A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-12 / 21. szám
KÉPES KRÓNIKA siira« Az ország kenyeréért Ülést tartott a CSKP Központi Bizottsága. Megtárgyalta az idei képviseleti testületi választások előkészítésének politikai biztosítását, foglalkozott a párt tagállományának minőségi javításával kapcsolatos Prágában együttes ülést tartott a Csehszlovák Nemzeti Front, a Cseh Nemzeti Front és a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága. Megvitatta a CSKP XV. kongresszusának határozataiból és a képviseleti testületi általános választások előkészítéséből a Nemzeti Front szerveire és A CSKP Központi Bizottsága és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága együttes ülésén választási felhívással fordult az ország népéhez. Ebben megjelölte a képviseleti választások időpontját (október 22—23), és megállapította, hogy népünk felelős gazdaként maga dönt az ország sorsáról, maga választja meg a következő megbízatási időszakra a törvényhozó testületek és a nemzeti bizottságok képviselőit. A választási felhívás hangsúlyozza, hogy jogos büszkeséggel tekinthetünk vissza az elmúlt öt esztendőre, a becsületes, az áldozatos és eredményes munka éveire. Ez azt jelenti, hogy sikerrel megvalósulnak a Nemzeti Front választási programjai. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy jelentős előrehaladást értünk el a szocializmus építésében. Megszilárdult a munkások, a parasztok, az értelmiségiek szövetsége, a párt és a nép egysége. Csehszlovákia a szövetségi alkotmányjogi elrendelzés alapján igazi otthona 'lett a két egyenjogú nemzetnek, és más fontos kérdésekkel. Az ülésen beszédet mondott’ Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára. — Képünkön: a központi bizottság tagjai egyhangúlag megszavazzák az előterjesztett javaslatokat. szervezeteire háruló feladatokat. Az ülést Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, a Csehszlovák Nemzeti Front KB elnöke vezette. — A fő beszámolót Jan Baryl, a CSKP KB Elnökségének póttagja (kép) tartotta. a cseheknek és o szlovákoknak, valamint az itt élő nemztiségeknek. Az elmúlt öt évben lényegesen javult a lakosság valamennyi rétegének helyzete. A széleskörű szociális intézkedések nyomán kedvezően alakult a népszaporulat. Népünk értékeli a magas életszínvonalat. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága ezért felhívással lordul a munkásokhoz, a parasztokhoz, a nőkhöz és a fiatalokhoz, a kommunistákhoz és a pártonkivüliekhez, a Nemzeti Frontba tömörült valamennyi párt és szervezet tagjaihoz, szocialista hazánk összes polgáraihoz s ahhoz a több mint egymillió fiatalhoz, akik az idén választanak először. Meggyőződésünk — mondja a választási felhívás —, hogy a hazájukat szerető polgárok a nép jelöltjeire és a Nemzeti Front programjára szavaznak, s erejüket, tudásukat és képességüket szocialista hazánk további felvirágoztatására összpontosítják. Itt a nyár. Hetedmagával süt a nap. Szellő lengedez, de az is olyan forró, mintha kemence szójából bújna elő. A napsugár pirít, barnít és érlel. Érleli a ropogós cseresznyét, az almát, a földiepret, és érleli a gabonát is. Egy héttel ezelőtt éppen hogy csak szökült, de mostanra aranysárgába váltott a színe. Föld felé hajlanak, görbülnek az oroszos kolószok. Súlyosak, jó termést ígérnek. Küszöbön az aratás. Az ősszel földbe került mag szárba szökött, kalászt dobott, dacolva jeges széllel, hóviharral, tavaszi faggyal, és most kasza aló éretten várja, hogy sok-sok milliárdnyira szaporodva magtárba kerüljön. Az ország kenyere! Hányszor kimondtuk, hányszor leírtuk mór, s mégsem válik közhellyé! A friss, foszlós bélű, illatos kenyér mindennapi eledelünk — gyereknek, felnőttnek és elaggott öregnek egyaránt. Nincs szebb látvány a kenyeret majszoló gyereknél, és nincs kinzóbb érzés kenyér nélküli asztalhoz ülni. Volt olyan időszak az életemben, amikor az volt minden vágyam, úgy felállni az asztaltól étkezés után, hogy egy falat kenyér ott maradjon elfogyasztotlanul. Ez a vágyakozás magában hordozta a reménykedést és bizakodást: egy megbékélt világ bő aratásainak és kenyérillatú nyarainak az ígéretét. Elérkezett, megvalósult. Rendszeresen, immár három évtizede újra meg újra készülünk lázasan az aratásra, készülünk és igyekszünk, hogy mielőbb fedél alá kerüljön a termés, az ország kenyere. Mezőgazdászok körében — de egyebütt is — sok szó esik napjainkban a ó. ötéves tervidőszakban a mezőgazdaságra háruló feladatokról, egyebek között a gabonoprogromról, azaz az önellátásról. Pártunk határozatai a realitás talajából táplálkoztak és születtek meg. Rögtön hozzá kell fűznöm, hogy a kitűzött célok elérhetők. Gondoljunk csak orra, mennyire örültünk évekkel ezelőtt a 20—25 mázsás hektárhozamoknak, sőt itt-ott azt is emlegették, megjegyezték, hogy az elért eredményeket már nem igen lehet fokozni? És ma? Ott tartunk, hogy a 60 mázsás hozammal is elégedetlenek vagyunk. És ez a jó. Meggyőződésem, hogy még ezt is túl lehet szárnyalni. S kell is. Fejlett és egyre fejlődő mezőgazdasági üzemeinknek minden előfeltételük megvan rá. Szlovákiában oz idén mintegy háromnegyed millió hektár gabonát kell learatni és a termést betakarítani, kazlazni a szalmát s elvégezni a tarlóhántóst. Közel hétezer kombájnra és egyéb munkagépre vár ez az óriási feladat. Annak ellenére, hogy a kombájnok többsége nagy teljesítményű, mégis óriásinak tartom a feladatukat, ho időben, gyorson, szemveszteség nélkül akarnak végezni a munkával. Igaz, valamikor hatnyolc hétig tartottak o betakarítási munkák, s próbára tettek embert, állatot egyaránt. Ma a gépekkel könnyebben megy a betakarítás, s az idő is lerövidül másfél-két hétre, ha minden kedvezően alakul. Csakhogy mint minden évben, az idén is kell számolni az időjárás szeszélyeivel. Igaz, ami igaz: mezőgazdasági üzemeink fedele a nagy, magas égbolt, így bizonyos mértékig kiszolgáltatottak a gazdaságok. Jöhetnek esős napok, viharos erejű széllel kísért záporok, jégverések. Ezért hót nem mindegy, hogyan használjuk ki a rendelkezésünkre álló gépeket és az időt, nem mindegy, hogyan csoportosítjuk az erőket, hogyan szervezzük meg a munkát. Ismerve Szlovákia földrajzi fekvését és éghajlatát, tudjuk például azt, hogy a déli részeken jóval előbb érik be a gabona, mint az északi tájakon, így aztán az erő- és munkagépek ésszerű átcsoportosítása és felhasználása kézenfekvő és időszerű most is, akárcsak tavaly, tavalyelőtt — egyáltalán oz -elmúlt években. Természetesen ez a kérdés, illetve ennek gyakorlati megvalósítása nem olyan egyszerű, mint amilyennek első hallásra tűnik. Rengeteg utánjárással, szervezési' munkával jár és sok más egyéb kérdéssel is összefügg. Nem akarok tudálékos lenni és tanácsokat osztogató szerepkörben tetszelegni. Távol áll tőlem ennek még a gondolata is. Könnyen nevetségessé válhatnék, ho én próbálnám eldönteni, mikor és hol érett kasza alá a gabona, mikor, hol és hogyan kezdjék el az aratást. Jobban tudják azt azok, okik a földet művelik, akiknek aggódó s egyben bizakodó tekintete nap mint nap végigpásztázza a gabonatáblákat, akik jobban féltik a termést, mint bárki más ebben az országban, akiknek igazán megfájdul a szíve, ha pocsékba hull az aranyló mag — morzsái, esetleg cipói oz ország nagy kenyerének. Szerencsére ma mór mezőgazdasági üzemeink élén kiváló szaktudással, jó szervező- és irányítókészséggel rendelkező emberek állnak, akik a dolgozók támogatásával képesek megoldani a legösszetettebb és legigényesebb feladatokat is. Olyan szakemberek, akik jobban tudják, mint én, hogy mit sem ér a legkörüftetkintőbb szervezés és irányítás, a legprecízebben kidolgozott munkaterv s a legkorszerűbb gépek alkalmazása együttvéve, ha nem áll mögöttük az ember akaratával és szorgalmával, kezdeményező készségével, alkotó és teremtő tevékenységével, az ember, aki mindennek a mozgatója és végrehajtója. Ezért hát megkülönböztetett figyelmet kell szentelni oz aratásban részt vevő dolgozóknak, akik a forró mezők tikkasztó és porzó levegőjében verejtékeznek az ország — mindonnyiunk kenyeréért. Gondo’skodni kell számukra jó ellátásról, ételről és frissítő italról, s nem utolsósorban munkájuk megfelelő díjazásáról — érdemeik szerint. Mi pedig, akik nem veszünk részt az aratásban, gondoljunk rájuk tisztelettel. S még valamit: a gabonaprogram megvalósítása a mi ügyünk is, fogyasztóké, akik sokszor felelőtlenül és könnyelműen pazaroljuk a kenyeret, az életet. Tanuljunk meg annyit vásárolni, amennyit jóízűen elfogyasztunk, nem pedig annyit, omennyinek egy része o szemeteskukákba kerül. Az ésszerű takarékossággal tiszteljük és becsüljük őket, a termelőket — de magunkat is, és egyúttol gazdagítjuk egész társadalmunkat. L. B. A NÉP BOLDOG JÖVŐJÉRE SZAVAZUNK 3
