A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-13 / 28. szám
NEMCSAK A HAROM-NEGY FELDECI... Az SZSZK JÁRÁSI ÜGYÉSZSÉGEI egy érdekes felmérést készítettek tavaly: megállapították, hogy kétszáz találomra kiválasztott szlovákiai üzemben és hivatalban 1973-ban összesen 146 ezer igazolatlan munkanapot mulasztottak az alkalmazottak; 1974-ben ez a figyelemre méltó adat — sajnos — további ötezer igazolatlan mulasztással gyarapodott. Ezeknek az .ellógott" munkanapoknak és műszakoknak számában már az alkoholistáknak a munkából való ki-kimaradozása is benne szerepel. Ezt a mulasztási okot a munkaadók többsége nem tartja külön is nyilván, és az érintettek általában hirtelen támadt .megbetegedéssel" igazolják előző napi hollétüket.., Különösen az idült alkoholistáknál magas a részegség következtében mulasztott műszakok száma, de az „abszenciók" arányát jelentősen növelik az alkohol hatása alatt elkövetett bűntettek nyomán kiszabott börtönbütetések is. Tavaly például a bírósógilag tárgyalt bűnesetek 46 százalékában játszott .főszerepet” az alkohol. ...A NÉHÁNY NAPPAL KÉSŐBB MEGJELENŐ ÚJSÁGHÍR titokzatosan szűkszavú és tömör volt — 1975. július 29-én, kedden a délutáni órákban I. K. ötvenöt éves kálnicai lakos (trenőíni járás) családi házának fürdőszobájában heves szóváltás után közvetlen közelről fejbelőtte hat évvel fiatalabb feleségét, aki súlyos agysérülés következtében a helyszínen meghalt. Az idült alkoholista hírében álló I. K.-t letartóztatták. Kereken egy esztendővel később, 1976. júniusában a kerületi bíróság büntetőtanácsa — az orvosszakértőknek a vádlott csökkent egészségi állapotát bizonyító szakvéleménye figyelembe vételével — I. K.-t intézeti kezelésre és nyolc évi szabadságvesztésre ítélte. Idézetek a törvényszéki ítéletből: .A vádlott tettének társadalmi veszélye abban rejlik, hogy cselekedetét hirtelen indulatában, tudatosan követte el... A perben kihallgatott tanúk szinte egybehangzó vallomása szerint a vádlott idült alkoholistának számit, aki esztendők óta túlzott mértékben italozott, elhanyagolta családját, pénzét öncélúan szeszes italokra költötte, italozás következtében többször vétett a munkahelyi fegyelem ellen, a faluban részeges, kötekedő ember hírében állt... A vádlott egészségi állapotát vizsgált bírósági orvosszakértők véleménye szerint I. K. esetében egy olyan notorikus alkoholistáról van szó, akinél a rendszeres italozás következtében gyengül az érzékelés, az észlelés, a figyelem, az ítéletalkotás; szélsőségessé válik az érzelmi, indulati és hangulati reagálás a külvilág ingereire; fokozódik a féktelenség és az erőszakosság iránti hajim. A gyilkosság elkövetésének időpontjában is részlegesen csökkent ítélőképességű lelkiállapotban volt.. Tragédiába torkolló családi helyzetének folyamatos romlását lényegében saját maga okozta féktelen iszákosságával.. .“ AZ IGAZSÁGÜGYI PALOTA 109-es számú tárgyalótermében sápadt arccal, véreres, fátyolos szemmel ül a vádlottak padján I. K. Keze enyhén remeg, vértelen ajka összeszorul. Lassan, kissé fojtott hangon teszi vallomását a büntetőtanács előtt. Olykor el-elakad a szava, láthatóan emlékezetzavarral js küszködik és számos részletre nem emlékszik. Aztán négy tanú: a vádlott három gyereke közül a két idősebb testvér, a szomszéd és a hnb elnökének tisztét betöltő sógor tesznek vallomást; majd a tárgyalásra meghívott orvosszakértők mondják el közel tíz hónapos vizsgálataik eredményét. Kor szerinti sorrendben a legidősebb testvér, a húszas évei derekán járó csinos Elena őrizte meg emlékezetében a legjobban a múlt képeit, és a családi trogédio napjára is ő emlékszik a legélesebben, hiszen munkából hazojövet ő bukkant rá anyja holttestére. Apja valaha jóvágású legény volt, az erdők végtelen nyugalmával szegélyezett Trencsén környéki falvak egyikében lakott. Anyja kálnicai születésű, 1946- ban kötött házasságuk után apja átköltözött ebbe a községbe. Az első években úgy tűnt: a két fiatal életében nem lesz különösebb nézeteltérés. Ittott előfordult ugyan egy-egy hangosabb szóváltás, de az ilyesmi hamar elsimult. Akkoriban még alig fogyasztott szeszes italt, legföljebb két deci bort ebéd vagy vacsora utón. Szelíd, lankós, szilvatermő vidéken lakott a csalód. Kisebb-nagyobb szeszfőzdékben készítették itt az illatos szilvóriumot. A negyvenes évek végén az apa úgy döntött, hogy évi szabadságát ezentúl alkalmi idénymunkásként tölti a közeli szeszfőzdék egyikében ... És hát ott járni a hatalmas üstök között, naphosszat ott hajlongani fölöttük és meg sem kóstolni az újabb és újabb főzetek illatozó szilvóriumát. Csakhát az egy kortyból kettő lett, a féldeciből egy deci, mígnem a napi „fejadag" hot-hét deci pálinkára emelkedett, amit borral meg sörrel „hígított" ... I. K. egyre többször és egyre többet ivott, egyre gyakrabban járt haza részegen, szinte hónopról hónapra kevesebb pénzt adott a háztartási költségek fedezésére. És állandóan szomjazott. Ha már semmi pénz nem akadt otthon, nekivágott az utcának és az ivócimborái hol itt, hol ott megkönyörültek rajta egy-egy pohár itallal. A növekvő család egyre nehezebb körülmények között élt. Az évekkel ezelőtt boldognak mduló házasság zsákutcába került. Az apa részegen járt haza, és ilyenkor durván fenyegetőzött, jeleneteket rendezett. Mogorva, iszákos, az egész világgal hadilábon álló férfi lett belőle. Időnkint átmenetileg fékezte magát — hogy aztán még többet, még nagyobb szenvedéllyel igyon. Ilyenkor brutális jelenetek játszódtak le a vidékies egyszerűséggel berendezett kálnicai házban. Az anya szelíd, félénk, zárkózott aszszony volt. A családi kötelék épségben maradása érdekében fegyelmezetten tűrte aligha irigylésre méltó sorsát; amikor már anyagilag is egyre növekedtek a kiadások, munkába állt a helybeli efsz-be és egy keresetből tartotta el mindannyiukot. Mert meleg ételt minden nap főznie kellett, a többnyire részegen érkező férj különben ... Az alkoholisták idegrendszeri zavarainak egyik leggyakoribb tünete a képzelődés és a kóros féltékenység. I. K. esetében is ez okozta a gyilkosságba torkolló tragédia csíráját. Az apa — minden konkrét gyanú nélkül — néhány évvel ezelőtt a fejébe vette, hogy 45 év körüli felesége idegen férfiakkal csalja őt. Szinte belelovallta magát ebbe a gondolatba, és a család élete ezzel véglegesen pokollá változott. Eleinte csak részegen, de oztán már egy-két kortynyi italtól fölbátorodva is fenyegetődzött, olykor „hecből", másszor ijesztő tekintettel vadászfegyverének csövét a feleségére, a fiára vagy két lányára emelte. A család szégyellte oz apa iszákos brutalitását, de oz anya, a viszonylagos jó hírnév megőrzése érdekében, nem engedte, hogy férjét elvonókúrára küldjék vagy egyéb hivatalos eljárást indítsanak ellene. Dolgozott és tűrt. Azon a július végi napon is nagymosást iktatott délutáni műsorába ... Férje, aki vérkeringési és vérnyomászavarok panaszával betegszabadságon volt, szintén otthon tartózkodott. Megkérte őt, hozzon helyette néhány vödör vizet a fürdőszobába. A férfi — aki egyébként azon a napon is o pohár fenekére nézhetett, hiszen a gyilkosság elkövetése után elrendelt vérvizsgálat során az alkoholszint 2,8 százalék volt vérében! — rangon alulinak tarthatta a kérelmet, mert a kád fölé hajoló aszszonyra förmedt: „Szólj a szeretőidnek, majd ők hoznak!“ A sértő válasz hallatán az asszony egy pillanatra elveszítette önuralmát. Visszafeleselt: „Ha szeretőim vannak, ölj meg. csak már ne kínozz tovább ..." A férfi sarkon fordult, a hálószobába ment, éjjeli szekrényének fiókjából elővette titkosan rejtegetett pisztolyát. Fölhúzta a fegyvert és visszalépett a fürdőszobaajtóhoz. Amikor az asszony újra fölegyenesedett, mintegy fél méternyi távolságból o homlokába lőtt. Az élettelenül padlóra zuhant testet I. K. telehintette mosóporral, pisztolyát a párnája alá rejtette és a konyhaasztalra egy szűkszavú üzenetet írt: „Ő akarta így." Az anya holttestét K. Elena találta meg röviddel öt óra után. I. K. a kivizsgálás során úgy vallott, hogy ő is öngyilkos akart lenni, de erre mór nem jutott ideje. A TANÚK VALLOMÁSA a főtárgyaláson szinte egybehangzóan elítélte I. K. tettét. .... apa pokollá tette az életünket, remegett az italért. A lakás minden sarkában üvegek álltak. A veszekedés mindennapos dolog volt nálunk. Haza nem adott egy fillért sem, mindent oz italra költött." .... apa valóban keveset törődött a családdal, durva volt és kíméletlen. Az utóbbi években mór a kevés szesz is megártott neki. Tőlem a betétkönyvemet is elkérte, hogy építőanyagot vegyen. Kis híján mind az ötezer koronát elitta.“ „ ... a gyerekek gyakran sírtak és riadtan menekültek a lakásból. Nevelésük szinte kizárólag az anyjukra hárult" Az orvosszakértő véleményéből: „ .. .a teljes morális-etikai leépülés tünete: az iszákos ember a függőség állapotába kerül, egész életvitelét az alkohol határozza meg. Ittasan alszik el és ébredéskor első gondolata az első alkoholfogyasztás, omit kényszernek érez. E folyamat következménye a szellemi elkorcsosulós, az alkoholos elbutulós és a delirium tremens, ami a személyiség teljes szétzilálódását jelenti. I. K. az évek során idült alkoholistává lett, esetében a delirium részleges stádiuma áll fenn." NEM MINDEN ALKOHOLISTA kerül összeütközésbe a törvénnyel, s azt sem állíthatjuk, hogy a három-négy féldeci, vogy az egy-két liter bor az egyetlen oka a bűncselekmények elkövetésének. De ha megszokássá válik, akkor általában itt kezdődik a lejtő, ahonnan már nehéz a visszaút. Megéri? (Fotó: archív)
