A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-12-27 / 39. szám

Jelenet - Személyek: Doktor, Furulyáz ORVOSI RENDELŐBEN Doktor: (íróasztala mögött ül, kopo­gás az ajtón). Igen! Furulyás. Jó napot kívánok, doktor úr! Doktor: Jó napot! Tessék! (A páciens elé megy). Furulyás: (körbe-körbe járja, must­­rálgatja). Hány évesnek tetszik lenni, doktor úr? Doktor: Nem tetszik, de már ötven vagyok. Furulyás: Szép kor... Azt mondják, ötvenéves korában jut el az ember élete delelőjére ... (Ismét jól meg­mustrálja). Doktor. Mi a csudát néz rajtam, hallja-e? Furulyás: Egészséges ember a dok­tor úr? Doktor: Mint a makk — hogy leko­pogjam. Furulyás: Igen? ... És nem is hibás? Doktor: Hogy érti ezt? Furulyás: Hát hogy valami rejtett hibája nincs-e a doktor úrnak7 Doktor: Mondja, társalogni jött ide, vagy vizsgálatra!?... Azt hiszi,lo­pom én az időmet?... Különben, miért érdekli magát annyira az én egészségi állapotom? Talán vala­mi gyanúsat lát rajtam? Furulyás: Hát... az igazat megvall­va... Doktor: (ráförmed). Lát valamit, vagy nem? Furulyás: Nem ... Legalább is így kívülről nem, hacsak ... hogyis fe­jezhetném ki magam, no, az áldó­ját! ... Tetszik tudni, valamikor azért tartották a bikát a falu­ban ... Doktor: Tudom. Furulyás. No, kérem szépen: amikor aztán hiába bőgtek a tehenek fa­­luszerte, a bikát fejbecsapták ... Hát az is olyan rejtett hiba volt: kívülről látszott a nagy marha test, de egyébként..'. Doktor: Értem már, hogy mire cé­loz. De csavaros esze van, hallja-e? Furulyás: Igyekszik az ember, dok­tor úr... Aztán egy másik tanul­sága is van a dolognak, doktor úr: ha elfogy a cérna, bárgyúbb lesz a bika természete, a férfiember meg elnézőbb a feleségével, ha ne­tán ... tetszik érteni? Doktor: Hát nem nagyon. Furulyás: Pedig egyszerű nóta ez, doktor úr... Teszem azt, az én keresztkomám félszemű volt, még­is kivitték a frontra. Mire haza­keveredett szegény a fogságból, férjhez ment a felesége. Mit gon­dol a doktor úr, mit csinált az én félszemű keresztkomám? Doktor: Fogalmam sincs. Furulyás: Azt csinálta az én félsze­mű keresztkomám, hogy agyon­csapta az új embert. De miért? ... Mert neki nem volt ám rejtett hi­bája! Doktor: Elég marha volt. Furulyás: Ezt komolyan tetszik mon­dani? Doktor: A legkomolyabban. Egyasz­­szony miatt börtönbe kerülni: marhaság. Furulyás: De nagy kő esett le a szí­vemről ... Doktor: Ezt aztán végképp nem ér­tem. Furulyás: Nem hát, mert még nincs gyereke a doktor úrnak, nincs aki­nek féltse az életét... Hány éves is a doktor úr kedves felesége, a nagyságos asszonyka? Doktor: Miért érdekli az magát?... Huszonegy. Furulyás: Vagyis egy híján har­minccal fiatalabb a doktor úrnál. Doktor: Hát aztán! Az is valami? Furulyás: Ki tudja, doktor úr, bár az is kiderül a vallatásnál. Sze­mélyes tapasztalásból tudom, hogy akadnak telhetetlen fehérnépek is, tetszik érteni?... Az én párom példának okáért csak hat évvel fiatalabb nálamnál és néha bizony mégis fondorkodnom kellett, hogy győzzem cérnával. Persze, az ilyes­mivel nem szívesen dicsekszik az ember, dehát az én koromban, tet­szik érteni? Doktor: Hány éves? Furulyás: ötvennyolc. Doktor: Ahhoz képest jói bírja ma­gát. Mi a panasza? Furulyás: Misiám van, kérem szé­pen. Doktor: Micsodája? Furulyás: Misiám, vagy mi a nyava­lyának hívják. Állandóan hasogat, fejem búbjától egészen a tal­pamig ... Doktor: Más panasza nincs? Furulyás: Dehogy nincs, kérem szé­pen: nagyon lebegek meg nagyon ver a szivem, ha kocogok. Doktor: Hát akkor ne kocogjon! Furulyás: Olykor-olykor azt is kell. doktor úr. Teszem azt, ha kisza­badul a malac a rekesztékből. csak vissza kell azt terelnem ... Meg hányszor megesik, hogy az ember későn indul az állomásra a vonathoz, aztán ha nem akarja lekésni... tetszik érteni? Doktor: Idefigyeljen, jó ember! Ku­tya baja sincs. Mondja meg őszin­tén, mi a csudát akar tulajdon­képpen ?! Furulyás: Hát... ha ki tetszene ír­ni egy hétre... Igen sürgős dol­gom akadt... Doktor: Mindjárt ezzel kellett volna kezdeni, hiszen emberek va­gyunk ... De hogy csavaros eszű ember, az tény. Csodálatos pa­raszti logikával rendelkezik ... Neve? Furulyás: Furulyás... Furulyás Ádám... Doktor: Furulyás?... Csak nem a Furulyás mérnök úrnak az édes­apja!? Furulyás: Véletlenül éppen az vol­nék, kérem szépen. Doktor: Szép szál, igen művelt fia van. Büszke lehet rá. Furulyás: Hát hiszen az is lennék, doktor úr, de mindig elkövet va­lami marhaságot. Most is miatta kérem az egy hetet, mivel utána kell szállítani a cuccát, miegy­mást ... tetszik tudni? Doktor: Miért, mit követett el? Furulyás: Hát nem olyan égbekiáltó nagy bűnt, de azért... Nem is tu­dom, megmondhatom-e a doktor úrnak, így szemtől szemben... már bocsánat... Doktor: Mondja csak bátran! Furulyás: Éppenséggel nekem mind­egy... Doktor: Nyögje ki már! Furulyás: Az történt ma reggel, hogy ez a bitang kölyök megszökött, meg az, teremtésit a fajtájának! Doktor: Megszökött? ... Kivel? Furulyás: Hiszen éppen itt a bökke­nő... Egyszóval rögvest megtudja a doktor úr, mihelyt hazaér ... Doktor: A feleségemmel? Furulyás: Nem én mondtam, kérem szépen, bocsánat! Doktor: Megölöm!... Megölöm! (El­rohan). Furulyás: Hű, de megvadult! Még­­sincs ennek rejtett hibája! FÜGGÖNY arokkót Maghreb-el- Akszának, vagyis a „legszélsőbb nyu­gatnak“ is nevezik, mert a mohamedán nyugat — Maghreb — legnyugatabbra, az Atlanti-óceán partján fekvő orszá­ga. Az Atlanti-óceán partján négy fontos erődje volt egykor. Ezekről lesz szó az alábbiakban. Valóban forró napok voltak azok 1769-ben, azon a tájon, melyről el szeretnék mondani önöknek egyet s mást. A mohamedán időszámítás szerint az 1183. esztendőben tör­tént. A Szahara tüzes poklából forró, száraz szél indult, átzúdult az At­lasz hágóin és sietésre ösztökélte a végeláthatatlan sorokban vonuló berbereket, kiknek feje fölött a ma­rokkói szultán zászlói lengtek. Mazzagan, a hatalmas portugál parti erődítmény ostromára indul­tak. Teljes kétszázötven évig újra és újra próbálkoztak az erődítmény bevételével. Tehát attól az időpont­tól kezdve, amikor észrevették, hogy a szemfüles portugálok a hullám­korbácsolta szirtekre — aránylag rövid idő alatt — bevehetetlennek látszó erődítményt építettek. Már négy évvel az első építőanyaggal megrakott hajó kikötése után Maz­­zaganon keresztül jutottak el az e­­urópai iparcikkek Marokkóba, cse­rébe az afrikai olajért, bőrökért, fű­szerekért, rézért és aranyért. Az e­­rődítmény szálka volt a szultán sze­mében. Neki is voltak kikötői, és sokszor megfenyegette a portugá­lokat. Közben azonban nagyon is tán ugyanis összevonta csapatait és az erődítmény napjai megszámlál­­tattak — a jövendőmondók szerint is. De mintha csoda történt volnál Mielőtt még a berber törzsek fő­nökei a szultán sátrába gyűltek vol­na az ostrom tervének kidolgozásá­ra, megjelentek a tengeren az el­ső vitorlák és gyorsan távolodtak. Utánuk a többi, és fél óra múlva már ez erődítmény összes védője és lakosa elillant nyugati irányban, az európai partok felé. A berberek hosszú ostromra szá­mítottak, s az erődítmény harc nél­küli feladása nagyon meglepte őket, de azután alig bírtak az örömük­kel. Betörték az őrizetlenül hagyott kapukat. Az erődítmény üres és né­ma utcái hamarosan megteltek da­loló, kiáltozó berberekkel. Szinte visszhangoztak a vastag falak a ré­szeg nevetéstől és a monoton da­loktól. Körülbelül egy órával naplemen­te előtt az egyik előkelő épületből kilépett egy berber szolga és le­ment a pincébe. Egy serpenyő pa­razsat vitt magával, mely fölött még nemrégen az erődítmény új urai számára sütött mésuit, ízes birka­pecsenyét. A hitvány szolga nem feledkezett meg portugál ura pa­rancsáról, a parazsat a kijeíöü helyre szórta, azután kiosont a ház­ból és a Nagy Kapu irányában tá­vozott, mint aki jót végezte «telkét. Az énekszót és a részeg ricsajt hamarosan rémült kiáltozás váltot­ta fel, amikor egész Mazzagcnv alapjaiban megrendült. Az épüle­tek és a falak a levegőbe repültek. . Másnap a berber katonaság el­hagyta a partvidéket. A legbátrabb jól tudta — kémei révén, — hogy harcosok ezrei lelték halálukat a Mazzagan raktárai tele vannak é- romok alatt. Mazzagan a pusztu­­lelmiszerrel, fegyverekkel és a szik- lásnak és a fehér ember álnoksá­­lába vájt ciszternákban sok ezer gának jelképévé lett a berberek hektóliternyi ivóvíz van. A helyőr- szemében. séget kiéheztetni csaknem lehetet- Amikor ötven évvel később egy len volt, és így az ostrom nem sok másik szultán, Mulai Szliman újjá­­sikerrel kecsegtetett. építette az erődítményt, új nevet is 1769 egyik júliusi napján mégis adott neki. Az Atlanti-óceán part­ötvenezer fanatikus berber harcos ján így született újjá El-Brija el-Ja­­állt Mazzagan kapui előtt. A szül- dida néven.

Next

/
Thumbnails
Contents