A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-13 / 28. szám
KUVAITI BENYOMÁSOK 2. Az ország gazdaságának döntő tényezője — s most ismét vissza kell térnem hozzá — a hatalmas mennyiségű kőolaj. Olajkészleteit 8 milliárd tonnára becsülik, s ezek — a kitermelés jelenlegi üteme mellett — még vagy kétszáz évre elegendők. Legalábbis erre vallanak a legutolsó kutatások, geológiai felmérések eredményei. Persze, kétes értékűnek is bizonyulhatnak ezek a becslések, s ezt az emir és kormánya is jól tudja, ezért nagyszabású terveket valósít meg, számítva azokra az időkre, amikor majd kimerülnek az olajforrások s elapadnak az olajból eredő mesés jövedelmek. Az olajtermelés az utóbbi években rohamosan fejlődött, de ma már Kuvait — akárcsak a többi közép-keleti olajtermelő arab ország — igyekszik visszafogni a kitermelés ütemét. A kitermelt olaj egy részét hazai olajfinomítókban dolgozzák fel, s a fejlesztés elsősorban a petrokémiai ipar kapacitásának növelésére irányul. További iparának a marónátron- és sósavgyártás, a tégla-, cement- és bútoripar. Ezek mazó gazdaság van igen nagy hatásasl. Az egy főre eső nemzeti jövedelem Kuvaitban a legmagasabb az egész világon (kb. 5000 dollár), de sokan úgy vélik, az életszínvonal is. Persze ezt fenntartással kell fogadni, legalábbis az összlakosság vonatkozásában. Ugyanis a lakosságnak csak kb. egyharmada számít törzsökös kuvaitinak, azok, akik már 1922-ben is Kuvaitban laktak, illetve ezek leszármazottai. S csak a törzsökös kuvaitiak részesülnek az olajgazdasógból. Az olajiparban, de más gazdasági ágazatokban, a szolgáltatóiparban, sőt az oktatás- és az egészségügyben is más — elsősorban arab — országokból a meggazdagodás reményében betelepültek dolgoznak. Ezek öt évi itttartózkodás után ugyan elvileg megszerezhetnék a kuvaiti állampolgárságot, de munkaszerződésüket rendszerint nem hosszabítják meg hanem — újat kötnek velük. Az olajgazdaságot tehát csak egy viszonylag szűk réteg élvezi, de az aztán nagyon .. . Hihetetlen fényűzően élnek, rettentően pazarolnak. Az autó például itt nemcsak egyszerűen fontos, hasznos és mindenképpen szükséges közlekedési eszköz, hanem egyszersmind — és főként — státuszszimbólum. Kuvaitban a legnagyobb az egy főre jutó gépkocsik száma. És micsoda kocsik! A Chevrolet, a Jaguár, a Musztáng, a Lincoln meg a mindenféle más amerikai autókolosszusok mellet a legtöbb törzsökös kuvaiti család Mercedest is tart. S ha elromlik? Hát egyszerűen otthagyja az út szélén, nem érdemes elvontatni és megjavítani, vesz egy másikat, lehetőleg a legújabb típust. így aztán nincs is értéke a használt gépkocsinak, jóformán fillérekért árusítják őket, ha éppen akad rájuk vevő. Persze ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy az új kocsik olcsók. De hát mit számít itt a pénz, amíg csorog, az olaj a kutakból . . . Hogy egyesek a szó szoros értelmében véve nem tudnak mit csinálni a pénzükkel, arról a városban cirkáló autócsodák színaranyból készült rendszámtáblái is tanúskodnak. Ez a legújabb divat... S amilyen fényűzők az autók, olyanok a magánhózak villák is. A „bennszülöttek" közül sokan hozatnak nyugati építészmérnököket, műépítészeket és ezekkel tervezik meg, építtetik fel „kacsalábon forgó", mesebeli kastélyaikat, amelyeken mindenféle keleti, és nyugati stílusjegy keveredik tarka összevisszaságban. Persze vannak valóban korszerű, ízléses épületek is El-Kuvaitban. Főutcája, a Fahd Szalem mentén három-kilencepneletes hipermodern épületekben vannak a kormányhivatalok, a külföldi társaságok irodái, a bankok, az elegáns üzletek. El-Kuvait félköralakban helyezkedik el az öböl partján. A már említett Szálem sugárút a központ, mintegy kettészeli a várost, s tengelyéből indulnak ki sugarasan a többi utak. De az új élet nem törölte el még mindenütt a múlt nyomait a régi városközpontban, az épülő új vásárcsarnok szomszédságában ma is ott zsibong a hagyományos, színpompás arab piac, a szúk, ami nálunk — török befolyásra — inkább perzsa eredetű nevén bazárként ismeretes. Mindent meg lehet itt kapni, amit a Szálem sugárút fényes, elegáns, árkádos üzleteiben, csak persze jóval olcsóbban. Igaz, idegek kellenek az itteni vásárláshoz, különösen az európai számára, akinek jelszava, hogy az idő pénz, mert az arab kereskedőnek életeleme, szenvedélye az alku, és kimondottan sértve érzi magát, ha a vásárló nem hajlandó belemenni ebbe az időt rabló „társasjátékba". A kuvaiti szúk hatalmas területen fekszik. Igazi „nagyáruház", sőt üzletváros, számtalan kis bolttal a kanyargós, szűk sikátorokban. Minden elképzelhető és elképzelhetetlen dolgot megkapni itt, a készruhától a villanyvasalóig, a hűtőgéptől a méteráruig, a legmodernebb tranzisztoros magnós rádióktól a számunkra ismeretlen sok-sok féle keleti Al-Ahmadi. A csövekben a folyékony arany A szüle termékeinek egy részét Kuvait a Perzsa- (vagy Arab-) öböl szomszédos országaiba exportálja, akárcsak szépen fejlődő élelmiszeripara termékeinek egy részét. Igaz, az élelmiszeripar külföldről behozott nyers- és alapanyagokat dolgoz fel. Újabban az alumíniumöntöde és egy autó-összeszerelő üzem is működik az országban. A mezőgazdaság fő ága a teve-, juh- és kecsketenyésztés, bár az utóbbi időkben — miután a beduinok is jócskán részesülnek az olajjövedelmekből — az állattenyésztés visszaesőben van. Ma már Kuvait tevéből is behozatalra szqrul. Igaz, a tevét nem annyira teherhordóként használják, hiszen a sivatagban is kitűnő utak épülnek s a gépkocsi mindjobban kiszorítja a „sivatag hajóját," az arabok újabban inkább már csak versenyállatként és — húsa miatt tartják. Állítólag kitűnő csemege, igaz, én még nem kóstoltam. Gyakran rendeznek teveversenyeket, az ember nem is gondolná, milyen gyorsan tud vágtatni ez a lomhaként ismert jószág. Hogy hogy bírják ki az arabok a hátán, azt nem tudom, egy biztos, az európai már tövid „tevegerés" után is tengeri betegséget kap. (Kipróbáltam!) Az amerikait is megszégyenítő hihehetlen tempóban fejlődik Kuvait. Erre a kőolajtermelésből szár-
