A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-05 / 5. szám
A CSEMADOK XII. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉRE KÉSZÖL. A SZÖVETSÉG LAPJA, A HÉT AZ ESEMÉNY JELENTŐSÉGÉT ÚGY KÍVÁNJA növelni, hogy HOGYAN TOVÁBB? CÍMMEL HASÁBJAIN MEGSZÓLALTAT ÉRDEMES KULTÚRMUNKASOKAT, CSEMADOK-TISZTSÉGVISELÖKET ÉS HELYET AD A SZLOVÁKIAI MAGYAR KULTÚRA ISMERT SZEMÉLYISÉGEI ÍRÁSAINAK IS.TESZI EZT AZZAL A CÉLLAL, HOGY A KULTURÁLIS MUNKA SZÍNVONALA TOVÁBB JAVULJON. MAI SZAMUNKBAN CZINGEL LÁSZLÓÉ, A BRATISLAVAI NÉPMŰVELÉSI INTÉZET TANC-SZAKELÖADÓJÁÉ A SZÓ. HOGYAN TOVÁBB? ^ ötvenes években számos népi tánccsoport alakult, amelyek közül sok csak népi táncutánzások összeállítására volt képes. A népi tánchagyományokat az eredetitől eltérően más jelleggel dolgozták fel. Több ilyen csoport még ma sem tud teljesen megszabadulni a „hatásvadászat” nélküli stilizált jellegtől. Ezt a folyamatot nagyban elősegítette az a tény, hogy ebben az időben a népi táncokat nagy lelkesedéssel, sokszor minden bírálat nélkül fogadta a közönség. Mivel a magyar népi táncok amúgy is temperamentumosak és hatásosak, a betanítók nem tartották szükségesnek a nagyobb művészi beavatkozásokat. Amíg az együtteseknek így is sikerük volt a közönség körében, nem igyekeztek kijavítani ezeket a hibákat. kívül anyagi támogatás is szükséges. Anyagi gondokkal szinte valamennyi együttes küzd. A követelmények már olyan nagyok, hogy elengedhetetlenül szükséges az adott tájegység táncához a megfelelő viselet, amely nem kis anyagi ráfordítást igényel. A legtöbb gondot az együttesek zenei kíséretének biztosítása okozza. Tudjuk azt, hogy a népi tánchoz népi zene szükséges, amelyet cigány zenészek mozgalom társadalmi küldetése egyre jelentősebb. A mozgalmat, és általában az ifjúság táncos nevelésének munkáját úgy kell tekintenünk, mint népünk művelődésének egyik lehetőségét. Tudatosítanunk kell, hogy elválaszthatatlanul részét képezzük annak, ami kulturális életünkben történik, s teljesítenünk kell azokat a feladatokat, amelyek szocialista kultúránk fejlesztését szolgálják. Mindamellett, hogy mun-CZINGEL LÁSZLÓ Felvételek: KONTÁR GYULA (3) és archív (1). kánk a régi kultúra hagyományaira épül, a mai követelményeknek megfelelő művészetet kell kialakítanunk. Az együttesek egyre nagyobb tekintélyre tesznek szert a mozgalomban, hiszen ők a letéteményesei a folklór-hagyomány ápolásának. A további céltudatos, szervezett fejlődés érdekében biztosítani kell az együttesekkel való komolyabb törődést. Az eddigi eredmények a mozgalom megerősödéséhez, terebélyesedéséhez vezettek. Ennek ellenére fokozni kell a munka hatékonyságát, a lehetőségek kihasználásával biztosítani kell a fejlődést, a továbbképzést. Az eredmények, amelyeket kulturális életünkben eddig elértünk, annak köszönhető, hogy az ideológiai irányítás s ezen belül az öntevékeny művészeti Ez az állapot azonban úgyszólván egyszerre véget ért. Az egyszerű népi táncok sikerei elérték tetőfokukat, s a közönség is jóval igényesebbé vált. Ezek és az efféle problémák sürgették a különböző szakmai tanácsadásokat, akár konkrét szakanyaggal, akár különböző akciók szervezésével. A 60-as évek elején a néptáncmozgalom továbblépésére kerül sor. Az alkalmi csoportok együttessé lépnek elő, munkájuk tervszerűvé és rendszeressé válik. A Bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya megszervezi az első hároméves koreográfus képző tanfolyamot, amely jó lehetőség a koreográfusok szakmai képzésére. E szakmai képzésnek köszönhető, hogy rövid időn belül eredményes az együttesek munkája, és javulás észlelhető a műsorpolitikában is. De e pozitívumok ellenére, sajnos, bőven akad még ma is hiányosság. Nem kívánom az eddigi tapasztalataimat általánosítani, csupán néhány észrevételemet irom le. Néhány együttesnél nem elég jó a kapcsolat a fenntartó szervvel, fölösleges gondnak tartják az együttes létezését. Közismert, hogy az együttes fenntartásához az erkölcsi támogatáson szolgáltatnak jelentős összegért, de a zökkenőmentes teljesítmény így sem biztosított. És most néhány szót a táncos utánpótlásról. A táncos nevelést már az iskolás korban kell elkezdeni. Annak ellenére, hogy országszerte kiváló gyermekcsoportok működnek rendszeresen, együtteseink zöme, az utánpótlás hiányának gondjával küzd. Véleményem szerint az iskoláknak, illetve az iskolaügynek kellene e gondolattal mélyebben foglalkozni. Mind pedagógiai, mind a jövő amatőr táncművészete szempontjából rendkívül jelentős az iskolás korú gyermekekkel való foglalkozás. Az utóbbi öt évben nagy fellendülés tapasztalható a koreográfiái alkotásokban, és sokat fejlődött a technikai színvonal is. Rövidebbek lettek a koreográfiái alkotások, gyorsult a cselekménybonyolítás, hatásosabbak, kidolgozottabbak lettek a táncok, de még mindig bántja a szemet az egyes koreográfiák túlzott hasonlósága. A jelenlegi lehetőségek alapján úgy vélem, hogy minden koreográfiái alkotásnak egyedülállónak, egyéni színezetűnek és a koreográfus jelleméből fakadó műnek kell lennie. Az öntevékeny népitánc-6
