A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-08-30 / 26. szám

SÁRGA RÓKAGOMBA (Cantharellus ci­­barius — Kuriatko jedlé). Népies neve: to­jásgomba, csirkegomba, nyulica. Kitűnő, ehető gomba. Tölcsér alakú, sárga színű, kalapja hullámosán karéjos szélű. Sárgásfe­hér húsa kellemes kajsziillatú. Lombos és fe­nyő erdőkben, különösen mohás helyeken má­justól késő őszig seregesen terem. Elkészít­hetjük pörköltnek vagy kirántva, de ecetbe áztatva is kitűnő, viszont szárításra nem al­kalmas. KIRÁNDULÓKNAK VARGÁNYA (Boletus aestivalis — Hríb dubový). Finom, ízletes ehető gomba. Illata kelle­mes. Kalapja barnás, húsos tönkje sötét krém­színű. Tavasszal majd szeptembertől novem­ber elejéig terem tűlevelű, kevert vagy lom­bos erdők talaján, elsősorban tölgyek alatt. Sokféleképp készíthetjük, mint ételízesítő is kiváló, szárításra alkalmas. MERT NEM VILÁGÍTOTT A FÉKLÁMPA! 1972. március 2-án, az esti órákban Richard Epple tizenhét éves tanonc, Breitenholzban (NSZK) beült az autóba és elindult. Nem is vette észre, hogy a féklámpa nem világít. Amikor maga mögött hagyta Tübingen városkát, üldöző­be vette egy rendőrségi kocsi. A rendőrök fel­szólították a fiút, hogy azonnal álljon meg. A fiatalembernek azonban nem volt tiszta a lelki­ismerete, hiszen gépjárművezetői jogosítvány nélkül ült a kormányhoz. Sokkolta őt a rendőrök parancsa. Még nagyobb sebességre kapcsolt és el akart menekülni a rendőrök elől. De azok nem hagyták magukat lerázni. Nem törődtek a megállást parancsoló piros lámpákkal sem az útkereszteződéseknél. Mintha legalább is valamilyen veszélyes gengsztert vettek volna üldözőbe. Hans-Jörg Geigis rendőrőrmester most igazában elemében volt. Bár nem állt jó lövő hírében, úrrá lett rajta a vadászszenvedély. Két levegőbe leadott lövés után megpróbálta eltalálni az eszeveszetten menekülő fiú kocsijának gumi­ját. Nem talált célba. Geigis iszonyatos dühbe gurult. Sorozatra állította be géppisztolyát. S ami ezután következett, az sokkal inkább egy amerikai gengszter-drámába illett volna, mint a német városka utcájába. Addig lőtte a száguldó kocsit, míg a tölténytára teljesen ki nem ürült. Néhány golyója az egyik útmenti épület szobáiba is betévedt, de az elvakult „mesterlövész" golyói ott csupán anyagi károkat okoztak. A menekülő fiú rosszabbul járt. Az autó megállt. A tizenhét éves tanonc a kor­mányra dőlt. A későbbi orvosi vizsgálat, során megállapították, hogy hét golyó találta Epplét. A fiatalember belehalt sérüléseibe. A rendőregyenruhás gyilkos nem úszhatta meg ezt az „ügyet" vizsgálati fogság nélkül. A bur­­zsoá törvényességnek legalább a látszatát meg kell óvni minden áron! De tizennégy nappal a gyilkosság elkövetése után az egyenruhás gengsz­tert szabadon bocsájtották, mivel az államügyész szerint: — Geigis őrmester nem lépté át hatáskörét! Valóban nem? Hiszen az NSZK idevonatkozó törvényei csak abban az esetben engedélyezik a fegyver használatát, ha a menekülő személyt súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják! De hát mit olvashattak volna a szerencsétlen Richard Epple fejére? Hiszen amit elkövetett, az valóban csak közlekedési kihágás volt!... MIVEL TÜL GYORSAN HAJTOTT Hasonló eset történt 1973. május 29-én. Az NSZK-beli Eschwegenben majálist rendeztek. Jelen volt a tizennégy éves Rudolf Frank is, aki sokat ivott és alaposan berúgott. Éjfél után ki­sütötte, hogy „bedöglött" motorkerékpárját sze­mélykocsin szállítja haza. Titokban elcsente édesapja (a helybeli fodrász) autójának kulcsait. A fiú barátja, a tizenkilenc éves Gerhard Grein­­ke kész volt részt venni a „vállalkozásban". Har­madiknak még betársult hozzájuk Uwe Mettbach, a tizenhat éves fodrásztanonc, és negyediknek pedig ennek a bátyja is, aki gyermekbénulás következtében nyomorék volt. Amikor a kocsi Eschwegenen hajtott keresztül, valaki telefonált a rendőrjárőrnek. A rendőrségi kocsiban Sa­­lewsky rendőr mellett ült Uetzmann is, akit a helybeliek kegyetlenül rossz embernek tartottak. A két rendőr azonnal üldözőbe vette a kocsit, s amikor azzal egyvonalba ért, felszólította a fiatalembereket, hogy azonnal álljanak meg. A kormánynál Gerhard Greinke ült. Amikor már lefékezett, akkor vette észre a kíméletlenségéről közismert Uetzmannt. — Hű, a mindenségit! Ha ennek a vadállatnak a kezébe kerülök, akkor végem!... Akkor besit­­telnek! — gondolta Greinke. Rövid idővel azelőtt ugyanis hathónapi börtön­büntetésre és magas pénzbírságra Ítélték a fiatal­korúak bíróságán, mivel hajtási engedély nélkül „koesikázott“, s ezzel autóbalesetet idézett elő. A kocsi már állt, amikor Greinke újra gázt adott. Ezután veszett hajtóvadászat vette kezdetét a pokolsötét éjszakában. A keskeny országúton villogó kék fénnyel és hisztérikusan sikoltozó szirénával üldözték a megvadult rendőrök a me­nekülő fiúkat. Uetzmann a kocsiban lévő adó­állomáson keresztül jelentette, hogy egy „gonosz­tevő bandát" vettek üldözőbe. Ezután hangszóró­val szólította fel a menekülőket: — Álljatok meg, különben lövünk! A veszett iramban a fiúk talán nem is hallot­ták meg a figyelmeztetést. Uetzmann elővette pisztolyát és néhányszor a levegőbe lőtt. A fiata­lok erre sem álltak meg. A rendőr célzott és lőtt. de nem talált. Közben az üldöző rendőrökhöz csatlakozott még egy rendőrségi kocsi, hogy segítsen a „go­nosztevők" lefülelésében. Ebben a másik autóban Hans Peter Hofmann és Manfred Schuchard ült. Teljes húsz percen keresztül figyelték társaik sikertelen próbálkozását, csak azután léptek akcióba ők is. A huszonhetes műúton leállították Volkswagenjüket az országúttal szemben és ezzel mintegy eltorlaszolták a menekülők útját. Hof­mann rendőr úgy érezte, hogy a helyzet komoly­ságára való tekintettel lövésre készen kell tarta­nia automata pisztolyát. Amikor a már amúgy is rémült Gerhard Grein­ke észrevette az országúttal szembe állított rendőrségi kocsit, már nem maradt ideje a féke­zésre. Azt azonban észrevette, hogy a rendőrségi kocsi és az út szélét szegélyező korlát között van még méter hetvenes köz. Elég lenne ahhoz, hogy az akadályon szerencsésen túljuthasson. Ebben a pillanatban kezdett lőni Hofmann rendőr. A fiúk kocsija néhány méterrel a rendőr háta mögött, a szántóföldön „kötött ki". Gerhard Greinkének és Uwe Mettbachnak sikerült elme­nekülnie. A kocsiból kimászott a nyomorék Egon Mettbach is valahogy, de mindjárt összeesett, mert két golyót kapott a csípőjébe. A tizennégy éves Rudolf Frank mozdulatlanul fekve maradt a kocsiban. 0 a koponyájába kapta a golyót. Még néhány óráig élet és halál között lebegett, majd másnap délután, Göttingen egye­temi klinikáján halt meg. A BŰNÖSÖK CSAKIS AZ ÁLDOZATOK LEHETNEK! A megölt fiú apja feljelentette Hofmann rendőrt. A bíróság nem nevettethette ki magát, a vádlottat vizsgálati fogságba vetette, hogy a közvélemény lecsillapuljon. Szándékos ember­ölésről — természetesen — szó sem lehetett. A vizsgálati fogság tartstt ugyan, de a gyilkost nem bocsájtották cl állásából. 1973 októberében 24

Next

/
Thumbnails
Contents