A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-11 / 31. szám
RAVASZ FICKÓ Szépvonalú, praktikus könyvszekrényt hozott ki a bútoripar. Ám ami praktikus és aránylag olcsó, az nagyon nehezen kapható. Tapasztaltam ezt jómagam, amikor eredménytelenül talpaltam bútorüzletből bútorüzletbe. — Volt ilyesmi, igen gyártanak ilyesmit, de jelenleg kifogyott, nagyon sajnáljuk ... — Kapnak még ilyen szekrényt? — Hogyne, kérem, kapunk . . . Nézzen be két hét múlva, ha megérkezik az új áru. Meguntam a loholást, abbahagytam a talpkoptató szaladgálást. A véletlen azonban segítségemre sietett. Egyik barátom eldicsekedett vele, milyen szép és olcsó könyvszekrényt vásárolt. Felkiáltottam. — Ezt keresem én is hónapok ótal Hol vetted, mikor vetted? — Tegnapelőtt itt és itt! Volt belőlük néhány, ha sietsz, lehet, hogy még megkaparinthatsz egyet. Rohantam, egyenesen a bútorüzlet második emeletére, mert az ilyesfajta szekrényeket ott árusítják. — Kérem, van ilyen és ilyen könyvszekrényük? — kérdeztem a bágyadtarcú elárusítónőtől. — Itt már nincs, de talán még lesz a raktárban. Menjen le, kérem az alagsorba, ott van a raktár és kérdezze meg. Sarkonfordultam és hatalmas iramot diktálva lihegtem be a raktárba. Ott mindjárt összeakadtam egy munkaruhás valakivel, egy nagyarcú szőke emberrel. — Van még kérem ilyen és ilyen könyvszekrényük? — Milyen, kérem? — Egy ilyen és ilyen. — Egy olyan és olyan? Talán még akad ... talán. — Mi az, hogy talán? — Mert van is, meg nincs is. Tudniillik, ami van, az félig-meddig el van adva .. . Eltétették a vevők. — így hót nincs?— Éppenséggel akadna, mert ugyebár... — Szóval van? — Megmondtam, kérem, van is meg nincs is. .. mert amit a vásárlók eltétettek, abból talán lehetne, ha jól meggondolja az ember. Mert kell a hely a raktárban, nem szívesen heteltetjük az olyan árut, ami megy... Csakhát, tetszik tudni... Rám függeszti a szemét és néz rám mereven. Ö, én ökör! — mormogom magamban és máris nyúlok a zsebembe a baksisért. Átnyújtok neki egy húszast. Elveszi, de kissé kedvetlenül. Úgy látszik, kevesli. — Keveset adtam? Többet gondolt, kérem? — Tudja, a raktáros ... az keveselné. — A raktáros? — Igen ... Ö azt tartja, ha borravaló — akkor legyen borravaló. Kissé elpirultam. — Na, rendben van — mondom fanyalogva. — Itt van még ez az ötvenes, adja oda neki. Az emberem elveszi a pénzt és villámgyorsan eltünteti. Gyanakodva figyelem és megkérdezem : — Hol van hát az a raktáros? — Itt van kérem, itt van — int a kezével tétován. — Hívja hát és gyerünk azzal a szekrénnyel! — Most nem hívhatom, nagyon sürgős dolga van ... de semmi baj, elintézem én ezt magam is — mondja és vezet befelé, a raktár hátsó traktusába. Megmutatja a szekrényt. — Ilyesfélét gondolt, ugye? — Igen. — így hát rendben a dolog? Bólintottam. — Akkor intézzük el a továbbiakat minél gyorsabban — mondja, és betuszkol egy kis irodahelyiségbe, kiállítja a számlát, aláírja és felküld az emeleti pénztárhoz kifizetni. Kissé furcsállom a dolgot és fönt megkérdezem a pénztárosnőtől: — Mondja kérem, ki állította ki ezt a számlát? Rápillant az aláírásra, bár rá sem kellene néznie, hiszen úgy is tudja. — A raktáros. Megcsóválom a fejemet. Talpraesett ember, hiszen olyan ügyesen »átejtett“, hogy még haragudni sem tudok rá. D. Gy. HOGY EZEK A MAI GYEREKEK A férj néhány barátjával már a harmadik üveg vodka mellett izgul, és egyre akadozóbb nyelvvel mesél, amikor az előszobában cseng a telefon. A férfi feláll, tántorogva kimegy az előszobába. — Kérem, hallgatom! — mondja a telefonba. — Legyen szíves, küldje a telefonhoz Natasát! — hallatszik a csengő gyermekhang. — Ez tévedés! Itt semmiféle Natasa nem lakik! — Ugyan már! Talán meg is feledkezett róla, hogy tegnapelőtt kisleányuk született, akinek a Natasa nevet adták? — Igen, igaz... — dadogta a férfi: — De még nem hozták őt haza a szülészetről ... — Mikor jön haza? — kérdez tovább a gyerekhang. — Ha minden jól megy, akkor holnapután... — Kérem, tessék neki megmondani, hogy Szása hívta őt!... A férfi leteszi a kagylót, megtörli verejtékező homlokát: — Nahát, hogy ezek a mai gyerekek!... — dünnyögi, majd visszamegy barátaihoz: — Figyeljetek csak ide!... Ilyet még biztosan nem pipáltatok ... A GÁLÁNS IFJÚ A villamosra felszáll egy asszony. Egy ifjú feláll és átadja neki a helyét. — Óh, köszönöm, maga igazán nagyon kedves! — De kérem, ez természetes .,. Szót sem érdemel. Engem nem úgy neveltek, hogy csak a szép nőknek adjam át a helyemet! — mondja az udvarias gavallér. EGY AMERIKAI . ISKOLÁBAN Tanító: Jim, mondj nekem egy olyan ragadozót, melynek nagy hasznát vehetnénk, ha sikerülne megszelídítenünk. Jim: A brit oroszlán, tanító úr. DIÁKOK EGYMÁS KÖZÖTT — Minden üzlet előtt függ valamilyen reklám. A fodrász előtt tányér, a lakatosműhely előtt kulcs és így tovább ... — Hór az iskola előtt miért ne függhetne egy tanító? CSOMAG — Asszonyom, szívesen elviszem csomagját egészen hazáig. — Köszönöm, de most inkább ne!... Ugyanis éppen otthon van a férjem ... BIZTOS, AMI BIZTOS Az ügyvéd telefonál kliensének: — Ma éjszaka meghalt az a drága jó, az a felejthetetlen, az a pirosszemű nénikéje... Az egész vagyonát önre hagyta. Hogyan temettessem el: egyházilag, balzsamoztassam be, vagy hamvasztassam el? Az ügyfél gyors válasza: — Nem akarok kockáztatni!... Először temettesse el egyházilag, utána balzsamoztassa be, majd hamvasztassa el! EZ IS BESZED — Mit mondott a feleséged, amikor múltkoriban hullarészegen mentél haza? — Mit tudom én? — Hogy lehet az, hogy nem emlékszel rá? — Csupán azért, mert ha sodrófával fejbevág, utána sokáig nem hallok semmit.
