A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-09-06 / 27. szám

Csak elmondom

1

Csak elmondom,

úgy, ahogy a virágokról beszélnek,

ahogy a napról,

ahogy az új vetésről beszélnek,

egyszerűen,

egyszerű szavakkal.

Anyám áll,

s óriásra nőtt tenyerében trónol a virágúj ember.

Micsoda biztonság ez a kéz!

2

Én most már asszony-, anyakezekre bíznám a világot, s akkor

a biztonság mosolytornyaiból dülöngélő szavak helyett

egyenes szárú virágok igyekeznének a fény fókuszába.

Ez a lényege a mi életünknek is, amit ajándékba kaptunk egy asszonytól, egy szeretőtől,

s most megyünk céljaink asszonyszemű fókuszai felé,

s menésünkben benne él

az öröm, a nyugtalanság és a bánat is.

De megyünk, s lassan kipattannak szemünk bimbói,

s fölfedezzük a napot és az árnyat,

és megyünk, mert így lehet csak értelme életünknek,

ha a szó helyett kalapálok,

fogom a kalapácsot,

s ráütök amire ütni kell.

3

Acélkemény asszonykezek,

hogy tudtok simogatni virágok puhaságával,

s puha szárú mosolyotokkal

hogy meg tudjátok ütni szívünket!

És csak állunk,

és kérdeznénk benneteket a csillagokról, ott csírázik már nyelvünk alatt a kérdés, de csak csodálkozunk rátok messziről, hát gyertek,

hisz embert keresünk magunk körül, meg tisztaságot, gyermekkacagást és mindent,

ami egy lépéssel már több a holnapi álmainknál is.

Az ének lehetősége

Szeretek erre járni,

ezen a csodálkozó, bozótos vidéken,

számlálom lépteimet,

felnézek a magasan suhanó, kék kendős égre, és figyelem a Nagymedve hancúrozását.

Csodálatosan könnyű és szívemhez közeli vidék ez.

Rezzenéstelen feküsznek az árnyak,

puhán ölelnek az illatok,

kutyák nem ismerik a vonítás szomorúságát,

emberek a fájdalmat és a bánatot.

BÉKEVIDÉK.

Itt úszkál a tökéletesség napja, s mi bolygónyi pontossággal körülötte.

S ebben a nagy-nagy tisztaságban számat bármikor énekre nyithatom.

Nem sértek vele senkit.

Kérgek

TÓTH ELEMÉR

Rakódik rám a kéreg? Most gyere és igén meg.

Tűznyilak messze lutnak, köszönj a kis kapuknak.

Köszönj anyánk kezének, ionnyadó életének.

öleld mindenségkékbe, a szived tengerébe.

Köszönj az ablakoknak, hol bánatok daloltak,

és a lekete Iáknak, szomorúságapánknak.

Köszönj anyánk kezének, Ionnyadó lalevélnek.

Segíts, gyere, igézz meg, ne égjen rám a kéreg.

KONOZSI I. felvétele

(1940)

A hanvai születésű Tóth Elemér versekkel kezdte pályáját. Három lírai gyűjteménye jelent meg.. Később a gyermekversek felé fordult érdeklődése. Legutóbb elbeszéléskötettel jelentkezett. •

BIBLIOGRAFIA:

A halak a mélyben úsznak — versek (1965)

Ketten: — versek (1966)

Kérgek — versek (1969)

Csillagrózsá — gyerekversek (1973) Sárga, mint a nap 1— elbeszélések (1975)

Csillagménes — gyerekversek (1976)

Ketten

Tavasszal elindulnak kitaposott ösvényeiken a nedvek.

Párosával kis savak, sók, vízcseppek, az egyik pólustól a másikig.

Az emberek is valahogy így verekednek a mindennapokkal, s a gondtól terhes évek fonalát húzzák maguk után a porban és a sárban.

Két ember nemcsak azért él, hogy szeressen.

Bár szaladnak a mindennapok csikói, két ember már könnyebben lekap szekerükről valamit, amit igazságnak hívnak, mert két ember már

magában hordja a hármat és a négyet, ölünk, a néma égen ökörnyál. körülöttünk az ősz ül

csendesen, mint a megszállottak. Hányszor és hányszor ugyanez a kép: ülünk, körülöttünk az ősz, s összeveszünk mindenen, mert valahogy nem igazi a levegő, az ég, a föld fölöttünk, alattunk, körülöttünk.

Ketten — a bánatfejű csend ellen,

Ketten — a sima testű éjszakák ellen,

Ketten — az árva percek ellen,

Ketten — a csók nélküli éjszakák ellen,

Ketten — a hazugságok még vegetáló virágai ellen, Ketten — a háború ellen,

Ketten — már felelősek vagyunk a harmadikért.

Ketten már felelősek vagyunk a harmadikért, és így tovább,

nem lehet megállni.

Felelősek vagyunk a madárfüttyért, a csendért, s mindenért, ami körülöttünk kergeti az életet.

19