A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-09-27 / 29. szám

góssol szereti. Megbocsátja „csínytevé­­seit", elfelejti pusztításait. A partján szerzett gyermekkori emlékek, az ifjúkor romantikája, az ott eltöltött munkás hét­köznapok nagy felejtetők. Meg a parti homokban hancúrozó gyermekcsapat és a figyelő szemmel zsákmányt leső ha­lász nem is gondol arra, milyen kegyet­len is tud lenni a folyó. Úgy szereti az ember az Ipolyt, mint szülő a gyermekét. Ezért szentel olyan nagy figyelmet neki, ezért igyekszik jó útra terelni, leszoktatni rossz szokásai­ról. Természetesen nem meggyőző szó­val, jó tanáccsal, de okos tervek alap­ján, alkotó munkával. Az emberi kéz­nek engedelmeskedő hatalmas gépek nyomón megváltozik az évszázadok hosszú sora alatt kialakult arculata. Új mederbe terelve, gátak közé szorítva vándorol a Szlovók-érchegység forrás­Nem könnyű az építők munkája vidékétől a méltóságteljesen hömpölygő Dunáig. De már jóval rövidebb utat kell megtennie, hiszen a szabályozás a me­rész kanyarokat, a játékos kitérőket mind eltüntette. MEGSZELÍDÜL A GARÁZDALKODÔ FOLYÓ Tíz éve, hogy Káplár József, a Dopra­­stav építésvezetője megkezdte a szabá­lyozási munkálatokat a Veľký Krtíš-i (nagykürtösi) járás területén levő sza­kaszon. A folyó talán majd veszít „ro­mantikájából", de a földalap ésszerű kihasználása, valamint az itt élő embe­rek biztonsága megköveteli a gyakran garázdálkodó folyó megfékezését. Mun­kájuk nyomán több ezer hektár eddig hasznavehetetlen rét és legelő válik termőfölddé. —Mit végeztek el eddig? — kérde­zem az építésvezetőt. — 1966 óta, amikor a szabályozási munkákat megkezdtük, közel 40 kilo­méter hosszúságban szabályoztuk a fo­lyó medrét. Az évi négy kilométeres átlag jelentős teljesítmény, különösen, ha figyelembe vesszük az elvégzett munka és a szakasz nehézségi fokát. Az egymást követő sok-sok kanyart megszüntettük, szinte mindenütt új ágyat készítettünk a folyónak. Ha né­hol meg is maradt a régi meder, ki kellett szélesíteni. Természetesen az egész szakaszon védőgótat építünk, átlag 40 méter széles árterületet hagy­va a folyónak. A gát magassága három, alapja 20, felső pereme három és fél méter széles. Ezek az adatok sejtetik, mennyi földet kellett megmozgatni az eddig elvégzett negyven kilométeres szakaszon. — Bizonyára igénybe vesznek gépe­ket is? — A talajmozgotást három nagy tel­jesítményű kotróval és négy földgyalú­­val végzi Kován János, Pavlovics József, Zátik Imre, Bogdányi Rudolf, Prokos Miklós, Petényi Zoltán és Ohajdo József. Munkájuk elismerést érdemel, hiszen a nehéz körülmények között is jó eredmé­nyeket értek el. Különösen az esős idők nehezítik a munkát, amikor a fellazult talajban szinte elmerülnek a nehéz gé­pek. De a tél is próbára teszi az em­bert, gépet egyaránt. Sok esetben rob­bantani kellett a csonttá fagyott talajt. A DUNA VIZÉVEL ÖNTÖZNEK MAJD Larzénfal között kotrógép küszködik, hogy a több mint hétméteres mélység­ből kiemelje a földet. Odább kisebb csoport szorgoskodik egy épület körül. Sikong a körfűrész, koppon a sze­­kerce. — Jelenleg mi a fő feladat? — kér­dezem, amint közeledünk az épület felé. — A folyómeder alakítása mellett a duzzasztó építése. Ez már a második a szabályozott szakaszon. Az első Ipoly­­keszi határában, ez predig itt, Ipoly­­nagyfalu alatt készült. Az Ipoly teljes szakaszán kilenc ilyen duzzasztó épül, ezekkel lehet majd biztosítani a folyó egyenletes vízállását a Duna vizének az idevezetésével. Az érdekes az lesz, hogy az Ipolyból a Duna vízével öntöz­nek majd. A duzzasztóval együtt átemelő állo­más is épül. Ezek a gátak mögötti terü­letről emelik át a vizet a folyóba. A két létesítmény 15 millió koronába kerül. A munka tervszerűen folyik, és ez főleg az Ohajda Pál vezette szocialista bri­gádnak köszönhető. A brigád tagjai: Tóth János, Kassai Péter, Szrancsik János, Majer Vince és Kopanica Pavel. Nagy szakértelemmel végzik munkáju­kat. Az Ipoly szabályozó só nők megkez­dése óta itt dolgoznak. A létesítménynek jövő év végére kell elkészülnie. Ez jó szervezést, odaadó munkát igényel. Az Ipoly mentén élő emberek örömmel vették tudomásul o szabályozási munkákat. Megszűnik az árvízveszély, újabb termőtalajjal gazda­godnak a mezőgazdasági üzemek és ez mindannyiunk boldogulását szolgálja. Szöveg és kép: BOJTOS JANOS

Next

/
Thumbnails
Contents