A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-10-04 / 30. szám

yl \ MEGÁLLNI A LEJTÖN ... Jóska a kertvendéglő asztalánál szemben ült velem és olykor szúrósan a szemembe nézett. Kissé előre hajolt, jobb keze az asztalon pihent, ujjai a pohárral játszadoztak. Széles vállú, sö­tét hajú, szép szál fiatalember volt... Közős ismerősünk: egykori iskolatár­sam hozott össze bennünket. Eleinte nemigen volt kedvem az ismerkedéshez, mert már az iskolatársammal is nehe­zen indult a beszélgetés. Tudtam róla, hogy lopásért kicsopták a .suliból*, nevelőintézetbe került; később újra be­lekeveredett valami kellemetlen ügybe, úgyhogy lassan visszaeső bűnöző lett belőle. Kínosan indult kettőnk társalgá­sa, igyekeztem mellőzni a bűnözésről szóló témákat, de ő nem volt ennyire érzékeny, mert nyíltan beszélt önmagá­ról és arról, hogy már teljesen meg­változott. Ekkor lépett asztalunkhoz Jóska, űk ketten barátok voltak, s néhai iskola­társam azonnal bemutatott egymásnak bennünket. .Remek fickó!" — mondta róla elismerően, és őt is az asztalunk­hoz ültette. A bágyadt, szeptembervégi napsütés­ben édeskés karcost kortyolva beszél­gettünk ... Eleinte csupán tapogatództunk, az új­borról beszélgettünk, hogy jó termés volt az idén, hogy a frissen préselt szőlőlé egy kissé túl édesnek tűnik, hogy illik ugyan megkóstolni a karcost, de azért a kristályoson csillanó óbor mégis­csak jobb ital... Szó szót követett azonban és Jósko is már a múltjáról mesélt. Egyes szám első személyben beszélt, de határozottan múlt időben. Felhagyott mór a suhanckori esztelen­kedéssel, s így mintha nem is róla, hanem másvalakiről lett volna szó ... Tulajdonképpen még kisfiú volt. ami­kor apját romlásba döntötte az ital. Amikor meghalt, nem is tudta őt na­gyon megsiratni, inkább csak az édes­anyját sajnálta. A múló évek során azonban a mama szüntelen panaszko­dásával is torkig lett. Jóska így alig-alig bírt megülni otthon, ha csak tehette, az utcára, a fiúk közé ment. Két-három emeletes házakkal szegé­lyezett, külvárosi utcában laktak ... Amolyan apró csínytevések, haverok kö­zötti alkolmi összetűzések napirenden szerepeltek itt a kisebb-nagyobb csapa­tokba verődő fiúk között. Jóska .bandá­jának" vezére egy magas, ereje teljé­ben lévő legény volt, ezért Erősnek szó­lította őt a galeri. Jóska egy este akarva-akaratfanul belekeveredett élete első betörésébe ... Úgy emlékszik rá, mintha csupán teg­nap történt volna: kifosztottak egy tra­fikot és aztán nagyvonalúan drága cigi­vel kináltók a környék srácait. További két trafik következett, aztán egy élelmi­szerüzlet ajtajáról szakították le a laka­tot. Valamelyiküknek eszébe jutott, hogy az akció sikerére a helyszínen, hideg­­vérűen áldomást kellene inniuk. Felbon­tottak egy üveg konyakot, aztán még négy-öt üveget, mígnem garázdálkodni kezdtek. Tulajdonképpen csak a rendőr­ségi őrszobón ocsúdtak föl italgőzös mámorukból... így került Jóska nevelőintézetbe. .Természetesen", az első kínálkozó alkalommal élve meglógott onnan, amit a galeri komoly elismeréssel értékelt... Szüntelen körforgás lett az élete: né­hány apró betörés, nevelőintézet, szö­kés; újabb lopások, újra intézet, újra szökés... Egy szép napon azonban Jóska nagy­korú lett, s a következő csínytevés után (rátörtek egy üzemi éjjeliőrre, a gyár­udvaron álló gépkocsik egyikével elszá­guldottak és harminc kilométer meg­tétele után nekirohant egy fának) már nem az intézetbe szállították őt, hanem bilincs került a kezére és .dutyiba" zár­ták. Közben a mama is meghalt, de Jóska akkor már régen közömbös volt az anyja iránt. Az utca, a galeri gye­rekének érezte magát, igazi testvérének pedig Erőst tekintette. Másfél évi börtönbüntetésre ítélték. Fegyelmezett, példás magaviseletéért három hónappal korábban helyezték szabadlábra. Amikor kilépett a börtön kapuján, el­határozta, hogy új életet kezd. Szándé­ka azonban tiszavirógéletűnek bizonyult, s már este szappanbuborékszerűen sem­mivé vált, amikor kezet rázott Erőssel meg a többi sráccal és a viszontlátás örömét — természetesen lopott itallal — kiadóson megünnepelték. S ahogy az már a vagány fickókhoz illik: elha­tározták. hogy Jóska hazatértének tiszte­letére valamelyik este látványos balhét csapnak, alaposan megruháznak néhány gyanútlan palit... Köznyelven ez annyit jelent, hogy rá­támadtak és elvernek néhány mit sem sejtő járókelőt. .Behúznak neki' egy­­kettőt, aztán kaján élvezettel nézik, ahogy megfutamodik vagy fájdalmasan a csupasz földre kuporodik az illető. Remek szórakozás a céltalanul csellen­gő, erős öklű fiatal legények számára... Nem telt el több négy-öt napnál, amikor Erős kijelentette: remek formá­ban érzi magát, elérkezett az .ünnep­lés" napjai A sarki italboltban néhány pohárka szíverősítőt ittak, aztán az est leple alatt nekivágtak a terebélyes fákkal szegé­lyezett városszéli utcáknak ... Az első áldozattal nem volt különö­sebb gondjuk, nyápic legényke volt. Tulajdonképpen csak Erős jutott ütés­hez: ökle kétszer az állón csattant és a fiú máris elterült. Ennél sokkal izgal­masabb .virblit" csoptak egy maroknyi csoport főiskolással, akik záróra előtt igyekeztek még a közeli diákotthonba jutni. Kemény legények voltak, kama­tostul viszonozták a meglepetésszerűen kapott első ütéseket. így hót alaposan egymásnak estek és a diákok csak akkor iramodtak futásnak, amikor Erő­sék kezében kés csillant... Tudták, nem arattak valami fölényes győzelmet és Erős haragosan kijelen­tette: ezért a legközelebbi áldozat ala­posan pórul fog járni. És hogy a győ­zelem most már valóban látványos le­gyen, egy széles alkatú, jól megtermett férfit tippelt ki. .Srácok, számoljátok majd a fogait, nehogy itt felejtsen egyet, amikor össze­szedi őket" — mondta csúfos vigyorral és nekiesett a férfinek. Pechje volt. A jól megtermett férfi a bűnügyi szolgálat civilruhós rendőre volt. A váratlanul kapott első ütés nem rendítette meg, hanem Erős lába röp­pent a levegőbe, hogy aztán hatalmas zsákként a járdára zuhanjon. A galeri dermedten figyelte a várat­lan fordulatot, ilyet még nem láttak; aztán fölocsúdtak és a szélrózsa minden irányába elillantak. Másnap az őrszobán találkoztak újra. Erős egytól-egyig beárulta mindegyikü­ket. A tegnap még nagyszájú, maga­biztos vezér most szánalmasan festett, úgy tűnt, szinte remeg a félelemtől... Jóska nem is értette: egy ilyen anyám­asszonykatonája legényt hogy is tekint­hetett a testvérének, a példaképének?! Amikor már mind együtt voltak, a szolgálatos rendőrtiszt közölte a fiúkkal: a tegnap este megtámadott főiskolások közül hárman orvosi kezelésre szorultak, egy pedig súlyos agyrázkódással a kór­házban maradt. Az őrszobóról így vizs­gálati fogságba kísérték őket. A bíróság Jóskával szemben most már szigorúbb volt, mint másfél évvel koráb­ban. A tömör bírósági tudósításokban az ilyen ítéleteket úgy szokás körülírni: a vádlottnak a következő hónapokban bőven jut majd ideje elgondolkodni bűntettén ... Talán frázisként hangzik, de Jóska valóban eltűnődött eddigi életén. Volt rá ideje elegendő, hiszen két esztendei börtönbüntetésre ítélték s hu­szonnégy hónap nagy idő ... (A történet befejezése lapunk következő számában) Braunsteiner Tamás felvétele 1*

Next

/
Thumbnails
Contents