A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-06 / 27. szám
Monografia SAS ANDORRÓL # # 0 Nem tartozom azok közé, akik személyesen is ismerték Sas Andort. Gimnazista koromban hallottam róla először magyarszakos tanáraimtól. Beszéltek emberségéről, pedagógiai tevékenységéről. tudós precizitásáról, lankadatlan szorgalmáról. S akkor szinte ösztönösen is megéreztem ezt az embert szeretni tisztelni kell. Sas Andor sosem állt előttem a katedrán, mégis úgy tűnt, mintha láttam volna őt. Igen, láttam őt tanítványain keresztül. Párkány Antal egy a sok tanítvány közül. Nemrég megjelent monográfiájában (Sass Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben — Madách 1975) ő is pedagógusát — mindnyájunk tanárát — mutatja be részletesebben, magasabb szinten. Könyvének A tudományos munka ígéretes kezdetei című fejezetében az induló Sas Andorról ír, akinek már fiatal korában társai voltak mint Babits, Juhász és Kosztolányi. Körültekintő alapossággal mutatja be a tudós első jelentősebb munkáit, amelyek az Egyetemes Philológiai Közlönyben, a Huszadik Században és az Athenaeumben jelentek meg. A következő fejezetben — A forradalom és az emigráció útján — Sasnak a Tanácsköztársaság alatt kifejtett tevékenységéről olvashatunk. Ebben az időben írásai, tanulmányai a Néptanító Lapjában jelentek meg. Már ezek az írások is az alapos felkészültséggel rendelkező tudósról, a határozott magatartásé emberről tanúskodnak. Párkány ügyesen kitapintja azokat a tényezőket, amelyek meghatározták az író munkásságát, emberi magatartását. • • • Gyimesi Györgynek ezidáig három könyve jelent meg. Az első nagyobbára hazai, vagy pontosabban az itthonhoz „közelebbi” tájak vadászélményeit mondja el. A második egy kafferbivalyok kerülnek terítékre, s a harmadik, amelyről alább szeretnék részletesebben beszélni, egyenest a Kaukázus ormaira vezet bennünket, majd egy kitérővel, térben és időben egyaránt, a Bajkál-tó cirbojafenyős tájaira, a tajgába, iszubra-vadászatra. Tehát a Kaukázus és a Bajkál a harmadik vadászkönyv színhelye. Számunkra, olvasók számára maga a színhely is érdekes, hiszen közelebbről alig ismerjük. Magyar nyelven ezidáig, tudomásom szerint, a Kaukázusról Déchy Mór írt könyvet, közel hetven évvel ezelőtt „Kutatásaim és élményeim a Kaukázusi havasokban” címmel. Kaukázusi vadászatról pedig Gyimesi György jelen munkája ez első, amit magyar nyelven írtak. Ha semmi egyéb nem volna, ez az „elsőség” is megérdemelné a figyelmünket. De Gyimesi György előző két könyvében már bebizonyította, hogy vadászként és íróként is olyan többletet tud nyújtani, amely átlagon felüli olvasmányélményt jelent. A Kaukázus ormai-ban a figyelmes olvasó földrajzi, néprajzi, biológiai, zoológiái vonatkozáKönyvének nagyobb részében a szerző Sas Andornak csehszlovákiai tevékenységével foglalkozik. Sas Andor kezdetben a munkácsi Kereskedelmi Akadémia tanára volt. Munkácsi működése alatt behatóan tanulmányozta a városi levéltár anyagát, majd Szabadalmas Munkács város levéltára 1376— 1850 címmel megjelentette első könyvét. Párkány rámutat arra, hogy Sas Andor tanúlmánykötetére sokáig nem figyelt fel a hazai közvélemény, „pedig a csehszlovákiai magyar tudományos irodalom első olyan számottevő alkotása volt. mellyel kifelé is hírt lehetett adni irodalmunkról". Sas tudományos munkájának erőssége, hogy a történelmi eseményeket vizsgálva megvilágítja azok gazdasági hátterét is. Sas könyvét elemezve maga Párkány Antal is széleskörű tájékozottságáról tanúskodik. Munkája nem csupán száraz elemzés. Beleszövi saját álláspontját, észrevételeit, meglátásait. Tanulmányában szól a levéltári munka fontosságáról, valamint az e téren kialakult kölcsönös kapcsolatok elmélyítésének jelentőségéről. 1932-ben Sas Andor Bratislavába került. Itt folytatta tovább az irodalom- és a történelemtudomány terén megkezdett munkásságát. Főleg a népek közötti baráti kapcsolatok elményítésén fáradozott. Maga az író több művét fordított cseh sú ismereteket is talál az izgalmas magashegyi vadászat kitűnő leírása mellett. De még a mítoszok világába is elkalauzol, csak úgy mellékesen egy-egy pihenő alkalmával. A Kazbek leírás pedig a természetjáró, a természetet szerető és becsülő ember lírai vallónyelvről magyarra, s a magyar irodalom számos cseh és szlovák nyelvű fordításához írt előszót. A monográfia Felhők Európa egén című fejezetében Párkány Sasnak ezt a tevékenységét vázolja fel meggyőző hitetelességgel. A szerző nagyra értékeli Sps Andornak a csehszlovákiai magyar tudományos életben a két háború között kifejtett tevékenységét. Valamennyi elemzésének pozitívumát abban látom, hogy a Sas-műveket vizsgálva mindig kihangsúlyozza a nagy tudós humanitását, emberi szándékát. Sas Andornok 1945 utáni szlovák nyelvű publikációiról szólva ezt írja Párkány a tudósról: „Sas Andor, mint mindig, most is a népeinek múltjában fellelhető közös és kölcsönös vonatkozásokat kereste meg. És ez igazán jelentős dolog. Az új híd építője című részben Sas Andornak a felszabadulás utáni tevékenységével ismerkedhetünk meg. Sas Andor a háború után is a munka nehezebb részét vállalta. Bátran szembenézett a megoldásra váró sok-sok felelősségteljes problémával. Fóbry Zoltánnal, Egri Viktorral, Szabó Bélával elsőként egyengette a csehszlovákiai magyar irodalom útjait, s küzdött az emberiség békésebb jövőjéért. Közösségi ember volt. „Sok gondja és baja közepette is megértéssel fordult az irodalomban botladozva indulók felé, s nem feledkezett meg mása: „ ... nem tudtam levenni a szemem a legendákkal övezett vén tűzhányóról, a Kazbekről, amely tegnap mint óriási briliáns tündökölt, ma pedig rubinként ragyog a pirkadatban.” Az ilyen perceket azonban a továbbindulás, a hegymászás, a kemény és fárasztó kapaszkodók váltják fel. A sikertelenség, a légszomj — hiszen három ezer méteres magasságban járnak — a szerzőt és hűséges kísérőit egyre inkább próbára teszik. És mégsem hátrálnak meg. A könyv minden lapjáról ez sugárzik: elérni a célt! S az erőfeszítést siker koronázza! Fent az ormokon két vadkecske, — kaukázusi túr — a hegység túloldalán, Krasznaja Poljana térségében pedig egy kaukázusi barnamedve kerül terítékre. Páratlan zsákmány! Különösen a két túr, amely „sehol másutt a világon elő nem forduló ritka vad.” Külön történet — s megint csak egyedülálló — a könyv második része: A Bajkál-tó partján. (Gyimesi György vadászkönyvének ezt a részét „Egy világrekord története” címmel közöltük a Hétben.) „Elégedett. leszek — írja a szerző a bevezető részben — ha csupán egyetlen szarvasbikát zsákmányoarról, hogy ő is csupán a közösség egy tagja, és csak akkor végez teljes munkát, ha tudásával embertársait gazdagítja." Sas Andor 1948 februárja után is az igazi tudós szívósságával dolgozott. Kutatta, kereste az emberi közeledés megannyi lehetőségeit. Egy kárpáti latifumdium a hűbéri világ alkonyán című műve is ezt példázza. „A monográfia egyik fő érdeme, hogy a maguk bonyolultságában mutatja be a birtokviszonyokat, és a szomszédos országok hasonló viszonyaira utalva keresi a párhuzamokat" — állapítja meg Párkány Antal. Pozsony napjai (A koronázó város) című műve, amelyet még a harmincas évek második felében kezdett írni. csak halála után jelent meg. A rengeteg forrásanyagra támaszkodó helytörténeti mű fontos adaléka irodalmunknak. Párkány Antal monográfiájának egyik fő érdeme, hogy Sas Andornak olyan írásaival is megismerteti az olvasót, amelyek még a mai napig sem jelentek meg nyomtatásban. Sas egyik ilyen munkájában a szlovákiai zsidóság háború alatti tragédiájáról tudósit. Elrettentő képet fest a fasisztáknak a zsidósággal szemben elkövetett barbárságairól. Sasnak ez a műve annál is fontosabb, mivel „olyan történelmi eseménysorozatnak a megírására vállakozott, amely ideológiailag szerves részét képezi az antifasiszta harcnak". Párkány Antal monográfiájából megismerhetjük Sas Andort mint irodalomtudóst, történészt, pedagógust s úgy is, mint embert. CSAKY KAROLY lók, a legritkábbat, a kipusztulófélben lévő iszubrát (usszuri szarvasnak is nevezik), amelyet magyar vadász tudomásom szerint még nem ejtett el.” Nos, mint ahogy a Meru lankáin és a Kaukázus ormain, a Bajkál-tó környékén is diadalmaskodott a kitartás, a fáradtságot nem ismerő szorgalom és nem utolsó sorban a természet ismeretet. A vadászszerencse talán egy arasszal hosszabb is volt a kelletténél, hiszen világrekorder bikát vezérelt a puskacső elé, amely ugyan páratlan ajándéka a természetnek, de azzal jár, hogy az ilyen zsákmány nemzeti kincsnek számít, s így a vadász nem tarthatja meg a trófeát. De az élményt annál inkább! S örömünkre Gyimesi György ezt a felejthetetlen egyszeri élményt mindannyiunkkal megosztja. Gyimesi György harmadik vadászkönyve így három olyan „elsőséget” tartalmaz, ami irodalmon túli szempontból is jelentős. Az első „elsőség” maga a kaukázusi vadászat leírása, második a világrekorder iszubra, s a harmadik — hogy ez a világrekordnak számitó trófea az első magyar vadász által elejtette iszubra fejdísze volt. (Madách Kiadó 1976.) gAl Sándor A KAUKÁZUS ORMAIN