A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-06 / 27. szám
melési viszonyok uralkodtak. Az elmaradt módszerekkel megművelt földek zöme az emíré volt. Szerény méretekben búzát, árpát, hüvelyeseket, datolyát termeltek. A mezőgazdaság fő ága a nomád állattenyésztés, elsősorban a juhtenyésztés. A tengerparton halászat és gyöngyhalászat folyik. Ebből s a 18. század végétől egyre jobban fejlődő kereskedelemből élt az ország gyér lakossága, meg a tengerparton — kalózkodásból. A kuvaitiak századok óta híres tengeri hajósok. Több mint kétezer éve vitorláznak az arabok o Perzsa-öbölben, a Vörös-tengeren meg az Indiai-óceánon kétárbocos, 100—400 tonnás hajóikon, amelyet daunak, másutt baggalának, Kuvaitban boomnak neveznek. Valamikor rabszolgákat, aranyat és elefántcsontot szállítottak rajtuk, de kalózkodtak is velük. Bár a modern technika korában egyre jobban kiszorítják a motoros hajók ezeket az ősi vízi járműveket, még most is sokat látni belőlük Kuvait régi kikötőjében: a szigetekkel való teheráruforgalmat bonyolítják le, de messzebbre, Baszrába is elhajóznak, ahonnan még ivóvizet is szállítanak. Igen, az ivóvíz ősi problémája a sivatagos Kuvoitnak, amelynek forró, száraz az éghajlata. Az évi csapadék alig haladja meg a 90 millimétert. Az ivóvizet ma már csők részben, kiegészítésképpen szállítják messze földről, zömmel tengervízből nyerik desztillálás útján; némi artézi víz hozzáadásával teszik úgy-ahogy ihatóvá. De ezt is csak forralás után isszák, ha — iszszák. Most épül a város vizvezetékhólózata. Csehszlovák cégek — nemzetközi versenytárgyalások győzteseként — 1970 és 1974 között 31 víztárolót és -tornyot építettek Kuvaitban s újabbak megépítésére koptak megbízást. Egyelőre mindenkinek saját házi vízvezetéke van, a házak lapos tetején elhelyezett szögletes víztartályokra rákapcsolva. A Hét számára írta: SZABÓ ZOLTÁN f. Homok, homok, homok... 2. Harci tánc az emir születésnapján, Kuvait nemzeti ünnepén 3. Olajláklyák a sivatagban; az olajjal leltörő gáz ég igy el MAGDEBURG A múltban és a jelenben egyaránt jelentős szerepet játszott az a tény, hogy Magdeburg az Elba mentén keletkezett. A folyón való kedvező átkelési lehetőségek fontos szerepet kaptak a város létrejöttében. Magdeburg település kezdete a 805-ös évre nyúlik vissza. Nagy Károly birodalmában valószínűleg megerősített keleti kereskedelmi színhely volt. A felvirágzás és a hanyatlás szakaszai váltogatták egymást a város történetében. A harmincéves háború során, 1631-ben Magdeburg teljesen elpusztult. Ugyanez lett a sorsa 1945-ben is, amikor az angolamerikai repülőgépek romhalmazzá változtatták a várost. Magdeburg napjainkban erőteljesen fejlődő szocialista nagyváros. Az elmúlt idők kultúrtörténeti épületeiből csak kevés maradt meg. Azon emlékek közé, amelyeket a középkori építőművészet remekei közül sikerült megmenteni, s amelyeket jelentős eszközökkel restauráltak, tartozik az ismert gótikus Dóm, a „Miasszonyunk" román kolostor, valamint o hires Magdeburg! lovas, amelyet 1240 körül Németország első szabadban elhelyezett emlékműveként létesítettek. Az eredeti szobrot jelenleg múzeumban őrzik, másolata viszont eredeti helyén a restaurált Városháza előtt áll. Magdeburgban jelentős személyiségek születtek. Közülük csupán Georg Philip Telemann (1681 — 1767) zeneszerzőt és Otto von Guericke (1602— 1686) magdeburgi polgármestert és fizikust emlitjük, akinek a vákuummal kapcsolatos kísérletei világhírnévre tettek szert. Városuk egyik fiára különösen büszkék a magdeburgiak. Erich Weinert (1890—1953) szocialista költőről van szó, aki műveivel és harcával a munkásosztály érdekeiért küzdött a fasizmus ellen, s ezért emléke nemcsak a magdeburgiak szivében maradt meg. Szülőházában emlékhelyet rendeztek be. „Magdeburg város Erich Weinert művészeti dijá"-t évente ítélik oda. A XIX. század húszas és harmincas éveiben Magdeburgban kifejlődött az ipar, s ezzel párhuzamosan erős proletariátus jött létre. Magdeburg Németország azon ritka tájai közé tartozott, ahol az „Igazak szövetsége", 1848-ban pedig a „Kommunisták szövetsége" kimutathatóan tevékenykedett. 1945-ben új szakasz kezdődött. Nehezek voltak az első évek, hiszen a nagyüzemek romokban hevertek. Hogy az élet e gyárban és a városban is újraindult, az elsősorban a Szovjetuniónak köszönhető. Az „Ernst Thälmann”-gyár nem az egyetlen magdeburgi nagyüzem. A VEB Schwermaschinenbau „Karl Liebknecht" Diesel-motorokat készít a hajók számára, a VEB Schwermaschinenbau „Georgi Dimitroff" baggereket állít elő, a Magdeburger Armaturenwerk „Karl Marx” pedig az NDK legnagyobb ipari felszereléseket gyártó üzeme. Magdeburg azonban főiskolai város is. A műszaki egyetem mellett az Orvostudományi Akadémia és az „Erich Weinert" Pedagógiai Főiskola a legjelentősebb oktatási intézmények. Ezen oktatási intézmények fejlődése, a tudományos szakemberek és az egyetemisták — Magdeburgbon összesen 10 000 egyetemista van — a munkásosztálylyal közösen döntő mértékben befolyásolják a város szellemi és kulturális életét. Az NSZEP Központi Bizottsága 1953- ban határozatot hozott Magdeburg újjáépítésére: „A régi Magdeburg városnak fényes boldog jövőt kell biztosítani, új szocialista nagyvárossá kell alakítani." A város számára szánt ezen jövő máris eleven valósággá lett. (NDK) Magdeburg város központja — modern, nagyvonalú és változatos. Jelentő részét kizárólag a gyalogosok részére adták át. Két új nagy lakótelepen mintegy 50 000 ember részére készül lakás. A lakóterület 60 százalékát munkáscsaládok kapják. A modern elbai úszócsarnok sokszor volt már nagy nemzetközi úszóversenyek színhelye. 9
