A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-02-06 / 37. szám
HOL VAN MÁR A KURTA SZOKNYA? — Mi járatban van? — kérdezi a néni, akit előzőleg hangos „jónapottal" késztettem megállásra a falu végén. — Egy asszonyt keresek, akit a lánykori nevén Ruzsik Valinak hívnak. Ismeri? — Hát persze! Ott laknak abban a piros házban — mutatja. — Innen éppen odalát. De az asszony most biztosan nincs otthon. Keresse valahol a határban ... Ugyan, ki lenne olyan bolond, hogy elinduljon a határba, hogy egy húsz évvel ezelőtti fénykép alapján megtaláljon valakit? Azt hiszem, nem létezik ilyen magabiztos ember, de nekünk most nincs is szükségünk arra, hogy ebbe a lehetetlennek tűnő vállalkozásba fogjunk: a piros ház udvarán meglehetősen nagy a sürgés-forgás. Nem is egy, hanem három férfi sürgölődik az új bornak előkészített hordók körül. Vajon melyikük a Ruzsik Vali férje? Természetesen a házigazda, aki meg sem várja, hogy elmondjam jövetelem célját, beljebb invitált: — Dávid Géza vagyok — mutatkozik be, s poharat tesz elém. Hamarosan kiderül, hogy annak a régi, húsz évvel ezelőtti tánccsoportnak ő is tagja volt. . . A sikeničkai (kisgyarmati) Ruzsik Valit ugyanis annak idején, lapunk „hőskorában“, fellépés előtt, a štúrovói (párkányi) dunahídon örökítette meg fényképészünk. Igen, fellépés előtt, mert akkor még a „kurtaszoknyás birodalomban", s itt a dimbes-dombos Kisgyarmaton is volt tánccsoport meg énekkar. Ma már nincs ... Dávid Géza, aki gépészként dolgozik a párkányi papírgyárban, közben a csoport felbomlásának az okait boncolgatja: hogy akkor — húsz évvel ezelőtt — még itthon volt a fiatalság, most meg már szinte mindenk^más falvakba, városokba jár dolgozni, hogy nincs megfelelő, szakképzett vezető, aki a csoportot irányítaná stb. De minket most elsősorban nem ez érdekel. Mindenekelőtt egy kérdésre várunk választ: mi lett a kisgyarmati Ruzsik Valival, hová jutott húsz esztendő alatt? — Ezerkilencszázötvenkilencben házasodtunk össze — kezdené a történetet Dávid Géza, amikor hirtelen egy életvidám kislány „robban be" közénk. — Hát téged hogy hívnak? — kérdezem, bár mindjárt fölfedezem, hogy nagyon hasonlít Ruzsik Valinak húsz évvel ezelőtt a Hétben megjelent fényképére. — Dávid Györgyinek — feleli a kislány, s mindjárt azt is megállapíthatom, hogy nem olyan fajta gyerekkel állok szemben, akiből harapófogóval kell kihúzni a szót. Hamarosan megtudom, hogy ötödikes, hogy Párkányba jár iskolába, hogy a bizonyítványában csupa egyesek voltak és hogy nagyon büszke a piros házra, amelyben apukával és anyukával hármasban lakik. Hogy mért piros ez a ház? Mert piros a tégla. A piros ház pedig sok-sok piros téglából készült, illetve készül, mert Dávidék még mindig építkeznek. Györgyi arra is vállalakozik, hogy kimegy a határba, s előkeríti édesanyját. Sötét van, mire mindketten hazakerülnek, s a kérdésre — mi történt Ruzsik Valival az elmúlt húsz esztendő alatt? — választ kapok: — Tulajdonképpen semmi. Csak éppen férjhez ment, a férjével közösen házat építenek, s nevelik azt a vidám kislányt, akinek a Györgyi nevet adták. Ruzsik Vali csak élt a hétköznapok sűrűjében. Élt és dolgozott. Kell ennél több? VARGA ERZSÉBET ÚJ szú SZLOVÁKIA KOMMUN' Kedves Főszerkesztő Elvtárs, Kedves Elvtársak, Kollégák a Hét szerkesztőségében I A Hét című hetilap megjelenésének 20. évfordulója alkalmából fogadják szívből jövő jókívánságainkat. Nagyra értékeljük azt a munkát, amelyet az eltelt két évtized alatt végeztek hazánk magyar nemzetiségű dolgozóinak ideológiai és kulturális nevelésében, örülünk annak, hogy hetilapjuk egyre tartalmasabb és vonzóbb, s írásaikat a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség szelleme hatja át. Magam és az Új Szó egész kollektívája nevében kívánom önöknek, hogy az elkövetkező években még hatékonyabban járuljanak hozzá társadalmi és kultúrpolitikai feladataink megvalósításához. Elvtársi üdvözlettel: Dr. RABAY ZOLTÁN, CSc. az Új Szó főszerkesztője VJETRARAT Kedves Elvtársak! Forró szeretettel köszöntjük a Hét szerkesztőségét megjelenésének 20. évfordulója alkalmából. Két évtized óta a proletár internacionalizmus szellemében végzett munkájuk termékeny talajra talált a csehszlovákiai magyar dolgozók körében, akik hazánk testvéri nemzeteivel és többi nemzetiségével szoros együttműködésben következetesen és határozottan váltják valóra Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját. A szocialista kultúra sokrétű terjesztése terén kifejtett érdemdús tevékenységükkel nagyban hozzájárultak nemcsak a forradalmi és népi hagyományok továbbéltetésében, hanem a népben rejlő tehetségek felkarolásához, nemzetiségi irodalmunk kibontakoztatásához is. Tiszta szívből kívánjuk szerkesztőségüknek, hogy a jövőben nemes küldetésükhöz híven — a CSKP politikájának szellemében, a csehszlovák—szovjet barátság egyre mélyrehatóbb ápolásával — mind szebb és gyümölcsözőbb sikereket érjenek el. DÉNES FERENC a Szovjetbarát főszerkesztője D l|S ta neveles Kedves Elvtársak! Szeretettel köszöntjük testvérlapunkat, a Hetet, megjelenésének 20. évfordulója alkalmából. Teljes joggal beszélhetünk testvérlapról, hiszen alapvető céljaink — a társadalmi tudat formálása s ezzel a fejlett szocialista társadalom szolgálata — közösek, összekapcsol minket az azonos nyelvi művelődési közeg és a nagyjában egyazon olvasótábor. A ,,Hét", hasonlóan mint a Szocialista Nevelés, jövőnket készíti elő. Most, amikor gratulálunk sikeres munkájukhoz, erre a jövőre gondolunk, mely a sokoldalúan fejlett szocialista személyiség névelését igényli. Ennek érdekében a Hét az elmúlt két évtized során is jelentős tevékenységet fejtett ki és kívánjuk, hogy az előttünk álló sok-sok munkából a lehető legjobb színvonalon vegye ki részét a szerkesztőség minden belső és külső munkatársa. További sikeres munkát kívánunk. Elvtársi üdvözlettel Dr. MÓZSI FERENC, CSc. a Szocialista Nevelés felelős szerkesztője A
