A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-27 / 39. szám
Egy esős szombat délelőtt ott ült Kinzel úr a kávéházban szokásos kávéja mellett, arányosan megosztva érdeklődését az asztaloknál ülő hölgyek között, amennyiben nem voltak fiatalabbak tizenöt és idősebbek negyvenöt évnél. Eleinte mindenesetre úgy látszott, hogy sűrű ide-odapislogása nem jár eredménnyel. Talán ezt annak is be lehetett tudni, hogy Kinzel úrnak meglehetősen furcsa volt az arca, hoszszú és keskeny, nagy fülekkel és kidülledt szemekkel. Saját magának azonban igencsak tetszett, képmását a tükörben fiatal, álmodozó költők portréjával hasonlította szívesen össze. Most azonban sajnálta, hogy így egyedül kell üldögélnie, s elhatározta, hogy még ma megismerkedik valami csinos nővel. A szomszédos asztalnál ülő két nő közül az egyik figyelmes lett és hoszszabb tekintetet vetett rá. Elegáns volt, csinos, széparcú, és csak úgy sugárzott róla a biztonság, amiből sejteni lehetett, hogy férjnél van. Kinzel úrnak azonban pillanatnyilag közömbös volt a hölgy családi állapota. Egész leplezetlenül bámulni kezdte. Az asszonyka azonban nem sütötte le a szemét, meg sem rebbent selymes szempillája, barátságosan viszonozta Kinzel úr tekintetét. Most barátnője is felhívta figyelmét Kinzel úrra, aki ezt vizsgálódó tekintetéből olvasta ki. És most róla beszéltek, ami arra ösztönözte, hogy hegyezze a fülét, erősen odafigyeljen. — Feltűnő a hasonlatosság közte meg az én Misterem között — sikerült elkapnia a beszélgetésnek egy foszlányát. — Ez a profil... pontosan azok a szemek... hogy mennyire hasonlít, szinte hihetetlen ... A hölgy mosolya egy pillanatig még nyilván Kinzel úrra sugárzott, aztán a szépasszony úgy tett, mintha megfeledkezett volna róla. Micsoda raffináltság! A hölgyek fizettek. Ugyanígy Kinzel úr is s aztán a hölgyek nyomában szintén elhagyta a helyiséget. A hölgy Misterével való hasonlatosság érdekes FEL R. URBAN ismeretség reményét kecsegtette meg előtte; talán az a Mister volt a szépasszony nagy szerelme ... Kinzel úrnak szerencséje volt. Barátnője elbúcsúzott a szépasszonytól, s ez odalépett kocsijához, hogy kinyissa az ajtaTát. — Asszonyom — szólította meg Kinzel úr —, én vagyok az a férfi a kávéházból, aki állítólag annyira hasonlít a maga Misteréhez. Szabad lenne megkérdeznem, ki oz a szerencsés fickó? — Vagy úgy — mondta a nólgy fájdalmas mosollyal. — Az, akire maga engem emlékeztet, sem nem szerencsés, sem nem szerencsétlen. Már nincs az élők sorában. — Fogadja őszinte részvétemet, aszszonyom.- — Elárulhatná, ki volt az? — Inkább nem. Nem szeretném megsérteni. — Ki van zárva. Ellenkezőleg. Nem pótolhatnám a maga Misterét? Különösen, ha úgy hasonlítok hozzá. — Nem, nem, az lehetetlen! — Senki sem pótolhatatlan — mondta Kinzel úr és a szépasszony keze után nyúlt. — Ebben a vele való hasonlóságban a sors kezét látom. A sors küldött. Ha már nem fogadhat el Misterének utódjául, akkor talán elfogadhatna mint hűséges barátot. — Köszönöm, nem — a szépasszony kiszabadította kezét a Kinzel úréból és beszállt a kocsiba. — Akkor legalább árulja el, ki volt az a titokzatos Mister, aki olyan mély nyomot hagyott a szívében — erősködött tovább Kinzel úr. — Hát ha mindenáron tudni akarja, ám legyen. így hívták az újfundlandi kutyámat. De igazán nagyon-nagyon szép kutya volt — és becsapta a kocsi ajtaját. — Kutya! — Kinzel úr felvonított. S aztán dühösen kiabált a szépasszony után: — Vau — vau! Ford. —ta— MIN DOLGOZNAK? BÄB1 Tibor: Újabb patakok forrásait kutatom. BATTA György: Az újságíró-vállogatott taktikai tervét Kisépítem. DUBA Gyula: Régi írásaimhoz új olvasótábort keresek. GÁL Sándor: Osztályon felüli magányosságomban folytatom tánckoreográfiai kísérleteimet. Csikótáncom után a kecske (rím)) tánc) területén, de ha kell visszatáncolok Tisztább havakra. KULCSÁR Ferenc: Nem is tudom ... Édennek nevezzem ...!? KÖVESDI János: András-napra megjelenik... LOVICSEK Béla: A legújabb Csillagszemún. MÉSZÁROS László: Elmondom a magamét. ZS. NAGY Lajos: Az alkoholellenes harc legeredményesebb folytatok előtanulmányokat — zsénagy türelemmel. OZSVALD Árpád: Gyűjteményes munkán... Római-kori éremgyűjteményem rendezgetem. TÖTH László: Vándorutamat folytatom, Ithakából lthakába. VARGA Erzsébet: Festek. Zöld vízfestékkel piros kavicsokat. VARGA Imre: A Crousoe szaltók után Defoe bukfenceit gyűjteményesítem. Megkérdezte: PÁLHÁZYJÓZSEF
