A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-07-19 / 22. szám

SZENT NYUGTALANSÁG 1. Emil bácsi már akkor is jóval-túljárt a hetvenen, amikor, mint valami ga­rabonciások végigszáguldottunk a Bod­rogközön Török Elemér és Tolvaj Berta­lan vezényletével, két-három író-olvasó találkozón is részt vettünk naponta. Aki ismeri a bodrogközi emberek irodalom- és vendégszeretetét, továbbá a ma­rasztaló hajlandóságú királyhelmeci, kisgéresi pincéket, el tudja képzelni, hogy a végén elfáradtunk: a múzsa, amely ilyenkor, ha versírásra nem is, de vitákra ihleti az embert, egyre gyak­rabban faképnél hagyott bennünket. Emil bácsi volt az egyetlen, akin a fá­radtságnak a nyoma sem látszott, sőt frissebbnek tűnt, mint amikor elindul­tunk . . . Azt, hogy mindenütt óriási sikere volt, talán mondanom sem kell. Ö volt az internacionalizmus, a szlovák—ma­gyar barátság megtestesítője. A király­helmeci gimnázium magyar és szlovák diákjai egyformán a szívükbe zárták, hiszen mindenkihez az anyanyelvén szólt, saját költeményei mellett Ady, Babits, Tóth Árpád verseket szavalt szlovákul és magyarul, előadóművésze­ket megszégyenítő szuggesztivitóssal. 2. Mert Emil Boleslav Lukáč ifjúkora óta állandó és lankadatlan figyelem­mel kíséri a magyar irodalom, a ma­gyar költészet fejlődését. Első nagy él­ménye Ady volt. doktori disszertációját is róla írta 1934-ben, de verseiből mór jóval előbb is fordított és publikált. Több száz versét lefordította, amelyeket azután Ján Smrek adott ki, V mladých srdciach (Ifjú Szívekben) címen, s amely már három kiadást is megért. 1951-ben jelent meg először szlovákul Petőfi Az apostol című költeménye (azóta másodszor is kiadták). Egy kö­tetnyi Arany János versfordítása vár ki­adásra. Később a Nyugat első nemzedéké­nek legjelentősebb költőit: Babitsot, Kosztolányit, Juhász Gyulát, Tóth Árpá­dot fordította, majd József Attilát, Sza­bó Lőrincet, Illyés Gyulát, Berda Jó­zsefet, akikhez személyes kapcsolat is fűzte. Illyés Gyulával például együtt tanult a párizsi Sorbonon. De a magyar széppróza fordításá­ban is elévülhetetlen érdemei vannak. Göllnerová az ő ösztönzésére fordítot­ta le Móricz Sárarany című regényét, Vlagyimir Roy pedig Jókai Fekete gyé­­mántok-ját. Ö maga Zilahy, Krúdy, Sán­dor Kálmán, Gergely Sándor regényeit ültette át szlovák nyelvre. Micsoda névsort állíthatunk össze a Lukács által fordított költőkből: Kas­sák, Füst Milán, Áprily Lajos, Fodor József, Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Pilinszky János, Simon István, Nagy László, Váci Mihály, Juhász Ferenc, Benjámin László, Timár György stb. Épp a napokban jelent meg a köny­vesboltokban Spoveď Dunaja (A Duna vallomása) címen E. B. Lukáč magyar klasszikus és modern költők verseit tar­talmazó szép antológiája. Személyesen ismerte Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Kosztolányi Dezsőt, Karinthy Frigyest,' Schöflin Aladárt, Hatvány Lajost, Földessy Gyiflát, Kom­­lós Aladárt és másokat. 1969-ben a magyar Pen Club neki ítélte emlékérmét: „A magyar költészet magasszinvonalú szlovák nyelvű tol­mácsolásáért és népszerűsítéséért." A Madách Könyvkiadó 1973-ban ad­ta ki emlékeit, filológiai kutatásait, írói arcképeit és visszaemlékezéseit A nagy üzenetváltás címen, amelyet a magyar­országi kritika meleg hangon üdvö­zölt. ......nincs olyan magyar írói arcké­pe, amelyben ne találnánk eredeti ész­revételeket és hasznos megfigyelése­ket. Petőfiről, Aranyról, Madáchról, Jó­kairól, Mikszáthról nem a hazai frázi­sokat ismételgeti. A szlovák közönség­nek írt ismertető portrék természetesen a legújabb magyar kutatások alapján beszélik el életrajzukat, de írói alkotó művészetük ábrázolása mindig hozzá­ad valamit az itthon kialakult képhez" — írja a könyvről Gál István a Magyar Hírlapban. 3. Hetvenhat évesen is csupa lelkese dés és lángolás. Az idén érdemes mű vész lett. Gyakran találkozom vele má­sodik otthonában a Stefanka kávéház­ban. Szeretnék vele interjút készíteni kitüntetése alkalmával, de nem igen áll kötélnek. Ehelyett újra meg újra Ady és Kosztolányi verseket szaval, méghozzá pirulnom is kell, mert mindig akad egy-egy olyan vers a tarsolyában, amelyet nem ismerek. — Mit mondjak magamról? '— inti le riporteri buzgóságomat — olvass bele a könyveimbe s ott megtalálsz. Nem az életrajzi adatok a fonto­sak...! Ha jól tudom, a válogatásokkal együtt tizenöt verskötete jelent meg eddig. Magyarul egy szerény válogatás négy évvel ezelőtt. Adósai vagyunk mindenképpen. Sokat utazik: Párizs, Budapest, Ki­­jev, — úgy ingázik Európa nagyváro­sai között, mint egy izgága siheder. — Különben — mondja némi tűnő­dés után — életemben, művészetem­ben is örök nyugtalanság hajtott, a „lélek szent nyugtalansága", hogy Sládkovič szavaival éljek. Reméljük, ez a szent nyugtalanság még sokáig nem hagyja el Emil Bo­leslav Lukáčot. ZS. NAGY LAJOS TOROK ELEMÉR DÉNES GYÖRGY: Folyópart, esti csönd A nyár peremen A végtelenséget kémlelve, jó napot vár ma is a pásztor, a nyájaló csorda tű-szaharán gázol. Gubancos szőrű pulik csaholnak, farkát harapják csámborgó tinóknak. Turbékoló vadgalambok, micsoda csendet teremtő hangok. Tele van minden tündökléssel, csipkela szórja virágát széjjel. Úszó-libegő dombok délibáb vizén havat ragyognak. A múlhatatlan fényű ég alatt a rét roppant gyöngyöző váza, halakat villant a tó azúrló máza. Ha tikkaszt is a nap melege, nem komorul a lélek bele. Rossz emlékek, léire, most léire, kiállók a nyár peremére, aranyló naplény-ruhámat: Világ, csodáljad! Ahogy a sötét vízben émelyeg a táj s a Iák öklendve támolyognak, úgy lordul bennem is az éj, kis bolygók lakó keretben ragyognak, F. RAKOVSKÝ Déli gyümölcsök hűvös földtekén, felvétele holt dzsungelébe végtelen világnak, dereng a fémes éj, a fém­lolyó s a partszegélyen rézveretes ágak, csönd a lélekben s kívül a test kohóján, hol tágra nyitja szemét az öröklét s földöntúli-földi vágy repes; ó, érzed-e a csönd nehéz kegyelmét?

Next

/
Thumbnails
Contents