersanyagokkal, magyar élelmiszerekkel, távoli egzotikus országok termékeivel telhetetlen bendőjükben. Ezernyelvű Bábel ez a világ itt, olajbarna indiai tengerész régi ismerősként fog kezet hórihorgas, szakállas norvég hajóssal, ki tudja milyen nyelven értekezik a guatemalai hajóról éppen leszálló, feketebajszos matróz egy pocakos civillel, aki valószínűleg idevalósi... S a kikötői bárokban (én inkább csapszékeknek nevezném őket) a csaposok tolmács nélkül szolgálják ki a vendégeket — teljes megelégedésre. Szczecin azonban nemcsak kikötő, bár a város minden ötödik lakosa itt keresi meg kenyerét. A város jelentős ipari központ is, építőipari gépeket gyártó vállalata országos jelentőségű, de vasipari üzeme, celulózgyára és vegyipara is több tízezer dolgozót foglalkoztat. A „legszczecinibb" iparág azonban kétségkívül a hajógyártás, amely lényegében „lengyel“ iparággá fejlődött a hábórú után. Lengyelország a tengeri hajók gyártása terén a világ első tíz állama közé küzdötte fel magát. S ehhez a szczecini gyárak is jelentős mértékben hozzájárulnak. Pedig csak 1953-ban készült itt el az első tengerjáró hajó. S jelenleg a világtengereken sok száz szczecini „anyakönyvi kivonattal“ rendelkező hajóóriás szeli a hullámokat, több tucatnyi ország színei alatt. A legjelentősebb üzem, az A. Warski Hajógyár az idén bocsájtotta vízre az itt készült 300. hajót; eddig több millió tonna űrtartalmű hajót építettek már. Szczecin nagyon érdekes, szép és kedves város. Látogatóját megejti viharos történelmével, fennmaradt építészeti emlékeivel, gyönyörű parkjaival, utcáinak, tereinek tarkaságával, kultúrájának sokrétűségével, kikötőjének hangulatával. De legjobban mégis a tegnapi romokon virágzó új életet teremtő munkás hétköznapjaival, alkotókedvének és erejének friss ütemével, határtalan optimizmusával, szocialista életformájának teljességével hat az odatévedő idegenre. S ez alól nem kivétel a Csehszlovákiából érkező látogató sem, aki végeredményben is hazájo legnagyobb tengeri kikötőjébe érkezett. Szöveg és képek: AGÓCS VILMOS A TEBERDA NEMZETI PARK A KAUKÁZUSBAN A Kaukázus legmagasabb csúcsától légvonalban mintegy ötven kilométerre keletre van egy terület, amelyet azok is, akik a legintimebben ismerik ezt az óriási kiterjedésű hegységet, a Kaukázus legszebb tájai közé sorolnak. A Teberda Nemzeti Park egyike a Szovjetunióban elsőként létesített természeti rezervátumoknak: a Teberdka patak völgyének felső részét egészen a Kaukázus fő vonulatáig még 1936-ban védett területté nyilvánították. A Teberda Nemzeti Park „kapuja“ az 1300 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Teberda klimatikus gyógyhely. Alig több mint ötvenéves múltra tekint vissza, de ma már a Szovjetunió legismertebb hegyi üdülői közé tartozik. Festői környezetben, a kaukázus fő vonulatai között egy szűk katlanban fekszik, de ami különösen híressé teszi, az kitűnő klímája. A tél itt bővelkedik verőfényes, szélmentes napokban, s a nappali hőmérséklet alig valamivel kevesebb nulla foknál. Tavasszal ködösek ugyan a reggelek, de aránylag nem tart sokáig a köd, hamar felszáll. A tejszerű ködből már déltájban kibukkanok nemcsak a napfényben úszó szanatóriumok, gyógyintézetek, turistalétésítmények és úttörőtáborok, hanem a környező hegyi rétek és csodálatos szépségű sziklaalakulatok, hegyvonulatok is. A legcsodálatosabb az idő azonban ősszel. Csaknem egész szeptemberben és októberben felhőtlen az azúrszínű égbolt, s ennek áttetsző kékje mint hatalmas palettán keveredik az erdők vörösbarna lombjának színével. S ehhez még a hegyi rétek selymes pázsitjának smaradgzöldje — olyan látvány, amit a legtöbb ember legfeljebb, ha képekről, színes reprodukciókról ismer. Aligha lehet elképzelni attraktívabb „kaput" az innen északra, a 4046 méter magas Dombaj-Ulgen csúcs lábánál elterülő Teberda Nemzeti Parkba. Széles aszfaltozott út vezet a magasabb fekvésű üdülő- és gyógyhelyekhez, éspedig a Kaukázus északi előhegyeit Transzkaukáziával és a Feketetenger partjával összekötő ősi szuhumi hadiút nyomvonalán. Már évszázadokkal ezelőtt élénk forgalmú kereskedelmi útvonal vezetett itt a nehezen járható Kluhori-hágón át (2781 m), összekötve Cserkeszket Szuhumival. A szuhumi hadiút északi szakaszát ma főként turisták veszik igénybe s a Nagy-Kaukázus szépségeinek csadálói, szerelmesei. Mindjárt Teberdán túl át kell esni az itteni hegyi szolgálat ellenőrzésén. A hegyi szolgálat tagjainak feladata, hogy szabályozzák a Teberda Nemzeti Park látogatóinak számát s ellássák őket a szükséges tájékoztatással. Az aszfaltozott út számtalan kanyart leírva vezet egyre magasabbra és magasabbra, egyre jobban megközelítve a Nagy-Kaukázus vízválasztó fő gerincét. A nemzeti park legalacsonyabb frontja 120 m, a legmagasabb meghaladja a 4000 métert. A két magassági pont közötti — több mint 3900 méter szintkülönbséget felölelő övezet valóban kitűnő áttekintést nyújt a Kaukázus magassági zónáiról. A völgyek, katlanok alján a gyakori lavinák lehordta sziklatömbök között kristálytiszta vizű, halbő folyócskák, patakok kanyarognak, tucatjait alkotva kisebb-nagyobb vízeséseknek. A szűk patakvölgyekben, ahol csak egy kis hely van a meder és a meredek sziklafalak között, lombos fák tenyésznek. Ott, ahol a völgyek kiszélesednek s a sziklafalaik sem oly meredekek, sűrű őserdők borítják a hegyoldalakat. Ezekben a sötét, sűrű erdőkben még nappal is titokzatos atmoszféra uralkodik. Ellentétei ezeknek o kiterjedt, napfényes hegyi rétek, amelyek az 1400—1900 magasságban fekvő sík vagy enyhén hullámos terepeket borítják. Paradicsoma ez mindenekelőtt a botanikusoknak, de a turistáknak is, akik itt egy-egy megerőltetőbb hegyi túrán megpihenhetnek, élvezve a csodálatos kilátást, vagy megfigyelhetik a Kaukázus igen gazdag növény- és állatvilágát. 8
