A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-08 / 34. szám
Nemrégiben egy szövetkezeti elnökkel beszélgettem arról, hogy a mezőgazdasági termelés mai és holnapi feladatait jól képzett szakemberek nélkül nemigen lehet teljesíteni. A sokéves tapasztalat ugyan átsegítheti a képesítés nélküli vezetőket ideig-óráig az egyre igényesebb tennivalókon, azonban — távolabbra nézve — ez nem látszik véglegesíthető megoldásnak. Ebben az imént említett szövetkezeti elnökkel egyetértettünk. — De — mondta nem sokkal később — a szakember nem olyan mint a kabát; nem lehet a fogasról leakasztani. mondom, hogy Meléte Gömörhorka felett a .hegyen* található. Kicsi falu, az 1971 -es népszámláláskor mindössze 326 lakója volt. — Ma már kevesebb — mondja Kövesdi István. — Ügy 310-en lehetünk még. Közben elkészült a hevenyészett statisztika. Ebből kiderül, hogy ez a kicsi közösség az említett idő alatt három egyetemi vagy főiskolai műveltségű, s huszonnégy középiskolát végzett nőt és férfit bocsájtott útjára. Ha jól számolom, ez az összlakosságnak majdcsaknem a tíz százaléka. Egy ilyen kicsi közösségre méretezve mindez jelentős szellemi bázisnak számít. Szakmai, tár-A kulturális élet felől érdeklődve, megtudtam, hogy a különböző rendezvényeket szívesen látogatják az emberek. Ha valami műsor van, mindig megtelik a kultúrház. — S mire futja a maguk erejéből? — Évente egy-egy színdarabra. De arra se mindig. Az utóbbi években ebből a kicsi faluból nyolc család költözött el — mind fiatalok. Melétéhez viszonyítva Pelsőc a maga 2700 lakójával szinte már nem is falu, hanem város. Ennek ellenére, vagy Í mí D ÍÜJ D Kövesd/ István Ez így igaz, gondoltam, de ha a szakember nem olyan, mint a kabát, hanem becsesebb, akkor legyen gondunk a nevelésére, megszerzésére és megtartására. Később afelől kezdtem töprengeni, hogy valóban olyan kevés lenne a szakemberünk? Hiszen a mai falu megváltozott arcélének egyik markáns vonását éppen a paraszti sorból értelmiségi sorba lépő fiatalok százai rajzolják elénk. Olyan kirajzásnak vagyunk a tanúi, amelyre nem volt példa a parasztság történetében. S ennek ellenére falvainkban hiány mutatkozik, s ez a hiány nem csupán a termelésben, de a társadalmi és a kulturális életben is érezhető. Ezen ellentmondás okait kifürkészni, összegyűjteni elérkezettnek látszik az idő. Melétén a HNB elnökével Kövesdi Istvánnal legelőbb azt vesszük számba, hogy hányon végeztek főiskolát, egyetemet, s hogy hányán érettségiztek a faluban az ötvenes- évek elejétől mostanáig. Míg az elnök sorra veszi a falut, el-Szmerek Gyula sadalmi és kulturális feladatokhoz egyaránt volna miből válogatni. De még sincs. Ahogy a névsort magam elé teszem, és sorra mondom a neveket, Kövesdi István majdnem mindegyik kimondott név után ugyanazzal a mondattal válaszol: — Elment a faluból. Kiderül, hogy a 24 érettségizett közül tízen végleg elköltöztek Melétéről — a három diplomás is —, hárman dolgoznak az egyesített szövetkezetben különböző beosztásban, a többiek pedig .ingáznak*, kijárnak dolgozni a faluból. Főiskolára, egyetemre jelenleg senki sem jár a faluból; különböző középiskolákba hatan tanulnak. Az összképhez tartozik még az iskola és az óvoda, amely — főleg a tanítók révén — a falu társadalmi és kulturális életéből a legtöbbet vállalt és vállal. De ha elkészül Gömörhorkán az új iskola, ez, az itteni megszűnik. — Pedig — mondja a HNB elnöke — szép, korszerűen berendezett iskola a miénk. Jobban szeretnénk, ha a gyerekek továbbra is itt tanulnának. izuicei kép
