A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-01 / 33. szám
FAEKE, TRAKTOR, REPÜLŐGÉP A huszadik századot joggal nevezhetjük a csodák századának. A tudás, az emberi kéz alkotta csodák századának. Ez tapasztalható mindenütt, a mezőgazdaságban is. Néhány évtizeddel korábban még faekével túrta földjét nem egy helyen a szorgos parasztember. Nagy fejlődés eredménye, hogy az igás állatot traktor váltotta fel, s a nagyüzemi gazdálkodás következtében ipari szintre emelkedett a mezőgazdasági termelés. Korunk földműves népe tovább lép, további formabontást hajt végre. Ma már repülőgépek és helikopterek segítségével is művelheti a földjét. A repülőgép, a helikopter mezőgazdasági géppé „alacsonyodon", óriási segítséget nyújt szocialista mezőgazdaságunknak. A szelíden kanyargó Ipoly partjánál elterülő, Alföldet idéző tágas rét némán fürdik a langyos napsugarakban. A rajta végigfutó tekintet a folyó partját szegélyező fűzfabokrokba ütközik. A szél szabadon kószál a tágas réten, s olykor belecibál a fűszálakba. Távolabb gulya legel. A pásztor botjára támaszkodva figyeli a jószágot. Hű segítőtársa, a kutya pihenhet kedvére, a csordának nincs hová elkószálnia. Csend üli meg a tájat, amelyre éles árnyékokat rajzolnak a napsugarak. Később halk motorbúgás töri meg a csendet. A közeli fasor fölött előbukkan egy repülőgép. Egyre alacsonyabbra ereszkedik, mint a pihenni vágyó madár, aztán lassan leszáll a sima gyepszőnyegré. Rövid futás után megáll egy hatalmas tartálykocsi mellett. Elhallgat a motor, kinyílik a pilótafülke ajtaja, a pilóta néhány percre kiszáll a gépből. Ezt az úgynevezett pihenőt használom fel arra, hogy elbeszélgessek Jozef Béčka pilótával, aki a Slovair Cmelák típusú gépével a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás mezőgazdasági üzemeinek segít. Műtrágyát szór a földekre, permetezi a növényeket, s ebben az évben á vetést is megkísérli majd. Jozef Béčka két éve segít gépével a járás mezőgazdasági üzemeinek. Eredményes munkát végez. Tapasztalt pilóta. Tizennyolc éve emelkedik gépével a levegőbe. — Nagykürtösön lakom — mondja, míg feltöltik a géptartályát. — Nagy szükség von ránk. Akad tennivaló bőven. Évente átlagosan 24 000 hektáron kell elvégeznünk különféle munkálatokat. — Nehéz a repülés ebben a járásban? — Elég nehéz. A terep egyenetlensége miatt sokszor kell magasabbra emelkedni, dombok, hegyek felett átjutni egy-egy .eldugott" parcella fölé. S hegyek között repülni nem veszélytelen. Talajközelbe kell kerülni, fák, meredek domboldalak között kell manőverezni. Állandó veszélyt jelentenek a magasfeszültségű villanyvezetékek, amelyeknek a huzalait nagyobb magasságból már nem lehet észlelni. Ezért repülés előtt alaposan meg kell ismerkedni a tereppel, nehogy váratlan és végzetes akadály kerüljön a gép útjába. — Az üzemekben kifizetődik a repülőgéppel végzett munka? — Határozottan, bár a nagyobb dombok, hegyek fölé emelkedés jelentősen megdrágítja a gép üzemeltetését. Az se előnyös, hogy a leszállásra alkalmas terep gyakran csupán nagyobb távolságra van. Tovább tart a repülési idő. Ennek ellenére o repülőgéppel végzett munkával az üzem jelentős időt és munkaerőt takarít meg. Arról nem is szólva, hogy mi akkor is tudunk dolgozni, amikor más, úgynevezett földhöz kötött gépek a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudnak a földekre rámenni. — Ennyi év után izgalmasnak tartja-e még a repülést? Furcsának találja a kérdést. Csodálkozva néz rám. Aztán mosolyogva válaszol. — A munka nem változatos, de a felszállás mindig ad valami újat. Az ismeretlen tájak, az újabb falvak képe mind-mind szolgál valamilyen meglepetéssel. Aki még nem repült (különösen földközelben), az nem is sejti, mennyivel szebb föntről nézve minden. Igaz, nézelődésre, ábrándozásra nincs idő. Nem lehet belefeledkezni a táj szépségébe, nem lehet nyomon követni a felriasztott vadak futását, nem lehet a földről integető gyermekcsapatnak visszaintegetni. Az alacsony repülés összpontosítottabb figyelmet követel, annál is inkább, mert a kis gép érzékenyebben reagál a légköri megnyilvánulásokra. Repülés után jólesik földet érni, megszabadulni az egyedülléttől, lazítani, nyújtózkodni. Pihenni, a csendet élvezni, hogy aztán másnap ismét újult erővel szállhassunk a gazdag mezők fölé. Labuda Milan mechanikus, a pilóta hű segítőtársa befejezte a gép üzemanyaggal való feltöltését. Béčka Józef gyakorlott mozdulattal ül a botkormány mögé, és feldörög a csillagmotor. A légcsavar belekavar a levegőbe, a fűszálak kétségbeesetten kapaszkodnak az anyaföldbe. Egyre hangosabban zúg a motor, megindul a gép, és rövid nekifutás után felemelkedik a levegőbe. Repül a célja felé. A pilóta búcsút int és eltűnik az ég kékjében. Mint minden felszállás után ... Szöveg és kép: Böjtöt János De meg ám! Csak úgy nyekkentem az ülésre. Közben persze a fejemet is sikerült bevernem a csomagtartóba, amely úgy látszik, megunta az állandó túlterhelést, s egyetlenegy árva kis csavarocskán himbálódzott ide-oda a fülke oldalán. Mert tetszenek tudni, egy vasúti kocsinak nevezett, kerekeken és rugókon himbálózó kocsi fülkéjében szerettem volna kényelmesen elhelyezkedni. Tudniillik, amikor Losoncon (Lučenec) felszálltam a meglepően kevés késéssel befutó gyorsra, akkor már a fülkében annyi ember préselődött össze, hogy lélegzeni is alig lehetett. Ezért, no meg azért is, mert igen szerény teremtés vagyok, csendesen meghúzódtam az egyik fülke ajtaja előtt. A fülkében néhány tizenhat-tizenhét éves srác élvezte az utazás örömeit az általuk megszokott módon, amelyet talán nem is kellene részleteznem. Zólyomban (Zvolen) szálltak le, s mi, folyosón topogók, úgy rohantuk meg az üresen maradt fülkét, mint éhes farkas az áldozatát. De hogy azt nem is lehetett megrohanni, csak később vettük észre. Először az elkeseredés hangja tört ki belőlem, de aztán megnyugodtam, s elégedett mosollyal helyezkedtem el az üresen maradt, tenyérnyinek sem nevezhető helyen. S a fülke képe már nem hatott olyan siralmasnak. Rájöttem, kérem tisztelettel, hogy milyen nagyszerű és ékes bizonyítékai vannak fiataljaink aktivitásának. Mert a fülkében minden a rátermettségüket, szorgalmukat dicsérte. Igen, igen, ők nem azért fejtették fel a műbőrhuzatot, mert unatkoztak. Nem kérem. Ök csupán rájöttek arra, hogy a műbőrből gyönyörű foltokat lehet varrni a farmernadrágjukra. Mert ugyebár nincs farmer bőrfolt nélkül. . . S a kapcsoló, az ablak és a függöny? — kérdezhetné valaki. Csak nyugi, nyugi. Erről is lehet eztazt mondani. Kezdjük mindjárt a kapcsolókkal. Melyik rátermett fiatal nem akarna manapság rádióvevőt, erősítőt vagy más hasonló szerkezetet eszkábálni? Ezekhez nélkülözhetetlenek a különféle kapcsológombok. Az ablaküveg meg az akváriumhoz nélkülözhetetlen. A függönyöket minden valószínűség szerint mosórongynak vagy valami másnak használják. Persze én nem helyeslem az energiafelesleg ilyetén levezetését, a semmibe meredő elektromos vezeték sem hagy nyugton, amely megrázott az imént. Szóltam is a kalauznak, csináljon valamit. Nem mondhatnám, hogy repdesett az örömtől, de nógatásomra azt válaszolta: —- Na és mit csináljak? Szaladjak talán utánuk Zólyomba? Kép és szöveg: Pálházy József VADÁSZHÁZ A VÖRÖSKÚTNÁL A rozsnyói (Rožňava) járás dernői (Drnava) vadószegyesületének 60 tagja van. 1974 nyarán elhatározták, hogy megtakarított pénzükből vadászházat építenek a Vöröskútnál. A házat saját erejükből építették fel. Építőanyagot a közös kasszából vásároltak. A ház már el is készült a nyáron. Szeptemberben került átadásra. A megnyitást jelképező szalagot Mrenica Ján elvtárs, a krasznahorkai erdőgazdaság vezetője vágta át. A vadászháznak körülbelül 130 000 korona az értéke. A togok több mint 5700 óra munkával járultak hozzá mielőbbi elkészítéséhez. Most már áll a szép vadászház, várja vendégeit. Aki csak teheti, kimegy a gyönyörű vidékre. Hiszen amikor annak az ideje van, a vadászház körül a szélrózsa minden irányából hallani lehet a szarvasbikák bőgését, amely a vadásznak különösen nagy élmény. Tóth Rozália 4
