A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-29 / 36. szám
/4UÓ-/1/POR ### Egyértelmű nem volt a válasz még nem is olyan régen arra a kérdésre, hogy van-e mód izomátültetésre. Az állatkísérletek mindig azonos eredménnyel jártak: a környező szövetektől elválasztott átültetett izomszövet oxigénhiány következtében gyorsan elpusztult. Bármily rövid időre is maradt vérellátás nélkül az izom, rostjai felbomlottak, elhaltak. Pedig mennyi embernek lenne szüksége arra, hogy sérült izmainak működését helyreállítsák, az elpusztultat újjal pótolják. Sajnos az izomsérülések gyakoriak, a súlyosan károsodott izom viszont nem regenerálódik, a sérülés helyén kollagén-rostokból durva heg képződik, és ennek bénulás a következménye: az ilyen izom végleg elveszíti összehúzódó képességét. Miként lehetne a sérült — vagy az átültetett izmot önálló regenerálódásra, tartós megtapadásra késztetni? Ez a kérdés foglalkoztatja már régóta A. Sztugyitszkij szovjet tudóst. Az alábbiakban beszámolunk legújabb eredményeiről. Sztugyitszkij az akaratunktól füg-A TELJES IZOM (1) számos izomrostot (2) foglal magában, s valamennyit tok (3) borítja. A rostokat izomfonalak (librillumok, 4) alkotják, ezekben a vastagabb szálacskák (5) a miozin, a vékonyabbak (6) az aktin nevű fehérjét tartalmazzák. építik fel aztán másodszor is az izomszövetet. A mioblasztok-bói először izomcsövecskék képződnek, ezekben jelennek meg az izomfonalak, a fibrillumok. (Az embrióban hasonló folyamatok zajlanak le.) Az is valószínűnek látszik, hogy a feldarabolt izomszövetből (a rostokat borító tok alól) kiszabadulnak a szatellit-sejtek osztódni kezdenek, majd létrehozzák a mioblosztot. A feldarabolt és regenerálódott izomzat különleges, plasztikus állapotban van, megszaporodik benne a sejtosztódásban döntő fontosságú nukleinsav, többféle enzim és fehérje. Míg egyébként a szaporodó sejtek, friss, fejlődő szövetek az átlagosnál jóval érzékenyebbek az ionizáló sugárzásra, ez a regenerálódó izomzat inkább sugártűrő, sőt egyéb szöveteket is véd (bizonyos mértékben) a sugárártalmaktól. A továbbiakban kiderült, hogy nemcsak a feldarabolt izomszövet viseli el az átültetést, hanem az is, amelyiket elvágják mozgató idegének tövétől — a megfelelő idegdúctól; az idegpálya egy idő után ismét összenő, és zavartalanul továbbműködik. A kellően előkészített izom át-AZ IZOMÁTÜLTETÉSRÖL gő mozgásokat végző harántcsíkolt izmokat (ilyenek például a végtagokat mozgató izmok is) tanulmányozta. Amint a mellékelt ábra (1) is szemlélteti, az izom rostok kötegéből áll. Az egyes rostokat borító tok belső felületén ún. szatellit-sejtek találhatók, amelyeket pusztán a sejthártya választ el a rostoktól. Feltehető, hogy ezek a sejtek tulajdonképpen szaporodásra képes izomszövetrészek, s lehetővé teszik az izomrostok fejlődését és talán segíthetnek a regenerálódásban is. Sztugyitszkij kísérleteinek első szakasza érdekes tapasztalattal zárult: kiderült, hogy a korábban kisebb sérülést (szúrást, bevágást) .átvészelt* izom nagyobb, súlyosabb vágást is úgy visel el, hogy annak helyén nem heg keletkezik, hanem új izomrostok képződnek, s a működés zavartalan marad. Ezután merészebb próbálkozások következtek. Kísérleti állatok (csirke, patkány) egy-egy izmát eltávolították és apró darabokra vagdalták, majd visszaültették eredeti helyére. Három-négy hét múlva az összevagdalt szövet helyén új, bár az eredetinél valamivel kisebb izmot találtak, amely villamos áram hatására összerándult. A feldarabolt és a helyére visszaültetett izomrostokban végbemenő folyamatok elemzéséből kitűnt, hogy az átalakulás a rostok lényegét illeti. A feldarabolással külön sejtek, mioblasztok alakulnak ki, s ezek ültetésének sikere nagymértékben függ a környező szövetek állapotától is. Sztugyitszkij munkatársa, R. P. Zsenyovszkaja bebizonyította, hogy a környező szövetek, erek, idegek elroncsolódása, károsodása esetén a beültetendő izom és a környező izmok között kötőszövet (heg) képződik. AZ IZOMROST FELÉPÍTÉSE ÉS KERESZTMETSZETE. A rostot tok (1) borítja, alatta a tok belhártyája (2), a szatellit-sejtek (3) és a sejtmagok (4) találhatók. Az izomrost keresztmetszetén a fehérjeszintézis műhelyét, a riboszómát (5), az izomsejt magját (6), erőművét, a mitokondriumot (7), a szatellitsejt mitokondriumát (8), a szabad ríboszámákat (9), a sejt Golgi-szervét (10), a szatellit-sejt magvát (11), a sejt hálózatos rendszerét (plazmatikus retikulum 12), és az izomfonalakat (13) láthatjuk. GUMIABRONCS ÉS BIZTONSÁG Kevés szerkezeti eleme van az autónak, amely olyan lényeges változásokon ment át, mint a gumiabroncs. A „gumivirslis* kocsikeréktől a legújabb gumiabroncsig hosszú volt az út. Képeinkkel a legújabb típusú gumiabroncsokat' kívánjuk szemléltetni. A stabilitás növelésének érdekében a gumiabroncsok — magasságukhoz képest — egyre szélesebbek. Néhány évvel ezelőtt még újdonságnak számított az ún. 70-es gumiabroncs (ami annyit jelent, hogy az abroncs magassága 70 százaléka a szélességnek), ma viszont a legújabb sportautókra már 50-es abroncsokat szerelnek, amelyek kétszer olyan szélesek mint magasak. Sok előnye mellett a széles gumiabroncs új problémát is hozott: a „vízszánkozás" veszélyét. A széles gumiabroncs hajlamosabb arra, hogy már kisebb sebesség esetén is .felússzon" az útfelület vízrétegére. Ennek leküzdésére különleges profilú gumiabroncsokat alakítottak ki. A Dunlop SP abroncs kinyomja a vizet a kerék alól. 26
