A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-02-06 / 37. szám

JO HANNS RÖSLER Tudásszomj Barátomnak, Karinak valami infor­mációra volt szüksége: tudni szerette volna, hogyan írnak helyesen egy szót, úgy-e, hogy „bürokrácia“ vagy úgy, hogy „bürográcia". S mivel nincs ott­hon egyetlen szótára sem, de meg nem is szándékozik vásárolni, elhatá­rozta, hogy elmegy a városi könyvtár­ba s ott megnézi ezt a szót egy szó­tárban. Bemegy tehát az épületbe. A bejá­ratnál bizalmatlanul méri végig a por­tás. — Hova igyekszik? — kérdezi?-- A könyvtárba — hangzik Kari válasza. — Akkor tessék erre egyenesen ezen a középső folyosón, aztán jobbra. Az ajtó mögött újabb portás. Rá­szól Karira: — Botot, esernyőt tessék betenni a ruhatárba.-- Bocsánat — rebegi Kari —, én csak egy pillanatra ugrok be, csak valamit megnézek, mindjárt itt va­gyok ... — Boto, ernyőt lerakni! — De hiszen én csak ... — A szabály az szabály! Itt a ru­határi szám — s tépi ki az esernyőt Kari kezéből. Helyette ruhatári számot kap. Csak ozután mehet tovább. Me­­gintcsak a középső folyosón a szem­ben levő ajtó felé. Mögötte újabb portás: — Hova? — A könyvtárba. — Ez a könyvtár. Mire van szüksé­ge? Hova akar menni? —Szeretném megnézni az értelmező szótárban egy szónak az írásmódját. — Vagyis valamit el akar olvasni? — Igen. — Akkor tessék az olvasóterembe, harmadik ajtó jobbra. Kari felmegy a második emeletre s igyekszik a harmadik ajtó felé jobb­ra. Egyenruhás férfi állja el az útját: — Kérem az igazolványt! — Miféle igazolványt? — A könyvtárlátogatói igazolványt. — Az nekem nincs. — Anélkül nem mehet tovább. De kiállítják a harmadik emeleten, negye­dik ajtó jobbra. — De én csak egy szót szeretnék ... — Igazolványok kiadása a harmadik emeleten, negyedik ajtó jobbra! Kari felkapaszkodik a harmadik e­­meletre. Húsz percet kell várnia, amíg sorra kerül. — Mit tetszik, kérem? — Szeretném kiváltani a könyvtár­látogatói igazolványt. — Egész évre? — Nem, csak egy napra. — Melyik napra? — Mára. — Az nem megy! — Miért? — Egy napra szóló igazolványokat csak délelőtt adunk ki, tíz és tizenegy óra között. Most pedig már dél van. Kari barátom kezd kissé ideges len­ni. Fejcsóválva tekint a hivatalnokra: — Akkor miért tartanak nyitva? — Azok számára, akiknek sürgősen szükségük van igazolványra. — Nekem nagyon sürgősen szüksé­gem lenne ró. — Akkor kérvényt kell benyújtania. Nyomtatványt az ötödik emeleten kap­hat, tizedik ajtó balra. A kérvényhez csatolni kell születési anayakönyvi ki­vonatot, a rendőrségi bejelentőlapot, az erkölcsi bizonyítványt és egy iga­zolást, hogy nincs adóhátraléka. — De uram — kiált fel Kari dü­hösen —, én nem akarok az önök egyesületének tiszteletbeli tagja lenni! Én csak bele akarok nézni egy szó­tárba, egyetlenegy szót szeretnék kike­resni ! — Hiszen ehhez nincs szüksége könyvtórlátogatói igazolványra! — De az az ember az olvasóterem­ben ... — Mit akar maga az olvasóterem­ben? Hiszen nem akarja olvasni azt a szótárt, csak belenézni. Ezt megte­heti igazolvány nélkül' is, az etimoló­giai osztályon, földszint A ajtó. Kari botorkál lefelé a lépcsőn a földszintre. Az A ajtó előtt nem áll senki. Bemegy tehát, anélkül, hogy va­laki is útját állná, és odalép az ab­lakhoz. — Kaphatnák egy szótárt? — Előbb alá kell írnia egy kérőla­pot! Kari aláírja a nyomtatványt, a tiszt­viselő ráüti a bélyegzőt, hogy „Enge­délyezve,“ aztán megint odatolja elé: — Most pedig pontosan tüntesse fel, mire van szüksége. Kari kitölti a kérőlapot. Odaírja: „Szótár". Átadja a nyomtatványt s kap egy sorszámot. — öljön le, amíg szólítjuk a szá­mát. — Kari sorszáma 234. A tisztvi­selő éppen kiszól: — Kérem a 27-től 38-ig terjedő szá­mokat! Egy óra múlva Kari halija: — Kérem 234—244-es számokat! Rohan az ablakhoz, s már előre ö­­rül a könyvnek. De csak a kérőlapját kapja vissza. Ezt olvassa rajta: „Hiá­nyoznak a közelebbi adatok!" — Hogyhogy? — kérdezi.-w Pontosan fel kell írnia, milyen szótárt akar. Vannak nálunk társalgá­si szótárak, idiómagyűjtemények, etimo­lógiai szótárak, szinonímaszótárak s még vagy kétszózféle különböző szak­szótár és lexikon. — Nekem ez túlságosan magas és komplikált. Egy egészen közönséges szótárra van szükségem, mert szeret­ném megnézni, hogy kell egy szót ír­ni! — Hát akor magának elég a he­lyesírási szótár... — Persze — hagyja rá Kari és rög­tön kitölt egy új kérőlapot. Ezúttal a 987-es sorszámot kapja, és további két órát kell várnia. Végül ott tartja a kezében a szó­tárt és lázasan keresi a „bürokrácia“ szót. Olvassa: „Büdös — büdösség — büdzsé — büfé — bükk —bükkmakk — bükköny — bűn — bőnbakk — büntető törvénykönyv — bűntudat..." Végigolvassa a hasábot, a szavakat fent, lent, de azt a szót, hogy „bü­rokrácia" nem találja. Viszi vissza a könyvet az ablakhoz: — Itt valami hiányzik! Nincs benne a „bürokrácia“ szó. — Kizárt dolog — mondja a tiszt­viselő és gyanakodva néz Karira. — Adja ide azt a könyvet... na persze, itt hiányzik egy egész lap! — No látja — mondja Kari büsz­kén, hogy igaza volt. De korai volt az öröme. A tisztviselő szúrós szemmel néz rá: — Mikor kölcsönözte ki ezt a köny­vet? — kérdezi szigorúan. — Mi akar ez lenni, vicc?! — cso­dálkozik Kari. — Hiszen pór perccel ezelőtt maga nyomta a kezembe. — Én csak a kérőlapokat meg a számokat figyelem. Mikor kölcsönözte ki hát ezt a könyvet? — Talán tíz perccel ezelőtt. — Akkor meg kell fizetnie a könyv értékét. A károsodást ugyanis azonnal jelenteni kell a kötet átvételekor. A ké­rőlap aláírásával kifejezte egyetérté­sét a kölcsönzési feltételekkel. Hová jutnánk, ha mindenki kitépne oldala­kat a kötetekből?! Kari nem szól semmit. Nem is tud. Fejébe száll a vér és elvágódik. Ami­kor magához tér, a rendőrségi fogda padján ül, s ott áll előtte az őr. — Kér valamit? írószert vagy vala­mi könyvet? — kérdezi. — Igen — mondja gyorsan Kari megkönnyebbülten és felsóhajt: — Hozzon nekem egy helyesírási szótárt. Szabadlábon húsz tisztviselőnek kellett könyörögnöm, tíz nyomtatványt kitölte­­nem, öt órát vártam, s a végén nem kaptam meg, amire szükségem van. Most itt ülök a fogdában, szeretném tudni, meddig tart ez itt. Pár perc múlva Kari kezében ott az értelmező szótár, és olvassa: Bürok­rácia — a hivatali formaságokhoz me­reven ragaszkodó, lélektelen, gépies, kicsinyeskedő, hosszadalmas és nehéz­kes ügyintézés. Ford. —ta— 22

Next

/
Thumbnails
Contents