A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-02-06 / 37. szám

Csaknem hetven éve a rajz, a festés megszáliotja. Elkötelezett művész volt és az is maradt. Nehéz időket élt meg, aktív szerepet játszott a fasizmus elleni harcban, élete veszélyeztetésével végezte el a rábízott feladatokat. Talán ezért kegyesebb hozzá a sors most, 75 éves korában. Kegyesebb olyan vonatkozásban, hogy még ma is alkot, fest, rajzot termékenyen, fiatalos lelkesedéssel.

— Egészségére és erre a hetvenöt esztendőre — emelem poharam a műtermében.

— Hetvenöt? Én hatvannak sem érzem magam ...

Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. A hetvenöt esztendő lehet sok, de miért tenne, ha valaki egészséges, megőrizte szellemi frissességét, humorát, víg kedélyét, alkotó- és elbeszélőkészség ét?

— Hogy mindezt mindek köszönhetem? — kérdez vissza. — Talán annak, hogy mindig szívesen festettem a nőket — kacsint pajzánul a hetvenöt éves szem.

— Első szerelmem? Régen volt. Az elsőt követe a többi.

Szerelmek, kalandok, modellek, emlékek. Prága, Berlin, Párizs... hogy mást ne is említsünk. Az emlékek közül néhány most is ott van a műterem falán.

— fob nőt festettem, mint férfit — vallja be igazi férfi dicsekedéssel. — Az arány körülbelül száz az egyhez.

Az arány jó. Ám nemcsak ez a titko, hogy annyira fiatalos tudott maradni. A sportolásnak is kôszônhetiľ

— A Dunát ugyan sosem úsztam át, mindig levitt a sodra, pedig utász is voltam a most épülő nemzeti galéria helyén állt kaszárnyában.

A nőkön kívül a futball, a turisztika és a hegymászás volt a nagy szerelme.

— Igazi nagy csapatokban rúgtam a labdát, de többnyire álnéven. A hegyekben vezető voltam, sok sziklafalat megmásztunk. Jót tett a sportolás, most is jót tesz. Kirándulok a hegyekbe, télen sízek. De ezt jobb ha az orvosom nem tudja meg — nevet vidáman.

Mondom, kellene egy fénykép róla.

— Az nincs, de rajzolok egy karikatúrát magamról, jó? Egy pillanat alatt megvan — jelenti ki és máris asztalhoz ül, kezében a ceruza és szédületesen gyors vonásokkal készíti el a rajzot. Aztán még egyet. Egyet profilból, egyet előlnézetben. Remek iramban, gyors vonalakkal. Lám, rajzkészségét nem koptatta meg a hetvenöt év.

— Hogy mióta rajzolok? Talán születésem óta. Az első emlékem hatéves koromból való. Anyám valamint igazított a varrógépen csavarhúzóval. Én a ház vakolatát vettem munkába vele. Belevakaram első „igazi művemet. Vagyis anélkül, hogy ezt akkor méq tudtam volna, sgrafittót „alkottam“ Anyám nem pártfogolta ezerirányú művésztörekvésemet, sőt kijelentette, ha még egyszer megteszem, letépi a fülem.

Másik gyermekkori emlékem nem sokkal későbbi keletű. Újságban közölt fénykép alapján a padlóra krétával lerajzoltam az akkor nagy szenzációt jelentő Zeppelin léghajót. A műalkotást látta az egyik bosnyák. Tudja, kik voltak a bosnyákok? Kosárral a

WERNER-KRÁĽIMRE 75 éves

A vers megjelent a Zsolna és vidéke című lapban, az illusztráció is.

Sok jó barátom volt a képzőművészek, festők között, Kernstock Károly, Poór Bertalan, Tihanyi, Vaszari Gábor (később író lett, de jól rajzolt, • festett), Nemes Bandi és még sokan mások.

Weiner-Kráľ Imre Budapesten is erőteljesen bekapcsolódott a fasizmus elleni harcba, részt vett a politikai életben, és politikai meggyőződését képein is elkötelezetten hirdette.

— Már iskoláskoromban baloldali gondolkodású voltam, aminek az lett az eredménye, hogy kicsaptak az iskolából. Elkerültem Körmöcre, majd a következő esztendőben Lőcsén érettségiztem.

Az érettségi után beiratkozott Brnóban a műszaki főiskola műépítészeti szakára. De igazi szerelme továbbra is a festészet maradt.

Kiutazott Párizsba, ahol Lőrincz Gyulával is találkozott. Itt bekerül a francia művészeti világ légkörébe és nagy hatással vannak rá Matesse, Brque, Leger Picasso, Murillo, az impresszionisták, szürrealisták, futuristák. Ismerkedett az absztrakt művészettel, ez a kacérkodás azonban nem sokáig tart, ismét visszaevez a realizmus vizeire. Megélhetési gondjai vannak, profi futballista és edző. Párizsban, másodhegedűs az egyik külvárosi kávéházban, rakodómunkás és még sok egyéb, hogy pénzt keressen vászonra, festékre. E- csetje alól egy-másra kerülnek ki a szebbnél szebb alkotások. Aztán hazatér. Közös kiállítást rendez Lőricz Gyulával, tagja lesz a szlovenszkói magyar képzőművészek egyesületének. Megfesti Fraňo Kráľ és Peter Jilemnický portréját, grafikai lapjain megörökíti a régi Pozsonyt. A Vödric, a Pozsonyi udvar, Az utca éneke tartoznak legjobb alkotásai közé.

Még a legsikerültebb munkáinak a felsorolása is igen hosszadalmas volna, és egész könyvet lehetne írni politikai tevékenységéről. Kalandos, színes volt a most hetvenöt éves Weiner Imre életútja, mint ahogy művészi palettája is sokszínű,- tarka. S ha nem is dédelgetjük a művészt — erre nem is tart igényt —, de becsüljük mint iqaz embert, becsüljük műveit, alkotásait. os

nyakukban járták az utcákat és árulták a portékájukat. Volt a kosárban minden, fésű, csat, tű, cérna és még sok egyéb. Szóval, egy ilyen bosnyák azt mondta az anyámnak: A maga fia zseniális. Azóta sem kaptam ilyen dicséretet. Hétéves lehettem.

összefüggően, folyékonyan mondja a történeteket, alig győzöm írni. Próbálom tartani az iramot, egyszerre csak rámszól:

— Gyorsírással jobban menne. Én az

iskolában hamadikos koromban versenyt nyertem, kaptam érte két Vörösmarty-kötetet.

Pontosan emlékezik gyermekkori, iskolai emlékeire, neveket, dátumokat idéz tucatjával.

— Illusztrációkat már a főreáliskolán rajzolgattam. Egyszer Letz Istvánnak az első világháború második esztendejében megjelent egy költeménye. Megkért, hogy illusztráljam. Azt hiszem, ez volt az első vagy a második verse.

t,

21