A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-13 / 28. szám
történelmi lakomák HOGYAN TÁPLÁLKOZTAK AZ ÓKORI RÓMÁBAN VI. Nem valószínű, de megtörténhet, hogy sorozatunk olvasói között akadnak váltakozók, akik szívesen elkészítenének valamilyen régi római ételt. Az alábbiakban közlünk néhány receptet; szerzőjük — Marcus Apicius — a maga idejében híres embernek számított, állítólag még szakácsművészeti iskolát is nyitott Rómában. Megjegyezzük azonban, hogy egy csomó fűszerről nem tudjuk, hol szerezhető be manapság, s persze az ételek ízével kapcsolatos kételyeinket sem hallgathatjuk el. VEGYES RAGU Vékony szeletekre vágott fehérrépát, száraz póréhagymát, zellert, hagymát és csigát, valamint csirkezuzát, apró madarakat és kolbászt vízben megfőzünk. A zöldségeket és a húst jól beolajozott tálban mályvalevelekre rakjuk, a hagymákat egészben hagyjuk, a kolbászt és a csigákat pedig damaszkuszi szilvával és lucaniai kis kolbászokkal egyetemben apróra vágjuk, felhígítjuk garummal (a foltos makréla beleiből készült ízesítőszer: a halbelet besózták, majd a napra tették, ahol teljesen megrothadt; ezt a végterméket hasz'nálták fel az ételek ízesítésére), borral, olajjal és ecettel, s az egészet felforraljuk. Főzés közben borsot, lestyánt, gyömbért és egy kevés morzsikát keverünk hozzá, az egészet jól szétnyomkodjuk, és tojással behabarjuk. Lestyánból, garumból, borból, olajból, malagából vagy édes borból készített és keményítővel behabart mártással tálaljuk. TOLTOTT KOCAHUVELY Finom tölteléket készítünk disznóhúsból, törött borsból, köménymagból, két fehér póréhagymából, rutából és garumból, s borsszemeket és píniadiót teszünk hozzá. A jólmegtisztított hüvelyt megtöltjük, s vízben, olajjal, garummal, kaporral és egy köteg póréhagymával összefőzük. MATTIUS VAGDALT Olajat, garumot, póréhagymát, főtt disznólapockát és kockára vágott lekapart sertésbőrkét fazékban megfőzünk. Borsból, köménymagból, zöld korianderből vagy koriandermagból, silphium gyökérből és mentából mártást készítünk, az egészet jól összekeverjük, forralt borral hígítjuk, és még mézet, ecetet, garumot és levest adunk hozzá. Beleteszszünk még egy kevéske mézet, majd a mártást fazékba öntjük, liszttel behabarjuk, megborsozzuk és tálaljuk. A rómaiak a halat számos fogás, hús és a szárnyas készítéséhez is felhasználták, de magában is fogyasztották. Ilyenkor mártást tálaltak mellé. MARTAS SÜLT HALHOZ Borsot, köménymagot, koriandermagot, silphium gyökeret, majoránnát és rutát összetörünk; keverünk hozzá ecetet, datolyát, mézet, forralt bort, olajat és garumot; ezt a keveréket cserépfazékban felforraljuk, a sült halra öntjük és tálaljuk. Végezetül egy tévhitet kell eloszlatnunk. Sokan még ma is azt képzelik, hogy a „hírhedt római orgiák" mindennaposak voltak az ókori Rómában. Ez egyáltalán nem igaz. Tény, hogy szép számmal akadtak mindenféle különcök, akik egy-egy lakomára milliókat pazaroltak (például Heliogobalus, a „suhanccsászór" egy alkalommal huszonkét fogásos lakomát rendezett, ahol mesterségesen színezett ételeket szolgáltak fel, a szakácsok a rizsbe igazgyöngyöket, a babba ámbrát kevertek, a halakat aranyporral szórták be, s egy-egy fogásnak elkészítették a krémből vagy tésztából formált utánzatát), de nem állíthatjuk, hogy ez volt a jellemző. A moralista római írók megbélyegezték ezeket a ritka kicsapongásokat, ezért is tudunk róluk. összeállította: —ez— (folytatjuk) Évről évre megünnepeljük a sajtó napját. Beszélünk szerepéről, jelentőségéről, társadalmi hasznáról, az olvasók gyors és sokoldalú tájékoztatása szempontjából. Ilyenkor persze sokan csak a lapokra, a szerkesztőségekre, az újságírókra gondolnak, amelyek és akik fáradságot nem ismerve küzdöttek és küzdenek a CSKP által kitűzött célok eléréséért. Csak kevesen gondolnak azokra a tudósítókra és levelezőkre, akiknek a hírei nélkül szegényebbek, szürkébbek és egyoldalúbbak lennének a lapjaink. A HÉT indulása óta nagy figyelmet fordított a levelezők munkájára. Fontosnak tartotta a velük való eleven kapcsolatot, az összehangolt munkát. Ennek az állandó kapcsolatteremtő igyekezetnek tudható be, hogy képes hetilapunknak elég nagy a levelezői hálózata. Szinte nincs járás Dél-Szlovákiában, ahol ne lenne néhány tudósítónk. Törekvéseinkkel összhangban rendszeresen beszámolnak azokról a fontos társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális eseményekről, amelyek működési területükön, falujukban, kisvárosukban és járásukban zajlanak. Munkájukra úgy tekintünk, mint az olyan tevékenységre, amely szerkesztői gyakorlatunkban nélkülözhetetlen. Nem titkoljuk, nap mint nap izgalommal és érdeklődéssel várjuk a postást mit rak ki táskájából a szerkesztőség asztalára, kik és melyik vidékről hallatják újra hangjukat. Elég rápillantanunk a borítókra, a bélyegre ütött pecsétre, máris tudjuk, ki a feladó, ki a hírközlő. Nem kell a borítékot másik oldalára fordítani, ha történetesen királyhelmeci bélyegző van rajta. Mindjárt tudjuk, hogy a feladó DEMJÉN FERENC, a HÉT egyik legrégibb levelezője. Tudósít minden eseményről; legtöbbször mégis kulturális megmozdulásokról számol be. Írásai frissek, elevenek, ki gondolná, mikor olvassa, hogy a „láthatatlan” ember, a szerző, 65 éves, s a foglalkozása drogista. 1932 óta több lapnak is tudósítója. És csak kevesen tudják róla, hogy könyvei is megjelentek a 30-as években. Három kislány, regény, 1932, Versek, 1933, Hegyek alján, 1935. A felszabadulás után könyvek és sajtótermékek árusításának az engedélyét is megkapta. Szíve szerint nemcsak drogista, de vérbeli tudósító is. Nemcsak mi, de valamennyi olvasónk is szívesen olvassa írásait. Szándékosan választottuk Szlovákia keleti részét, hogy aztán egy nagyot ugorva Ipolyságon időzzünk egy keveset. Ebből a városkából is gyakran hozza a híreket, a tudósításokat, a kisriportokat és a terjedelmesebb írásokat a postás. A feladó ebben az esetben is ismerős. Egyik legrégibb levelezőnk. munkatársunk írásaival kopogtat ajtónkon a postás. Gyakran ír, és a témája sokféle, de legszívesebben az iskola életéről, a diákéletről és kulturális eseményekről tudósít. A szerző neve szerényen húzódik meg a cikkei alatt, és eddig a személye is ismeretlen maradt. E tekintetben nem szívesen szerepel a sajtóban, csupán megtisztelő kérésünket teljeDEMJÉN FERENC BORZI LÁSZLÓ sítette, amikor postafordultával egyik „ifjonc” fényképét csatolta leveléhez. SÁGI TÓTH TIBOR, az élet és írás szerelmese. Foglalkozása : szlovák—orosz szakos gimnáziumi tanár. Kerek 25 esztendeje, tehát negyedszázada több hazai lapnak, köztük a HÉT-nek is tudósítója. Tíz éve oroszból fordít humoros írásokat és meséket. Fordításai közül néhány már magyarországi lapokban is megjelent. Szepsiről is sokat olvashatunk. Az utóbbi időben gyakran hoz onnan levelet a postás. A feladó,
