A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-09-06 / 27. szám

Dél van. Az utcán egy férfi tánto­rog és valami érthetetlen szöveget mo­tyog az orra alatt. Szemmel láthatóan részeg már, de azért betér az egyik sörözőbe, imbolygó léptekkel a pulthoz megy és újra meg újra töltet... Az egyik asztalnál négy-öt munkaruhás férfi üldögél. Nem tudni, hogy tízóraiz­ni vagy ebédelni tértek-e be ide, de az előttük sorakozó üres söröskancsók száma szerint régen üldögélnek már itt; és csillapítatlannak tűnő szomjuk sze­rint valószínű, hogy még az uzsonnájuk is „folyékony kenyér" lesz ... Egy újabb munkanapnyi lógás, újabb kötelességmulasztás. Közeledik az este, alkonyi homály lepi az utcákat. A franciák kék órának hívják ezt a sötétbe hajló, koraesti időszakot. A kávéházak, borozók, sörö­zők szinte zsúfolásig telnek vendégek­kel. Mindenütt nagy mennyiségben fogy az ital.........Még egy féldecit. . . két­szer két decit' . . kancsót.. . még egy litert...” röppennek a pincérek felé a megrendelések. Az egyik presszóban kiskorú legényke már harmadik konyak­ját issza szívének még fiatalabbnak tűnő választottjával; másutt megszo­kott asztaltársaság „kereszteli" kiadós áldomással a délben kapott fizetést, melyre otthon türelmetlenül vár már a feleség és gondolatban talán már ré­gen el is osztotta a pénzt: ennyit koszt­ra, ennyit a gyerekeknek új cipőre. Valahol ittasan száll járművére a gépkocsivezető ...és néhány utcával arrébb vagy a nyílt országúton, egy élesebb kanyarban, súlyos balesetet okoz, esetleg embert öl! S az ügyész­ség ilyen 'esetben mindig kérlelhetetlen szigorral jár el. Már éjjel van, amikor fáradt, tántor­gó léptekkel hazabotorkólnak a része­gek ... És holnap? Újra kínos napjuk lesz, hiszen másnaposon mázsás sú­lya van a ceruzának is, hát még a la­pátnyélnek? ... A „legjobb" hát, ha az ember inkább egy újabb napot mu­laszt és egyszerűen beteget jelent, ott­hon marad és kigyógyítja magát. . . Mi tagadás, kissé komornak tűnő kép; de nem csupán nálunk gyakori, hanem világszerte nagy gondot okoz, hiszen az alkoholizmus ma már a vi­lág minden táján a legkomolyabb tár­sadalmi problémák egyike. Ezért érdemes századszor vagy akár ezredszer is szólni az alkoholizmusról, hiszen ez is a túlzott szeszfogyasztás elleni harc egyik legelterjedtebb, leg­hatékonyabb eszköze. Mert a meglett korúaknak is van megállj és visszaút, s a fiatalok a veszélyek ismeretében elkerülhetik a tévutakat. Az alkoholizmus régente tulajdon­képpen magánügy volt annyiban, hogy a társadalom nem sokat törődött vele, ki hogyan teszi tönkre magát és kör­nyezetét. Betegségnek sem tekintették, legföljebb rossz szokásnak vagy még annak sem .. . Haladt a tudomány, finomodtak a helyzetfelismerés és a megközelítés módszerei. Pontos egészségügyi sta­tisztikai adatok bizonyítják, hogy szük­ség is van erre az egész világon. Saj­nos, az alkoholizmus hazánkban is igen elterjedt népbetegség. A külön­böző üzemi baleseteknek közel har­minc, a közlekedési balesetek több mint húsz százalékában játszik nálunk sze­repet az alkoholos befolyásoltság, és a kisebb-nagyobb erőszakos bűncselek­mények (az emberölést is beleértve) szinte mindig a túlzott szeszfogyasztás­sal vannak a legközelebbi kapcsolat­ban. Akik az alkoholizmus okait kutatják — szociológusok, orvosok, pszichológu­sok, közgazdászok — nem mentséget SZÁZADSZOR IS AZ ALKOHOLRÓL ben az alkoholizmus elleni harcnak ez a formája a legcélravezetőbb. A mér­téktelen szeszfogyasztás elleni küzde­lemben is realistáknak kell lennünk, ami azt jelenti, hogy az alkoholizmus elleni harc egyéb, hatékonyabb formáit is támogatnunk kell. Fontos szerep jut ebben a tekintetben a nemzeti bizott­ságokra, melyeknek jogköre a szeszfo­keresnek rá: a mélyebb megértés s ezzel együtt a javulás lehetőségeit vizs­gálják. Az ittas állapot már régen nem számít „enyhítő körülménynek" sem a köztudatban, sem pedig az igazság­szolgáltatásban. Ellenkezőleg: igazság­ügyi szerveink a jövőben szigorítani kí­vánják a büntetéskiszabást az erősza­kos és garázda bűnelkövetőkkel szem­ben; sőt, a rendszeresen italozó élet­módot is minden esetloen nyomatéko­san súlyosbító körülménynek kívánják tekinteni. Igaz, nem minden alkoholista kerül összeütközésbe a törvénnyel, de a testi-lelki betegségek elkerülhetetle­nek, és ez egyet jelent a szűkebb kör­nyezet és az egész társadalom meg­terhelésével. Világstatisztikai adatok szerint például a kórházakban ápolt betegek 15—20 százaléka idült alko­holista I Mi hát a családok tízezreinek sorsát romlásba sodró alkoholizmus elleni harc lényege? E súlyos következményekkel járó tár­sadalmi kórtünet elleni küzdelem vi­lágszerte — így nálunk is — elsősor­ban az alkalmatlan időpontban (reg­gel, munkaidőben, betegállományban stb.) és mértéktelen mennyiségben fo­gyasztott szesz ivása ellen irányul. A gyakorlatban arról van szó, hogy akik egészségügyi szempontból vagy munka­ügyi kötelességeik teljesítése utón él­hetnek szeszesitallal, mindig józan mér­tékkel fogyasszák azt. Nem szükséges, hogy minden poharazgatás részegség­gel fejeződjék be; az pedig végleg megvetni való, ha valaki ittas állapot­ban családja egészségét s gyermekei­nek zavartalan nevelését veszélyezteti. Nem szabad, hogy az ital az emberi és társadalmi kapcsolatok megrontója le­gyen! A fentiekből nyilvánvaló, hogy nem a teljes absztinencia, hanem az ésszerű és mértékletes alkoholfogyasztás elvé­nek hirdetői vagyunk. Természetesen, társadalmunk a teljes absztinencia hí­veit is pártolja, de önáltatás lenne azt hinni, hogy a lakosság széles rétegei­gyasztási tilalmak elrendelésétől az al­koholistáktól megkárosított családok megsegítéséig terjed. Eleget téve a kereskedelem egyre fo­kozódó igényeinek évről évre — saj­nos — egyre több szeszesitalt gyártunk. A töményitalok iránti nagy kereslet az elmúlt esztendőkben arra ösztönözte nálunk — de külföldön is — az illeté­keseket, hogy az alacsonyabb szesz­tartalmú, olcsóbb italok gyártását szor­galmazzák. Ezért hazánkban is, például a Szovjetunióhoz hasonlóan, fokoztuk a sörgyártást és a borszőlők termesztését. Sajnos, a tömény szeszesitalok iránti kereslet nem csökkent ezzel egyenes arányban; a bor és sör mellett a pá­linkának is rengetegen hódolnak. . . Elmaradt hót a várt fordulat, aminek egyik oka talán abban rejlik, hogy a tömény szesz óra mindmáig viszonylag alacsony: például egy liter 40 százalé­kos „brandy" kiskereskedelmi ára 76 korona, s ennek a mennyiségnek — al­koholtartalomban és árban egyaránt — három és fél liter bor felel meg. Társadalmunk sokoldalú törekvése, az egészségügyi és népművelési dolgo­zók sokoldalú fáradozása ellenére egy­előre nem sikerült elérni, hogy a fo­gyasztók „hátat fordítsanak” a drágább és súlyosabb egészségügyi károsodást okozó tömény italoknak; hogy az ala­csonyabb szesztartalmú és árban is kedvezőbb itolokat fogyasszák — ter­mészetesen mindig és mindenütt mér­tékkel! Sok gondot okoz az olcsó alkohol­­mentes üdítőitalok szűkös választéka és minősége is. Ennek következményekép­pen sok esetben az ifjúság is a drága üdítőitalok helyett (Mirinda, Pepsi, Ko­rai stb.), az olcsóbb sör vagy a féldeci utón nyúl!... így nemcsak hogy fiatal korban válik megszokássá a rendszeres alkoholfogyasztás, de a vendéglátóipa­ri dolgozók lépten-nyomon megszegik a 18 éven aluliaknak való szeszkimérési tilalmat is! Elgondolkoztató és figyel­meztető jel ez, mert egészségügyi és szociológiai kutatások bizonyítják, hogy az alkoholisták 95 százaléka már fia­tal korban, többnyire éppen az ártal­matlannak tűnő sörivással kezdte . . . (Folytatjuk) VÁMOS GÁBOR (elv. és archív ÍR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents