A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-06 / 27. szám
Csak elmondom 1 Csak elmondom, úgy, ahogy a virágokról beszélnek, ahogy a napról, ahogy az új vetésről beszélnek, egyszerűen, egyszerű szavakkal. Anyám áll, s óriásra nőtt tenyerében trónol a virágúj ember. Micsoda biztonság ez a kéz! 2 Én most már asszony-, anyakezekre bíznám a világot, s akkor a biztonság mosolytornyaiból dülöngélő szavak helyett egyenes szárú virágok igyekeznének a fény fókuszába. Ez a lényege a mi életünknek is, amit ajándékba kaptunk egy asszonytól, egy szeretőtől, s most megyünk céljaink asszonyszemű fókuszai felé, s menésünkben benne él az öröm, a nyugtalanság és a bánat is. De megyünk, s lassan kipattannak szemünk bimbói, s fölfedezzük a napot és az árnyat, és megyünk, mert így lehet csak értelme életünknek, ha a szó helyett kalapálok, fogom a kalapácsot, s ráütök amire ütni kell. 3 Acélkemény asszonykezek, hogy tudtok simogatni virágok puhaságával, s puha szárú mosolyotokkal hogy meg tudjátok ütni szívünket! És csak állunk, és kérdeznénk benneteket a csillagokról, ott csírázik már nyelvünk alatt a kérdés, de csak csodálkozunk rátok messziről, hát gyertek, hisz embert keresünk magunk körül, meg tisztaságot, gyermekkacagást és mindent, ami egy lépéssel már több a holnapi álmainknál is. Az ének lehetősége Szeretek erre járni, ezen a csodálkozó, bozótos vidéken, számlálom lépteimet, felnézek a magasan suhanó, kék kendős égre, és figyelem a Nagymedve hancúrozását. Csodálatosan könnyű és szívemhez közeli vidék ez. Rezzenéstelen feküsznek az árnyak, puhán ölelnek az illatok, kutyák nem ismerik a vonítás szomorúságát, emberek a fájdalmat és a bánatot. BÉKEVIDÉK. Itt úszkál a tökéletesség napja, s mi bolygónyi pontossággal körülötte. S ebben a nagy-nagy tisztaságban számat bármikor énekre nyithatom. Nem sértek vele senkit. Kérgek TÓTH ELEMÉR Rakódik rám a kéreg? Most gyere és igén meg. Tűznyilak messze lutnak, köszönj a kis kapuknak. Köszönj anyánk kezének, ionnyadó életének. öleld mindenségkékbe, a szived tengerébe. Köszönj az ablakoknak, hol bánatok daloltak, és a lekete Iáknak, szomorúságapánknak. Köszönj anyánk kezének, Ionnyadó lalevélnek. Segíts, gyere, igézz meg, ne égjen rám a kéreg. KONOZSI I. felvétele (1940) A hanvai születésű Tóth Elemér versekkel kezdte pályáját. Három lírai gyűjteménye jelent meg.. Később a gyermekversek felé fordult érdeklődése. Legutóbb elbeszéléskötettel jelentkezett. • BIBLIOGRAFIA: A halak a mélyben úsznak — versek (1965) Ketten: — versek (1966) Kérgek — versek (1969) Csillagrózsá — gyerekversek (1973) Sárga, mint a nap 1— elbeszélések (1975) Csillagménes — gyerekversek (1976) Ketten Tavasszal elindulnak kitaposott ösvényeiken a nedvek. Párosával kis savak, sók, vízcseppek, az egyik pólustól a másikig. Az emberek is valahogy így verekednek a mindennapokkal, s a gondtól terhes évek fonalát húzzák maguk után a porban és a sárban. Két ember nemcsak azért él, hogy szeressen. Bár szaladnak a mindennapok csikói, két ember már könnyebben lekap szekerükről valamit, amit igazságnak hívnak, mert két ember már magában hordja a hármat és a négyet, ölünk, a néma égen ökörnyál. körülöttünk az ősz ül csendesen, mint a megszállottak. Hányszor és hányszor ugyanez a kép: ülünk, körülöttünk az ősz, s összeveszünk mindenen, mert valahogy nem igazi a levegő, az ég, a föld fölöttünk, alattunk, körülöttünk. Ketten — a bánatfejű csend ellen, Ketten — a sima testű éjszakák ellen, Ketten — az árva percek ellen, Ketten — a csók nélküli éjszakák ellen, Ketten — a hazugságok még vegetáló virágai ellen, Ketten — a háború ellen, Ketten — már felelősek vagyunk a harmadikért. Ketten már felelősek vagyunk a harmadikért, és így tovább, nem lehet megállni. Felelősek vagyunk a madárfüttyért, a csendért, s mindenért, ami körülöttünk kergeti az életet. 19