A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-30 / 26. szám
SÁRGA RÓKAGOMBA (Cantharellus cibarius — Kuriatko jedlé). Népies neve: tojásgomba, csirkegomba, nyulica. Kitűnő, ehető gomba. Tölcsér alakú, sárga színű, kalapja hullámosán karéjos szélű. Sárgásfehér húsa kellemes kajsziillatú. Lombos és fenyő erdőkben, különösen mohás helyeken májustól késő őszig seregesen terem. Elkészíthetjük pörköltnek vagy kirántva, de ecetbe áztatva is kitűnő, viszont szárításra nem alkalmas. KIRÁNDULÓKNAK VARGÁNYA (Boletus aestivalis — Hríb dubový). Finom, ízletes ehető gomba. Illata kellemes. Kalapja barnás, húsos tönkje sötét krémszínű. Tavasszal majd szeptembertől november elejéig terem tűlevelű, kevert vagy lombos erdők talaján, elsősorban tölgyek alatt. Sokféleképp készíthetjük, mint ételízesítő is kiváló, szárításra alkalmas. MERT NEM VILÁGÍTOTT A FÉKLÁMPA! 1972. március 2-án, az esti órákban Richard Epple tizenhét éves tanonc, Breitenholzban (NSZK) beült az autóba és elindult. Nem is vette észre, hogy a féklámpa nem világít. Amikor maga mögött hagyta Tübingen városkát, üldözőbe vette egy rendőrségi kocsi. A rendőrök felszólították a fiút, hogy azonnal álljon meg. A fiatalembernek azonban nem volt tiszta a lelkiismerete, hiszen gépjárművezetői jogosítvány nélkül ült a kormányhoz. Sokkolta őt a rendőrök parancsa. Még nagyobb sebességre kapcsolt és el akart menekülni a rendőrök elől. De azok nem hagyták magukat lerázni. Nem törődtek a megállást parancsoló piros lámpákkal sem az útkereszteződéseknél. Mintha legalább is valamilyen veszélyes gengsztert vettek volna üldözőbe. Hans-Jörg Geigis rendőrőrmester most igazában elemében volt. Bár nem állt jó lövő hírében, úrrá lett rajta a vadászszenvedély. Két levegőbe leadott lövés után megpróbálta eltalálni az eszeveszetten menekülő fiú kocsijának gumiját. Nem talált célba. Geigis iszonyatos dühbe gurult. Sorozatra állította be géppisztolyát. S ami ezután következett, az sokkal inkább egy amerikai gengszter-drámába illett volna, mint a német városka utcájába. Addig lőtte a száguldó kocsit, míg a tölténytára teljesen ki nem ürült. Néhány golyója az egyik útmenti épület szobáiba is betévedt, de az elvakult „mesterlövész" golyói ott csupán anyagi károkat okoztak. A menekülő fiú rosszabbul járt. Az autó megállt. A tizenhét éves tanonc a kormányra dőlt. A későbbi orvosi vizsgálat, során megállapították, hogy hét golyó találta Epplét. A fiatalember belehalt sérüléseibe. A rendőregyenruhás gyilkos nem úszhatta meg ezt az „ügyet" vizsgálati fogság nélkül. A burzsoá törvényességnek legalább a látszatát meg kell óvni minden áron! De tizennégy nappal a gyilkosság elkövetése után az egyenruhás gengsztert szabadon bocsájtották, mivel az államügyész szerint: — Geigis őrmester nem lépté át hatáskörét! Valóban nem? Hiszen az NSZK idevonatkozó törvényei csak abban az esetben engedélyezik a fegyver használatát, ha a menekülő személyt súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják! De hát mit olvashattak volna a szerencsétlen Richard Epple fejére? Hiszen amit elkövetett, az valóban csak közlekedési kihágás volt!... MIVEL TÜL GYORSAN HAJTOTT Hasonló eset történt 1973. május 29-én. Az NSZK-beli Eschwegenben majálist rendeztek. Jelen volt a tizennégy éves Rudolf Frank is, aki sokat ivott és alaposan berúgott. Éjfél után kisütötte, hogy „bedöglött" motorkerékpárját személykocsin szállítja haza. Titokban elcsente édesapja (a helybeli fodrász) autójának kulcsait. A fiú barátja, a tizenkilenc éves Gerhard Greinke kész volt részt venni a „vállalkozásban". Harmadiknak még betársult hozzájuk Uwe Mettbach, a tizenhat éves fodrásztanonc, és negyediknek pedig ennek a bátyja is, aki gyermekbénulás következtében nyomorék volt. Amikor a kocsi Eschwegenen hajtott keresztül, valaki telefonált a rendőrjárőrnek. A rendőrségi kocsiban Salewsky rendőr mellett ült Uetzmann is, akit a helybeliek kegyetlenül rossz embernek tartottak. A két rendőr azonnal üldözőbe vette a kocsit, s amikor azzal egyvonalba ért, felszólította a fiatalembereket, hogy azonnal álljanak meg. A kormánynál Gerhard Greinke ült. Amikor már lefékezett, akkor vette észre a kíméletlenségéről közismert Uetzmannt. — Hű, a mindenségit! Ha ennek a vadállatnak a kezébe kerülök, akkor végem!... Akkor besittelnek! — gondolta Greinke. Rövid idővel azelőtt ugyanis hathónapi börtönbüntetésre és magas pénzbírságra Ítélték a fiatalkorúak bíróságán, mivel hajtási engedély nélkül „koesikázott“, s ezzel autóbalesetet idézett elő. A kocsi már állt, amikor Greinke újra gázt adott. Ezután veszett hajtóvadászat vette kezdetét a pokolsötét éjszakában. A keskeny országúton villogó kék fénnyel és hisztérikusan sikoltozó szirénával üldözték a megvadult rendőrök a menekülő fiúkat. Uetzmann a kocsiban lévő adóállomáson keresztül jelentette, hogy egy „gonosztevő bandát" vettek üldözőbe. Ezután hangszóróval szólította fel a menekülőket: — Álljatok meg, különben lövünk! A veszett iramban a fiúk talán nem is hallották meg a figyelmeztetést. Uetzmann elővette pisztolyát és néhányszor a levegőbe lőtt. A fiatalok erre sem álltak meg. A rendőr célzott és lőtt. de nem talált. Közben az üldöző rendőrökhöz csatlakozott még egy rendőrségi kocsi, hogy segítsen a „gonosztevők" lefülelésében. Ebben a másik autóban Hans Peter Hofmann és Manfred Schuchard ült. Teljes húsz percen keresztül figyelték társaik sikertelen próbálkozását, csak azután léptek akcióba ők is. A huszonhetes műúton leállították Volkswagenjüket az országúttal szemben és ezzel mintegy eltorlaszolták a menekülők útját. Hofmann rendőr úgy érezte, hogy a helyzet komolyságára való tekintettel lövésre készen kell tartania automata pisztolyát. Amikor a már amúgy is rémült Gerhard Greinke észrevette az országúttal szembe állított rendőrségi kocsit, már nem maradt ideje a fékezésre. Azt azonban észrevette, hogy a rendőrségi kocsi és az út szélét szegélyező korlát között van még méter hetvenes köz. Elég lenne ahhoz, hogy az akadályon szerencsésen túljuthasson. Ebben a pillanatban kezdett lőni Hofmann rendőr. A fiúk kocsija néhány méterrel a rendőr háta mögött, a szántóföldön „kötött ki". Gerhard Greinkének és Uwe Mettbachnak sikerült elmenekülnie. A kocsiból kimászott a nyomorék Egon Mettbach is valahogy, de mindjárt összeesett, mert két golyót kapott a csípőjébe. A tizennégy éves Rudolf Frank mozdulatlanul fekve maradt a kocsiban. 0 a koponyájába kapta a golyót. Még néhány óráig élet és halál között lebegett, majd másnap délután, Göttingen egyetemi klinikáján halt meg. A BŰNÖSÖK CSAKIS AZ ÁLDOZATOK LEHETNEK! A megölt fiú apja feljelentette Hofmann rendőrt. A bíróság nem nevettethette ki magát, a vádlottat vizsgálati fogságba vetette, hogy a közvélemény lecsillapuljon. Szándékos emberölésről — természetesen — szó sem lehetett. A vizsgálati fogság tartstt ugyan, de a gyilkost nem bocsájtották cl állásából. 1973 októberében 24
