A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-06 / 27. szám
Amikor Kolumbusz Kristóf Amerikában partra szállt, nem kis meglepetésben volt része. Kedves indiánjai helyett napbarnítottá, de .fehérbőrű európaiak fogadták öt. Vállukon kasza pihent, s szinte volamennyiüknek lekonyuló, tömött bajsza volt. — Hát ti? Kik vagytok és honnan jöttetek? — kérdezte tőlük t zankodva. — Szegényemberek lennénk, jóuram — felelte az egyik —, részesaratók Gutáról. Igaz-e vagy sem, nem tudni, mindenesetre a gútaiak határozottan állítják, hogy a dolog megtörtént, tehát alighanem van benne valami. Az tény, hogy a gútaiak világéletükben vándorkedvű emberek voltak. Sokan eljutottak Amerikába is. no persze nem Kolumbusz előtt, hanem jóval később, de rögtön hozzá kell tennem: nem az idegen tárj jak szépsége vonzotta őket, nem is a felfedezők babérjait irigyelték meg. Munkát és megélhetési lehetőségeket kerestek. Még nemrégen is sokan (talán ezernél is többen) eljártak dolgozni Csehországba, Morvaországba vagy Brotislavába, mert az ország legnagyobb falujában nem akadt számukra munkahely. — Szerencsére ezekről a dolgokról már múlt időben beszélhetünk — mondja Borka János, a gútai (kolárovói) vnb elnöke. — De amíg idáig eljutottunk!. . . — és egy sokmindent jelentő mozdulattal szeli ketté a magyarázatot. így is tudom, mire gondol. Elegendő a kilenc évvel ezelőtti eseményeket felidézni, a nagy árvizet, hogy az ember megértse a görcsös mozdulat okát. Akkor úgy látszott: a falut semmiféle emberi igyekezet nem mentheti meg a pusztulástól. A házak nagy része megrongálódott; s amíg a falakat a víz málasztotta, addig az emberek lelkében keserűséggé keményedett a félelem. De Gúta megmenekült. A víz elvonulása után az egész ország segített a helyreállítási munkálatokban. Prágai és brnói munkások keze nyomán gombamód szaporodtak az új házak. Egy évvel az árvíz után mór minden károsult új lakásban lakhatott. Én még úgy tanultam az iskolában, hogy Gúta Csehszlovákia legnagyobb faluja. Egyéb nevezetessége nincs. Nos, ez ma mór a múlté. A községet az 1965-ös árvíz utón várossá nyilvánították (Borka János szerint ez volt a második várossá nyilvánítás, mert Gúta valamikor a középkorban egyszer már volt város, csak az ezt igazoló okiratok elkallódtak, viszont ismerjük a város címerét, s ez alátámasztja a fenti állítást), s ami ezzel együttjár — elkezdődött az iparosítás is. A gútai bútorgyár termékeit (pl. az „Igor" szekrénysort vagy a különböző gyermekszoba-bútorokat) egyre jobban megismerik az országban, s nincs meszsze az az idő sem, amikor elkészül az első gútai motorkerékpár is (most még csak alkatrészeket gyártanak itt). — örömmel állapíthatom meg — mondja Borka János —, hogy évről évre nő azok száma, akik otthagyják a távoli gyárakat és bányákat, és visszatérnek Gútára — dolgozni. Szükség is van a szorgos kezekre, az újonnan létesült üzemekben és a város építésénél egyaránt. Egy könyvben lapozgatok. A most lezárult választási időszak eredményeinek kiértékelése található benne. Csupa számadat és felsorolás. Találomra jegyzetelem ki magamnak a következőket: elkészült — a kultúrház (tegyük hozzá: igen szép), a vnb épülete, egy korszerű iskola, a bútorgyár, a motorkerékpár-alkatrészeket gyártó üzemegység, 515 lakás (a váratlan akadályok ellenére) stb.; megkezdték elindul a folyamat. Olyan ez, mint a kémiai reakció. Csak ügyelni kell a keverési arányra. Tudom, ez a hasonlat sántít, és sokan csóválják a fejüket. De ha már elkezdtem, akkor folytatom is. Megtörténik, hogy a reakció nem indul el. Az elegyből hiányzik a katalizátor. Ez a katalizátor sokminden lehet, de elsősorban a kultúrára kell gondolnunk. Ismét Borka Jánost idézem. — Egycsapásra nem alakulnak át a dolgok. Gúta falu volt, mégha a legnagyobb is az országban, s ezért az emberek gondolkodásmódja és életformája is még falusias. Bár értünk el már igen szép eredményeket ezen a téren, mégsem állíthatom, hogy zavartalan a folyamat. Irányító, vezető és szervező emberekre lenne szükségünk. Sajnos a fiatal értelmiségiek egyelőre csak a helyüket keresik, a társadalmi- és kultúrmunkából igen kis mértékben veszik ki a részüket. A kultúrhózban sokszor volt már figyelemremelto rendezvény, csakhogy többnyire vendégek léptek fel, a mi műkedvelőink, táncosaink még csak most teszik az első lépéseket. Nagyon hiányzik Gútának egy középiskola vagy gimnázium. A középiskolás fiatalok sokat tehetnének városunk kulturális életének fellendítésében. S amellett nem kellene ide-oda utazgatniok, hogy iskolába járhassanak. Bízom abban, hogy a következő választási időszakban ez a vágyunk is teljesül. LACZA TIHAMÉR — az úthálózat bővítését es korszerűsítését, a tanyavilág felszámolását, a gázvezeték- és csatornahálózat építését; alaposan fejlődött — az üzlethálózat, az ipari szolgáltatósok rendszere, az autóbuszközlekedés. Hogyan születik egy város? Valahogy így: vegyünk egy tizenháromezer lakosú falut, építsünk emeletes házakat, telepítsünk ipart, közművesítsünk, bővítsük az úthálózatot — és erre 5
