A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-01 / 33. szám
A minap egy olyan emberrel találkoztam, aki fittyet hányva a nyugdíjkorhatárra, hetvetnöt esztendős koráig dolgozott. E tiszteletre méltó tényhez még több is hozzátartozik. Ez az ember, akit Rudolf Adamecnek hívnak, még csak a nyugdíjjáradékra sem tartott igényt, mondván: minek nekem a nyugdíj, ha munkámért fizetést kapok, és vannak nálam rászorultabb nyugdíjasok is. Ugyanez az ember, 1910-ben, frissen szabadult géplakatosként elindult Seredről gyalog Budapestre, munkát vállalt, és belépett a Szociáldemokrata Pártba. Tudni kell, hogy szakmája akkor aranyat ért, így hát nem is fizették rosszul. Alig egy év múlva Bécsbe ment, mert úgy hallotta, ott vérbelibb a baloldali mozgalom. Ott dolgozott tovább, közben elvégezte a gépipari iskolát, aztán bekerült a baloldali mozgalom sűrűjébe, tagja lett az ottani bolsevista pártnak. Szakított a szocdem mozgalommal. Együtt dolgozott Rosa Luxemburggal, Liebknechttel, Ernst Thölmannal. És itt találkozott először Leninnel, aki Svájcba utazva Bécsben többször megállt, és arról tárgyalt a baloldali mozgalom résztvevőivel, miért nem szabad csatlakozniuk a már elkerülhetetlennek látszó világháború hangulathoz. A háború kitört és Rudolf Adamecet kérdezés nélkül besorozták, a Kárpátokba vezényelték, ahol neki és harmincegy társának az volt a legfőbb gondja, hogyan kerüljék el a harcot. Sikerült átszökniük az oroszokhoz, illetve sikerült önként hadifogságba esniük. A kozákok Kijevbe vitték őket. KÉTSZER TALÁLKOZOTT S mert Rudolf Adamec két vasas szakmának is mestere volt. könnyen és gyorsan munkát vállalhatott. Kijevből Moszkvába, Moszkából Pétervárra ment, ahol a Putyilov-üzemekben dolgozott. Ez fegyvergyár volt. Oroszország felett ekkor már a forradalom felhői gyülekeztek, harcok is voltak már néhány helyen. Egy napon a fegyvergyárban megjelent Lenin. Beszédet mondott. Tízezrek hallgatták. Harcba szólította őket. Azt mondta: mi győzünk-e vagy az ellenség, az elsősorban rajtatok, népes fegyvergyáriakon múlik. És a fegyvergyáriak esküt tettek Leninnek: harcolni fogunk a forradalomért.’ Rudolf Adamec akkor ismét találkozott Leninnel, aki nemcsak megismerte őt, de a nevére is emlékezett. Adamko Razsosovszkijnak szólította, mert a nevét még Bécsben így fordította le oroszra. A fegyvergyár harmincezer munkása kivonult Pétervár utcáira. Első dolguk az volt, hogy az egész városban eloltsák a közvilágítást. Rudolf Adamec géppuska-százada a Néva balpartján, közvetlenül az Auróra cirkáló közelében ásta be magát. És elkezdődött az új történelemért folyó harc legemlékezetesebb ütközete, a Téli Palota bevétele. Rudolf Adamec sebesülten lépte át a Téli Palota kapuját. A sikeres ostromnak ekkor már vége volt, de hátra volt még Moszkva, hátra volt még egész Oroszország birtokbavétele. Még kemény harcok vártak a forradalmárokra. Adamecet a Don vidékére vezényelték. Tovább harcolt a milliókkal — még két esztendeig. Amikor 1919-ben a külföldi katonákat szállító szerelvény elindult Magyarország felé, Lenin maga búcsúztatta őket a pályaudvaron: köszönjük nektek, elvtársak, most pedig menjetek, és otthon segítsétek győzelemre vinni a forradalmat! így került Rudolf Adamec Miskolcra, ahol Kun Béla oldalán tagja lett a Katonai Tanácsnak. Amint tudjuk, a Tanácsköztársaság megbukott. Hősünk pedig újra Bécsbe ment, hogy a tizenkét gyereket szült özvegy édesanyját visszahozza szülőföldjére, Seredre. Visszahozta meghalni. Öt magát kitiltották a városból. Hat évig Trnaván élt álnév alatt. Az elkövetkező esztendők sem voltak könnyűek számára. Amikor 1944-ben eljött az ideje, szülővárosában ismét cselekedett, szervezője lett a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Elfogták, bebörtönözték, megkínozták. Illaváról szabadulva a szovjet katonákkal tért vissza a felszabadult Seredre. Később a munka szólította el innét. 1949-től 1970-ig dolgozott Bratislavóban a Magasépítő Vállalatnál mint esztergályos, pártelnök, technikus. Mindig ott és úgy, ahol és ahogy kellett. Számos újítása, több oklevele van. És szerény szobájának szekrényében egy öltöny, melyen ott sorakoznak kitüntetései. Munkaérdemrend, Vörös Csillag Érdemrend, az SZNF, a NOSZF érdemrendje. Legkisebb érme a legkedvesebb. Vorosilovtól kapta a LENINNEL Rudolf Adamec első pártigazolványa FOTO: PRANDL SÁNDOR A szovjet kitüntetéseket igazoló könyvecske Don mellett. Géppuskád századának ő volt a legjobb lövésze. Egyébként minden kitüntetéséhez számtalan emlék fűzi, s nyolcvannégy éves kora ellenére is lenyűgözően tud mesélni, emlékezni. Nyugdíjba vonulása óta (1970) ismét Sereden él, egy virágokkal teli kertes házban, négy gyermeke közül az egyik lányánál. Igazi harcosnak s a CSKP egyik legidősebb tagjának mondhatja magát. 1919 óta párttag. Szerény, kedves öregember. Az ötvenkilenc esztendővel ezelőtt átélt történelmi élmény élő őrzőinek s az ott megfogant eszme leghűbb hordozóinak egyike. 1955-ben járt újra a Téli Palotában. Jövőre, a forradalom hatvanéves évfordulóján szeretne még egyszer odalátogatni. Reméljük, erőben egészségben teheti majd meg ezt az utat.- kszl-
