A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-20 / 38. szám
lyós halmazállapotú vizet nem sikerült a Marson kimutatni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Marson nincs, folyékony viz1', mindenesetre figyelemre méltó, hogy a Mariner-felvételek tanulmányozásakor kiszáradt folyómedreket fedeztek fel, s ebből arra következtetnek, hogy valamikor talán folyók is léteztek a bolygón, A Mars pólusain található „hósipkák" mibenlétéről is sok vita folyt. Jelenlegi ismereteink szerint a hósipkák anyaga szilárd halmazállapotú széndioxid (ún. szárazjég) valamint zúzmara és dér. Felmelegedéskor a hósipkák összehuzódnak (a széndioxid és a víz eg; része szublimálódik), lehűléskor pedig ismét kiterjednek. Eddig cseppfo-Az idén nyáron a Mors felszínének két különböző pontján sikeresen talajt értek a Vikingrakétók. A szakemberek és laikusok egyaránt nagy érdeklődéssel várták a Vikingek mérési eredményeit, ami nem meglepő, hiszen annak a problémának a megoldását remélték: vajon van-e élet a vörös bolygón. Az automaták talajmintákat vettek a bolygó felszínéről, s bál nagyon sok figyelemre méltó adattal gyarapították eddigi ismereteinket, sajnos az élet legprimitívebb formáit sem tudták kimutatni. Sőt Jerry Hubbard, a pasadenai sugárhajtómü-laboratórium élettani kutatócsoportjának munkatársa szerint a Viking-2 legújabb mérési adatai teljesen ellentmondanak élő szervezetek esetleges létezésének. Természetesen a döntő szót ma még nem lehet kimondani, de az már bizonyos, hogy a Mars sokkal kevésbé hasonlít a, Földre, mint azt korábban vélték. A Mars felszínén a hőmérséklet igen ingadozó. Az egyenlítő mentén nappal +25 Celsius fok, éjjel —70 —100 Celsius fok körüli hőmérsékletet mértek, míg a sarkokon nappal sem emelkedik a hőmérséklet —50 Celsius fok fölé. A vörös bolygó felülete az egykor erős vulkáni tevékenységről árulkodik, s vulkáni eredetűnek tartják azokat a zöld színárnyalatú köveket is, amelyek sűrűn borítják a Mars felszínét. lacza Valóban gondunk-e a vízhiány-? Közeledik az év vége. Az egész ország. a vállalatok és az intézmények számadást készítenek, kimutatják a gazdasági eredményeket és elkészítik az új távlati terveket. Vannak gondok, amelyeket az év folyamán sikeresen megoldunk, de vannak olyanok is, amelyek már-már megoldhatatlannak tűnnek fel. Ilyen az egész világon, de főleg a nagyvárosokban jelentkező vízhiány. A lapokban számos cikket olvashatunk a megszüntetését sürgető intézkedésekről, de úgy látszik, ez mind hiábavaló. A mi fővárosunkban is, Bratislavában, minden lakótelep lépcsőházában olvasható a figyelmeztetés: szigorúan tilos gépkocsik mosására vizet felhasználni, öntözni a növényeket; a villamosokon, autóbuszokon is arra figyelmeztetnek, hogy takarékoskodjunk a vízzel. Ezek az intézkedések jók, csak sajnos nem sokat segítenek, mert még nagyon kevesen vannak, akik gondjuknak tekintik a vízhiányt. A lakótelepeken egyesek továbbra is megmossák gépkocsijukat. Igaz, nem a főcsapból és nem gumitömlővel, kannákban hordják ki a vizet a lakásból, mert szerintük ez már így takarékosság. A növények öntözése is mértéktelen. Azt senkitől nem kívánhatjuk, hogy ne öntözze a növényeket, de azt igen, hogy az erkélyről ne zúdítsunk vízzuhatagot a lenti lakó fejére! Hogy valóban gond-e a vízhiány, ebben erősen kételkedni kezdtem, amikör több ízben is végigmentem a Fa utcán. Nagy a vízhiány, mondjuk, de ott napok óta széles patakban folyik el a víz. És ez senkinek nem tűnik fel. Lehetséges ez? Magánszemélyeknek szigorú büntetés, sőt pénzbírság jár a szabálysértésért, némelyik vállalat felettesei meg tétlenül nézik a pazarlást. Kiszámítottam, hogy ha egy egyszerű, kétcentiméteres csőből egy perc alatt négy, egy óra alatt kétszáznegyven, huszonnégy óra alatt pedig már körülbelül ötezernyolcszáz liter víz folyik el (koronában kifejezve háromszáznegyyennyolc korona), akkor mennyi folyik el egy tizcentiméteres csőből, amelyből már majdnem egy hete ömlik ki a semmibe a drága, aranyat érő víz? Szerintem ennyi elpocsékolt víz néhány napra elegendő lenne égy nagy lakótelep lakóinak. Szólnom kell még egy további nagyon fontos tényezőről, a vízcsapok karbantartásáról. Tudjuk, hogy fővárosunkban minden épületnek van házkezelősége. Ezek kötelessége körzetenként kijavíttatni a bejelentett hibát. Sajnos, ami a vízcsapok javítását és karbantartását illeti, a házkezelőségek nem teljesítik feladatukat. Ugyanis mintha számukra egyáltalán nem jelentene gondot a vízhiány, nem veszik figyelembe a hibabejelentéseket, nem érdekli őket, hogy a csapból vagy tartályból elfolyik a víz. Szerintük minden lakónak vízcsapszakértőnek vagy karbantartónak kell lennie, különben hetekig vagy hónapokig folyik el a csapból a drága víz. Ilyen és hasonló hibák azonnali kijavítása is ott szerepelhetne a házkezelőségek 1977. évi munkatervében, hiszen a vízhiányra és a takarékosságra figyelmeztető rendelkezéseket ők függesztik ki a lakótelepeken ! Ha az elkövetkező években nem történik valamilyen változás, a vízhiány gondunk marad továbbra is, — p—
